A Forma-1-ben tavaly óta már nem eseti alapon döntenek arról, az adott pályán hol lehet kiszélesíteni a kanyarokat, mindenütt egységesen az aszfalt szélére húzott fehér vonal jelenti a határt.

Az előírás ugyan világos, egyértelmű, ráadásul következetes versenybírói döntésekhez vezet, ugyanakkor sokkal nehezebben betartható, különösen a tavaly bemutatkozott új generációs autókkal. Ausztriában ’22-ben és idén is záporoztak a büntetések, ahogy a legutóbbi fordulónak otthont adó Katarban is számos pilóta köreit törölték, osztottak ki nekik akár több büntetést is.

A Katarban ebből a szempontból különösen küszködő Red Bull-os Sergio Perez akkor arról beszélt, hogy nem igazán lehet kilátni az autókból – valamint hogy a saját butasága volt, hogy nem kérte az ülése megemelését a hétvégére –, de egyértelmű, hogy másoknak is problémát jelent a dolog.

Az Amerikai Nagydíj előtt csapattársa, a friss háromszoros világbajnok Max Verstappen így nyilatkozott:

„Bárkinek örömmel átadom az autómat, majd meglátjuk, jobban tudja-e kezelni a pályahatárokat!” – mondta a holland Austinban.

„Bizonyos pályákon nagyok a bukóterek, azokon nyilván könnyebb túlszaladni, mert nézzük csak meg, az igazi old school Szuzkában sosem téma ez” – utalt arra, hogy ott szinte mindenütt fű és kavicságy keretezi a nyomvonalat. „Az új pályaépítési standardoknak egyértelműen köze van a problémához. Kár, mert úgy érzem, az új pályákon az időmérőn már inkább arra koncentrálunk, hogy ne menjünk túl a fehér vonalon, ahelyett, hogy az autó határait keresnénk, élvezhetnénk a kört. Ehelyett azt nézegetjük, hogy sikerült-e benn maradni.”

Verstappen: Bárkinek örömmel átadom az autót! 2

Fotó: Getty Images

„Furcsa ez. Ki kéne találni valamit, mert szerint ezen a hétvégén is lesznek ilyen gondok” – tette hozzá.

A ferraris Charles Leclerc Perezhez hasonlóan a kilátást is megemlítette:

„Én mindig is szerettem a piros-fehér kerékvetőket, azt a határt az autóban is lehet érezni, ellenben a fehér vonallal. Olyan mélyen ülünk az autóban, hogy nem igazán látjuk, hol is vagyunk. Nagyon nehéz belőni, hogy még épp a vonalon, vagy már két centivel kijjebb, míg a rázókövön érzi az ember, mi van, az jobb viszonyítási pont.”