Régóta közismert tény, szinte már közhely, hogy mennyire eltér a japán közlekedési kultúra attól, amit például Magyarországon vagy bármelyik másik európai országban megszokhattunk. Az ázsiai szigetországban továbbra is az út bal oldalán közlekednek, az utak mentén pedig sajátos útburkolati jelek, valamint szemtörő közlekedési táblák segítik az eligazodást:
Sokáig a káosz jellemezte a japán közlekedést: közlekedési balesetek szempontjából különösen az 1950-es és 1960-as évek, halálozások tekintetében pedig az 1970-es évek számítottak sötét időszaknak. Ehhez a virágzó gazdaság, a zöldfülű vezetők és a kezdetleges autóipari technológiák kombinációja kellett, aztán hasonlóan változatos eszközökkel próbálták meg csökkenteni a közúti balesetek számát a szigetországban.
Az átfogóan kiépített és a késéseket egyáltalán nem toleráló tömegközlekedési hálózat, az utcai parkolás megszüntetése és a kisebb autók preferálása mellett informális, kézzel festett, ugyanakkor informatív és hatékony közlekedési táblák (lsd. nyitóképünkön) segítettek felszámolni a közúti káoszt Japánban. Kabalai mivoltuktól függetlenül ikonként tekintenek ezekre a táblákra, amik „Tobita-kun”, illetve „Tobidashi Bōya” néven ismertek, jelentésük: futó fiú.
Tobita-kun has appeared on road safety signs across Japan for decades, warning drivers to slow down where kids might dash out. pic.twitter.com/mIYfZ1eEpu
— Mondo Mascots (@mondomascots) April 25, 2018
Ezeket a jelzéseket iskolák közelében helyezték ki, hogy az autósok ne felejtsenek el lassítani, figyelmeztetve őket az intenzívebb gyalogos forgalomra. Közülük az elsőt Hiszada Jaszuhei tervezte, és a Mie prefektúrában található Jokkaicsiben jelent meg. Az aranyos dizájn központi motívuma – az iskolai környezetet szemléltetve – a fal mögül kikukucskáló kisfiú, ami gyorsan nagy népszerűségre tett szert, így rövidesen rengeteg település vette át a megoldást.
Noha a japán szövetség „hivatalosan nem vizsgálta”, emiatt pedig számszerűsíteni sem tudja a rajzok, valamint más, ugyancsak az együttérző, megfontolt vezetést ösztönző közlekedésbiztonsági hatását, az adatok azt mutatják, hogy a legrosszabb, 1970-es évekbeli értékek azóta a 25 százalékukra csökkentek.