A Bugatti EB 110 már alapjáraton is nagyon ritka sportkocsi, hiszen összesen csak 139 darab készült belőle 1991 és 1995 között, de ez a különleges, számkivetett kivitel még ezeknél is ritkább. Különleges gyári széria? Titkos prototípus? Nos, egyik sem, ennek az autónak a megszületéséhez a márka halála kellett, ezeket a Bugattikat ugyanis a gyártó csődje után fejlesztették és rakták össze.
A felszámolás során a megmaradt alkatrészeket és néhány még fel nem használt vázat, illetve félkész autót a német Dauer Sportwagen cég vásárolta meg. A felvásárló cég mögött a tehetős befektető és autóversenyző, Jochen Dauer állt, akinek komoly tervei voltak a megszerzett készletekkel. A további értékesítés helyett saját maguk kezdték összelegózni a Bugattikat.
Voltak autók, amelyeket a gyári specifikáció szerint raktak össze, ezekre Bugatti-logók kerültek. Ezek mellett viszont elkészítettek öt olyan autót, aminek a karosszériája teljes egészében karbonszálas műanyagból készült, és ezek már Dauer név alatt jöttek ki.
A Dauer EB110 200 kilogrammal könnyebb a gyári verziónál, a V12-es, négyturbós motor 550 lóerős teljesítményét pedig 653 lóerőre húzták fel (a pontos számok forrásonként eltérnek, de 650-700 lóerő között szórnak). A Dauer EB110 képes 3,3 másodperc alatt 100 km/h-ra gyorsítani álló helyzetből, ami mai szupersportautók között is tisztességes érték. A végsebesség pedig szinte mindenen túltett, a hivatalos specifikáció szerint 348 km/órás végsebességet tudott az autó.
Ma is különleges a karbonszálas műanyagból készült karosszéria, de az 1990-es évek közepén ez tényleg űrtechnika volt. Akkoriban csak egy-két hipersportkocsi és a Forma–1-es autók készültek ezzel a technikával, ami rendkívül munkaigényes volt még ezekben a kezdeti időkben.
Tehát ez volt korának legvadabb, legdurvább Bugattija, amely „Dauer EB110 Super Sport Light Weight” elnevezést kapott a hivatalos papírjaiba.