A Volánbusz a társaság és a jogelőd vállalatok történetére, az Ikarus autóbuszmárkára vagy az autóbuszos közlekedésre utaló, nosztalgikus hangulatú dekorációs pályaműveket vár a pályázóktól 2024. február 15-én éjfélig. A társaság a beérkezett pályázatokat március 31-ig bírálja el, az eredményt pedig április 15-ig teszi közzé honlapján. A győztes kreatívval feldíszített Ikarus E97-es autóbuszt a Volánbusz júniusi Retrónapján mutatják be Hatvanban, a társaság értékmentési programjának telephelyén.
Az Ikarus EAG 397-es még az izmiri vásáron mutatkozott be 1992-ben. A következő évben a BNV utódjának szánt Industria’93 kiállításon is látható volt. A hazai fogadtatás sikerét jól tükrözi, hogy ezen a kiállításon Ipari Formatervezési Díjban részesült. Mindez persze nem meglepő, hiszen a főkonstruktőre Torma Lajos volt.
A 397-es, később az E97 a magas komfortot kereső utazási irodák igényei alapján született meg, hiszen nemcsak befogadóképességét, hanem a felszereltségét tekintve is ideális „munkaeszköz” volt a nyári, külföldi utakat lebonyolító irodák számára. A „másfél emeletes”, 12 méter hosszú és 3,8 méter magas autóbuszban a mérnökök teljes mértékben kihasználták a rendelkezésre álló helyeket azért, hogy minél nagyobb legyen a befogadóképessége.
Az alsó szinten hat, a felső szinten pedig 55 ülés volt beépítve mindkét oldalon dupla üléssorokban. A sofőrülés mellett pedig egy felhajtható ülőlappal rendelkező széket is beépített az utaskísérő, vagy a váltósofőr számára, így a 397-esen 63 fő utazhatott egyszerre. A második ajtó és harmadik tengely között pedig 9,1 – 10,1 köbméteres csomagtér állt rendelkezésre, emellett külön hálóhelyet is kialakítottak az alsó szinten a váltósofőr számára.
A 397/E97 valójában csak egy emelettel rendelkezett. Az alsó szinten csak egy kisebb helyiség volt, asztalkával és ülésekkel. A fotó illusztráció, ez az E97-es a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonában van. Fotó: MMKM
Az első Ikarus 397-es még Scania K 113 TLA alvázra készült, hajtásáról 363 lóerős Scania DS 1118 típusú erőforrás gondoskodott. Mivel a modell fejlesztésénél már kezdettől fogva alapkoncepció volt, hogy univerzális módon minél több gyártó főegységével kompatibilis legyen, ezért már a bemutatása után egy évvel megjelent a kínálatban a Rába B 272.54-es, illetve a Csepel 856.16 típusú alváz is.
Érdekesség, hogy a Rába-alvázas változat hajtásáért az MAN D2866 LOH típusú dízelmotorja felelt, ami különösen népszerű volt a hazai Volán-vállalatok körében. A 397.20 típus, az alapmodellnél 75 centiméterrel és egy üléssorral hosszabb változat pedig leginkább a török üzemeltetők tetszését nyerte el. Persze, nem csak az exportsikerek miatt volt fontos a hosszabb változat, hanem azért is, mert később az Ikarus EAG ezt a modellváltozatot használta fel a kétemeletes Ikarus E99-es kifejlesztéséhez.
A 397-esekből (illetve később E97-esekből) összesen 47 darab készült. Idehaza a Volánbusz, a Tisza Volán, a Pannon Volán, a Gemenc Volán, illetve Mátra Volán flottájában volt megtalálható egy-egy példány ebből a típusból. A hazai magánüzemeltetők listája sem rövid, ha erről a típusról van szó, hiszen a Panorama Tours-nak legalább 5 darab ilyen autóbusza volt, de a Grand Tours és az Eurobus Hungary is beszerzett egy-egyet ebből a modellből. Külföldön például a Jalobus Turku (finn) és a Helmikkalan Liikenne Oy (finn) vett 397-est, de Németországba és Csehországba is került belőle egy-egy példány.
A pályázattal kapcsolatos részletek az alábbi linken találhatók.
