A benzinnel való takarékoskodás egyszerre született az autózással, és az olajár hullámzását követve a hatóságok minden korban próbálják megőrizni a kereslet-kínálat kényes egyensúlyát. A módszerek változóak, de a legradikálisabb megoldásokat kétség kívül a nyolcvanas évek szülte Amerikában.
Az Egyesült Államokban gyártott, 1980-as évek elejéről származó autókban például érdekes jelenséget figyelhetünk meg, ha a műszerfalra pillantunk. Egységesen, mindegyik típusnál 85 mérföld/óra a maximum, még az erősebb kivitelek esetén is.
Ennek egyértelmű oka az olajválság volt az 1970-es években. Az OPEC arab országai az éppen zajló jom kippuri háború hatására bejelentette, hogy felfüggeszti az olajexportot azokba az országokba, amelyek a háborúban Izraelt támogatják Szíriával és Egyiptommal szemben. Az 1974 márciusáig tartó olajembargó az Amerikai Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetségeseit, valamint Japánt is érintette. Ezt követte 1979-ben a második olajválság, ami szintén érzékenyen érintetette az Egyesült Államok autósait.
Így az árak egekbe szöktek, a gigantikus V8-asok egy időre eltűntek az amerikai piacról, visszaesett a teljesítmény, és szó szerint be kellett osztani a készleteket. Ezt a takarékoskodást ösztönözték első körben az 55 mérföld/órás (88 km/óra) sebességhatár bevezetésével, de ez az intézkedés nem volt túl népszerű, és effektív fogyasztáscsökkenést sem hozott. 1979-ben ezért a kilométerórák számozásával próbáltak némi hatást gyakorolni az amerikai autósokra.
A műszer minden típusnál maximum 85 mérföld/óráig (137 km/óra) futhatott csupán, az 55 mérföld/órát pedig markáns kiemeléssel kellett jelölni a gyártóknak. A szabályozás rövid életű volt, csupán 1981-ig tartott, de az elkészült típusokon már nem változtattak az autógyártók, amíg ki nem futott a gyártási ciklus. Így akad még korabeli autó, amiben ilyen műszerfalat találunk.
A próbálkozástól valamilyen mentális ráhatást vártak a hatóságok, a kiakasztott kilométeróra nyilván a túlzott száguldás képét közvetítette volna a sofőrök agyába, a számok közötti nagy távolság pedig szintén azt sugallta, hogy „nagyon megy” a gép, mivel száguld a mutató a számok között, holott csak 30-ról 50-re gyorsított emberünk.
Többek között ezzel a problémával néztek szembe a Vissza a jövőbe filmek készítői. Mindenki ismeri a trilógia időgépéhez használt legendás sirályszárnyas ajtókkal szerelt típust, a DeLorean DMC-12-est. A rajongók sosem felejtik el a pillanatot, amikor a futurisztikus típus eléri a 88 mérföld/órás tempót, ami az időutazáshoz szükséges.
Ez jól látszik a kilométerórán is, amiből egyedi darabot kellett gyártaniuk a filmeseknek, az eredeti kocsiban ugyanis még a szankciók szerint épített, csak 85 mph-t mutató darab került, de ebből a jelentből is látszik, hogy a filmbéli autónál 95-ig tart a skála.