Több mint másfél évvel az eredeti tanulmányautó bemutatása után beváltotta ígéretét az Alpine: az eredetileg is vizionált hidrogénüzemű belső égésű motorral szerelte fel az Alpenglow prototípus járóképes példányát, amely május második hétvégéjén Spa-Francorchamps-ban, június derekán pedig Le Mans-ban is megmutatja magát a közönségnek.
Az Alpenglow prototípus utóneve a Hy4, ami hidrogénüzemű belső égésű, négyhengeres motorra utal. A négy henger különösen fontos, mivel ez csak egy átmeneti állapot: a végleges versenyautót ugyanis egy kifejezetten erre a célra fejlesztendő V6-os erőforrás fogja majd mozgatni.
Addig is azonban, amíg ez a Hy6-os verzió megjelenik (várhatóan még az idei évben), hasznos tapasztalatokat tudnak szerezni a négyhengeressel.
A szénszálas monocoque vázba beépített, kétliteres turbómotor legnagyobb teljesítménye 340 LE. Ez ígéretesen hangzik, de a Toyota évek óta zajló, hasonló kísérleteiből tudjuk, hogy a hidrogén mint üzemanyag komoly hőterhelést jelent a belső égésű motoroknak, a nagyobb teljesítmény tartós biztosítása érdekében tehát különösen robusztusra kell méretezni az erőforrásokat és azok segédrendszereit.
Lássuk először is a technikát. A négyhengeres motorba 40 bar nyomáson juttatják be a hidrogént, mellé vizet fecskendeznek be, hogy az égés során minél kevesebb NOx keletkezzen. A motor legnagyobb fordulatszáma 7000/perc, a sebességváltó szekvenciális versenydarab, a tengelykapcsoló centrifugális, mint a robogókon. A végsebesség 270 km/óra, a menetdinamikát a benzinmotoros Alpine A110-hez hasonlítja a cég.
Az Alpine kezdeményezése merésznek tűnhet, ugyanakkor ne feledjük, hogy a márkának a Renault-konszernen belül van egy testvérvállalata, a Hyvia, amely hidrogén-üzemanyagtöltő rendszerek fejlesztésére szakosodott, így házon belül van esély a töltőhálózat biztosítására – arról nem is beszélve, hogy a hidrogénalapú társadalom álmának is kapóra jönne végre valami, ami nemcsak észszerű és tiszta, hanem kívánatos is.
A tanulmányautóhoz képest az Alpenglow változott bizonyos pontokon. A nyomtáv 210 cm-re nőtt, az autó 520 cm hosszú és 110 cm magas. Ezzel arányaiban az Alpine A424 WEC-versenyautóval vállal közösséget a tanulmány. Másutt a márka múltja jelenik meg: a far kialakításában az A220 Longtail verziója köszön vissza. Megmaradt ugyanakkor a mélyre szerelt, átlátszó hátsó szárny, viszont a diffúzort áttervezték.
Nem csak a vázszerkezet készült karbon kompozitból: a légbevezető kürtőt szénszálas laminált anyagból kovácsolták, festetlen kivitele kölcsönöz némi zsigeri nyersséget az autónak. Három, egyenként 2,1 kg befogadóképességű tartályban tárolják 700 bar nyomáson a hidrogént.
Az Alpenglow egyébként nem öncélú prototípus: a tervek szerint az FIA 2027-től a hosszú távú világbajnokságban, 2031-től pedig a Forma-1-ben is engedélyezni fogja a H2 hajtástechnológia bevezetését.
