Nem megy minden egyszerre. 1979-ben az Opel Kadett az addigi generációk hátsókerék-hajtásáról és hosszában beépített motorjáról keresztmotorra és elsőkerék-hajtásra váltott, követve a FIAT 128, a 127 és a fő konkurens, a Bogár örökébe lépő Volkswagen Golf felépítését. Amikor viszont a D Kadett kifutott, idén 40 éve bemutatott utóda vadonatúj formával, de az addigi technikával folytatta.
Bár technikáját a futóművel és a motorokkal együtt jórészt elődjétől örökölte, az 1984-ben bemutatott Kadett E kifejlesztése mégis 1,5 milliárd német márkába került, öt évig tartott és körülbelül 4000 fejlesztő munkáját igényelte az Alt Opel magazin cikke szerint.
Csepp Kadett
Sok jutott a ráfordításokból a bámulatosan áramvonalas forma megalkotására, amit jól kifejez a Magyarországon elterjedt csepp Kadett név. Az 1980-as évek első felétől indult az aerodinamika nagy korszaka, ami biztosan tudomány, de talán művészet is. Az 1982-ben bemutatott Ford (0,34) Sierra, az 1983-as Év Autójának választott, itthon szivarnak becézett Audi 100 (0,30), az 1984-ben debütáló 124-es Mercedes sorozat (0,30) az áramvonalasság felértékelődését jelezték a nagyszériás autógyártásban, akárcsak a 0,33-as Cw-értékű Citroën BX.
Sokáig a Citroënhez kötődtek a különösen áramvonalas formák, ami nem extravagáns hóbort volt. A francia berendezkedés, az adózási lóerős rendszer a kisebb teljesítményű motorokat favorizálta, ezért a Citroën már az 1930-as évektől viszonylag csekély hengerűrtartalmú motorokkal igyekezett versenyképes menetteljesítményeket elérni.
Ehhez muszáj lefaragni az autók légellenállását, ami egyben a fogyasztásnak és a szélzajnak is jót tett. A Citroën ebben messze megelőzte a korát, a kompakt GSA alaktényezője 0,318 volt a D Kadett 0,39-es értékével szemben, jóllehet az 1979 és 1984 közötti, negyedik generációs Kadett tervezésekor már szempont volt a légellenállás visszafogása.
Aztán az Opel is felfedezte magának az aerodinamikát, amely tudomány a szilárd testek relatív elmozdulását vizsgálja a környező levegő hatására. Szabadesésben lévő dolgok áramvonalasságával már az 1500-as években is foglalkoztak az elhivatottak, de a rögzített tárgyak körüli mesterséges légáramban csak a XIX. század végétől vizsgálhattak tárgyakat, ami máig az autógyártók szélcsatornáinak működési elve.
Alaktényező: 0,32 és 0,30
Az 1980-as évek második felében az Opel a teljes autóipar élmenőjévé vált szériaautói kiváló alaktényezőjével. 0,28-as Cw-értékkel az Év Autója 1987 címet elnyerő Omega, az 1988-tól 0,29-es alaktényezővel hódító Vectra vagy az egy évvel később 0,26-os értékével alaktényező-világbajnokként megdicsőülő Calibra kupé mind a csepp Kadettet követte.
Összesen 1200 órát töltöttek az E Kadettből az 1:5 és 1:1 méretarányú makettek a szélcsatornában a légellenállás lefaragásáért. Az eredmény egy ma is jónak számító alaktényező: a ferdehátú Kadetteké 0,32, de a GSi sportverzión még egy kicsit reszelt az Opel, és sikerült 0,30-ra leszorítani.
Ez az érték megegyezik a C3-as Audi 100 adatával, pedig a szebben leváló légörvények miatt egy nyúlánk limuzint sokkal könnyebb áramvonalasra tervezni, mint egy 3998 milliméteres ferdehátú ötajtóst. A Kadett GSi (Grand Sport injection) egészen biztosan kora legkisebb légellenállású autója volt, mert a jó Cw-értékhez csekély homlokfelület párosult, a légellenállás pedig a kettő szorzata.
1984 augusztusától gyártotta az Opel az ötödik generációs Kadettet, amely győzött az 1985-ös Az Év Autója szavazáson. Elsőségében az áramvonalasságon kívül szerepe volt a rákkeltő azbeszttől mentes fékbetétnek és kuplungtárcsának, fontos érv volt az első biztonsági övek állítható magasságú bekötési pontja, a kis fogyasztás, a gazdag karosszéria- és motorválaszték. A voksolásban a beszédszintetizátoros Renault 25-öt és a Lancia Themát előzte, azt a limuzint, amely a keresztmotoros elsőkerék-hajtás dacára befogadta a 8.32-ben a V8-as Ferrari-motort.
Két oldalajtós ferdehátú és kombi mellett mindkét karosszéria négy oldalajtóval is szerepelt a Kadett E-kínálatban. A csepp Kadettből készült limuzin és kabrió is, utóbbi csak 1987-ben jelent meg, és a bochumi üzem helyett az olasz partner, a Bertone gyártotta.
Lelépte a Golf GTI-t a GSi 16V
Nagy pillanat volt a körülrajongott sportmodell, a GSi 16V érkezése, mert ezzel az autóval az Opel lelépte a Volkswagent. A VW a kettes Golf GTI-ben szabályozatlan katalizátorral 139, szabályozott háromutas katalizátorral 129 lóerőt tudott kicsiholni az 1781 köbcentis motor 16 szelepes verziójából. Az Opel C20XE motorja viszont kétliteres volt, 196 Nm-t adott le és 150 lóerőt tudott szabályozott katalizátorral.
217 km/órás végsebességével a Kadett 2.0 GSI 16V rendet tett a belső sávban és jó képességű versenyautó-alappá vált raliautókhoz és túrakocsi-sorozatokban. A szériaváltozat 7,9 másodperces 100-ra gyorsulása akkor nettó lenyűgöző volt.
Hengerfejét a brit Cosworth közreműködésével fejlesztette ki az Opel, ez volt a márka első nagyszériás négyszelepes motorja. Kettő nagy helyett négy kisebb szelepet használva a hengerben adott hely sokkal nagyobb része kihasználható a gázcseréhez, nagyobb térfogaton át áramolhatott be a benzin-levegő keverék és nagyobb keresztmetszettel öblíthette ki a motor a kipufogógázokat.
Klasszikus kockamotort kapott a csepp Kadett csúcsmodellje, furata és lökete is 86,0 milliméteres, akárcsak a Toyota GT 86-ban. A C20XE ereje és takarékossága is közmondásos. Ez részben a motor igen magas középnyomásából fakad, ami leegyszerűsítve az üzemanyag elégetésével a hengerben átlagosan elért nyomást jelenti. Ennek csúcsértéke ebben a motorban meghaladta a 12 bart.
A német Auto Motor und Sport magazin korabeli tesztjében a 129 lóerős Golf GTI 16V átlagfogyasztása 11,7 liter/100 km volt, a jobb erőleadású és élénkebb Opel Kadett GSi 16V beérte 10,3 literrel.
Ráérős szívódízelek
54, illetve 57 lóerővel a másik végletet a szívódízel 1.6D és 1.7D képviselte, a kamrás, közvetett befecskendezéses motorok itthon is bizonyítottak a behozott használt autókban. Sokkal ritkább volt a két Isuzu-fejlesztésű turbódízel, az egyik 1488 köbcentis és 72 lóerős, a másik 1686 köbcentiméteres és 82 lóerős.
A legtöbb csepp Kadett az 1,2-1,3-1,4-1,6-1,8-2,0 literes benzinesek egyikét kapta, amelyek 55 és 156 lóerő közötti teljesítménnyel készültek ezernyi verzióban, porlasztóval és befecskendezővel, katalizátor nélkül és szabályozott katalizátorral egyaránt.
Kezdetben a régi, felülszelepelt, de alulvezérelt OHV-konstrukció is kapható volt, a többi négyhengeres a jóval modernebb és ekkor már elvárható felülszelepelt, felülvezérelt OHC-motor volt.
Mindig az N a szerényebb és az S az emelt teljesítményű modellek jele, többnyire nagyobb sűrítési viszonnyal. Például az 1,3 N 60, az 1,3 S 75 lóerős. A felszereltségi szintek közül az LS az igen puritán alapverzió, a GL kicsit jobb. A GLS sokkal szebb kárpitokat kapott, a CS és a GT volt sportosabb, a kínálat tetején a GSI, a sportmodell trónolt.
1988 decemberében villant meg először a ráncfelvarrás utáni Kadett, a nagyon sikeres autót 1989-re kicsit leporolta az Opel, hogy optikailag közelítse az első Vectrához. Új kormányt kapott, megújult a belső tere és a szürke műanyag első hűtőrácsot ekkortól egy fényezett, egyetlen nagy keresztlamellával osztott hűtőmaszk váltotta fel. Ezzel az autó jobban passzolt az első Vectrával és az A Omegával megújuló formanyelvhez.
Létezett elektromos csepp Kadett is
Kísérleti autó volt az elektromos Kadett Impuls I. Az elektromos verzió az RWE energiacéggel és az akkukat gyártó SAFT partnerrel közös fejlesztés. Nikkel-kadmium akkumulátor adta az energiát, a kapacitása 14,3 kilowattóra volt, az akkupakk 310 kilót nyomott és 70 liternyi teret igényel.
Az első kerekeket 100 voltos egyenáramú villanymotor hajtotta, így nem kellett az akkumulátorban tárolt egyenáramot váltóárammá alakítani. A 22 lóerős autó 10 mp alatt gyorsult 50-re, 25 százalékos emelkedők leküzdésére volt képes, valamennyi áramot visszatermelt fékezéskor az akkukba és 80 km megtétele után nagyjából öt órára kellett a konnektorba dugni.
’94, a jogsim éve
Ifjú koromban 55-60-75 lóerős D és E Kadettek váltották egymást a családban 1,3-as és 1,4 literes motorokkal. Ezek a használt autók voltak kénytelenek elviselni a heveny szárnypróbálgatásokat, amikor 1994-ben megkaptam a jogosítványt.
Azóta nem játszom semmilyen autós szimulátorral, mert a virtuális vezetés egy sportautóban sem volt akkora flash, mint a Kadettek űzése. Nekem a szögletes D Kadett sokkal kulturáltabb, kényelmesebb autónak tűnt, a 855-925 kg közötti csepp Kadett jóval nyersebb hatást keltett, de szakadt használt autók alapján nehéz megítélni valódi karakterüket.
Az én szememben az üvöltő motor és a feszes futómű sportkocsis kvalitásokkal ruházta fel a fapados Opel Kadett E Caravant. A két oldalajtós kombi a 75 lóerős benzinessel szinte repült ahhoz az ezerötös Alekóhoz képest, amin vezetni tanultam.
A zajszint és az érezhetően vékonydongájú autóban megélt félelem jót tett a sebességérzetnek. Helyenként vad, mai szemmel veszélyes és ugyanennyire mámoros korszak volt a 90-es évek azoknak, akik velem együtt akkor voltak fiatalok. Valószínűleg az összes előttünk lévő és utánunk következő generáció ugyanezt érzi, csak egy másik időszakkal kapcsolatban.
Szép hazai karrier
Néhány itthoni E Kadett a Merkurtól származik, mert akadt maroknyi nyugati autó, amelyet az állami újautó-elosztást végző vállalaton keresztül itthon is meg lehetett vásárolni az 1980-as évek második felében.
Utána az Astra gyártására készülő Opel nagyon széles márkakereskedő-hálózatot épített ki és jó árat kalkulált a modellperiódusa utolsó harmadát taposó csepp Kadettre. Rengeteg Kadett kapott magyar rendszámot újonnan, és a rendszerváltáskori szabad használtautó-importban is ezerszámra áramlottak hazánkba az E Kadettek, többek között Club, Fun, Dream, Life, Frisco és más fantázianevű szériákból.
Nemigen volt a korabeli konkurensek között, amely az Opel Kadett E-hez mérhetően sok igényre adott volna választ, méghozzá jó választ. A Golfból, a 309-ből, az R11-ből nem készült kombi, a Lancerből, a 323-ból és a Corollából kabrió, egyedül a Ford Escort kínált hasonlóan széles karosszériaválasztékot.
Elporladt a legtöbb
Mára nagyon kevés maradt életben a csepp Kadettekből. Nekem lassan ünnep, ha látok egyet, pláne, ha nem megfakult fényezéssel, rozsdaszínű hullafoltotokkal, felniig az altalajba süppedve várja az elmúlást, hanem saját erőből gurul.
Többnyire a rozsda emésztette el ezeket az autókat. Az egyszerűen karbantartható, kevés nyűgöt adó technika hiába volt ép, ha az ajtók alja, a küszöb, a padlólemez, a rugótorony vagy a hátsó híd bekötési pontjainak rozsdavédelme jelképesre sikerült. A csepp Kadettek zöme elporladt.
Túlélők, 200 ezertől felfelé
Így is vannak túlélők, 150 ezer és 1,5 millió Ft között szórnak a most eladó autók a netes hirdetésekben. A cuccolásra, brigádautóként elhasznált kombik lettek oda leghamarabb, a lépcsőshátú E Kadettek túlélési aránya sokkal jobb. A három- és ötajtós ferdehátúakból is maradt mutatóba pár eladó autó, mert ezekből készült messze a legtöbb.
Néhányan a gondos nyugdíjasok garázsából fellelt vagy hagyatékból származó autókat 1-1,5 millió forintra is kiírják, kérdés, hogy ennyiért akad-e rájuk vevő.
Az új autókban is pontatlan, akadozó és sokszor csak négyfokozatú, kézi váltókkal, a szervo nélkül elég nehéz kormánnyal az E Kadett sokkal kevésbé precíz, igényes és időtálló szerkezet, mint egy kettes Golf.
Nem is olyan kényelmes, mint a hasonlóan olcsó Renault 19 és nem olyan gazdagon felszerelt, mint a kortárs japánok. De egyedi formája, gazdaságossága, széles motorválasztéka és praktikussága, ideértve a ferdehátú 390, a kombi 470, illetve a limuzin 550 literes csomagterét, nagyon praktikus autóvá tették.
55 év után búcsúzott a hadapród
1936-tól 1991-ig futott az Opel Kadett. Az Opel 55 év után cserélte le a magyarul kadétot, tehát katonaiskolást, hadapródot jelentő nevet a brit Vauxhallnál addig is használt Astra (csillag) típusjelzésre. 3 779 289-es darabszámmal az E Kadett minden elődjénél nagyobb siker volt, utódai közül is csak a 4 130 000 darabig jutó F Astra előzte meg, amely 1991-ben vette át a Kadett E helyét. Boldog születésnapot, csepp Kadett!