Harminc éve még nagyon másképp festett a Porsche márka. Közel a csődhöz, független kis gyártóként még messze volt a pénztermelő SUV-k kora. A 911 mellett csak a 968 és a 928 volt a palettán, amelyek nem teljesítettek túl jól.
Pénzt kellett keresniük, és érdekes módon Kína lett volna az egyik megoldás az anyagi problémákra. A kínai gazdaság ekkoriban kezdett igazán ébredezni, de messze álltak még a saját gyártási kapacitástól, kutatás-fejlesztéstől.
Ezért nyugati gyártókat kértek fel, hogy a motorizációt elősegítő, olcsó, takarékos, öt ember szállítására megfelelő típus terveit tegyék le az asztalra, amit a kínai FAW (First Automotive Works) gyártóval együttműködve kell majd elkészíteni. Népautót akartak, a kínai Volkswagen Bogarat, ami mozgásba hozza a nemzetet.
A Porsche fő típusfejlesztő részlege nem mozgott épp otthonosan ebben a szegmensben, de a Porsche Engineering, az egyik alosztály több ilyen projektben működött közre, az első generációs Seat Ibizához, az Audi RS2-höz is volt közük, de még a Ladának is adtak terveket a nyolcvanas években.
A kínai projekt eredménye a Porsche C88-as volt, amelyet ránézésre sose mondanánk Porschénak, nem is volt rajta egyetlen, a fejlesztőre utaló részlet, vagy márkalogó sem. A 88-as szám a helyi babonák előtt tiszteleg, mivel a 8-as az egyik legszerencsésebb szám a kínai kultúrában. Négy hónap alatt fejlesztették ki, majd 1994-ben a Pekingi Autószalonon állították ki az egyetlen elkészült prototípust. Az orr-része európai szemmel kissé kalandos, de az autó sziluettje megnyerően barátságos, az utastér pedig igazán vállhalható lett volna anno. Az 1998-ban érkezett Ford Focus-é hasonló vonalakat kapott.
