A töréstesztek hatalmas hatással voltak az autóiparra, a biztonsági fejlesztésekre, az autók kialakítására. Idővel egyre több teszt jelent meg a palettán, félátfedéses ütközési tesztek, oldalról elkapott oszlop, és még sorolhatnánk. Mégis a tesztek gerincét az NCAP és az IIHS esetén is a 64 km/órás tempóval elvégzett frontális ütközések adják. Miért nem tesztelnek 130 km/órás sebességgel, ha ez a megengedett, legális maximum rengeteg országban?
Erre az IIHS próbált meg válaszolni: bár a sebességnek jelentős hatása van a baleset súlyosságára, a nagy sebességű teszt nem feltétlenül hoz pozitív változást. Raul Arbelaez, az IIHS járműkutató központjának alelnöke szerint nem a legsúlyosabb baleseteknél próbálják biztonságosabbá tenni a járműveket, hanem a leggyakrabban előforduló eseteknél. A kirívó nagy sebességű tragédiák ragadják meg az emberek figyelmét, de a legtöbb ütközés az alacsonyabb hírértéket képviselő, átlagos tempóval történik.
Nekik ezt kell figyelembe venni: „A mi tesztsebességünk a való élet baleseteinek átlagát hozza, ahol tudjuk, hogy súlyos sérülések vannak” – mondta Arbelaez. „Tudjuk, hogy vannak tragikusabb balesetek is, de így tudjuk a leggyakrabban előforduló eseteket modellezni.”
A nagy sebességű tesztekre fejlesztett autók az átlagos baleseteknél akár veszélyesebbek is lehetnek a szakértők szerint. Fotó: Guido Kirchner/dpa/picture alliance – Getty Images
A megfelelő töréstesztsebesség kiválasztása pedig nagyon fontos, mert jelentős hatással lehet a járművek tervezésének módjára. A járműveket mondjuk 130 km/órás sebességgel tesztelve a gyártók erre fogják optimalizálni a konstrukciókat.
„Ennek vannak váratlan következményei, beleértve a biztonság csökkenését a kevésbé súlyos ütközéseknél” – mondja Arbalaez. „Ez történik, amikor egy autó merevebb karosszériát kap csak hogy jól teljesítsen a súlyosabb, ritkább ütközések során.”
