A kerekítve 378 ezer négyzetkilométeres ország nagy része hegyvidék és vulkanikus terület, nehezen vagy egyáltalán nem lakható vidék, a maradék területen zsúfolódik össze 125 millió ember.
Japán pont ezért az átgondoltság, a józan mértékletesség hazája, ahol a sűrűn lakott városokban is elkerülték a közlekedés totális káoszba süllyedését. Ezt azzal érték el, hogy az autóbirtoklást szigorú keretek közé szorították.
Egyszerűen nincs hely a közterületen tárolt roncsoknak, panelházaknál letámasztott, hetente egyszer használt kocsiknak. Rengeteg lakóingatlanban csak könnyű autóknak van helye, ezek a kei vagy keidzsidosa kisautók. Magánautóként sárga alapon fekete karakterekkel nyomott rendszámuk van, a haszonjárművek rendszáma fekete alapon sárga.
Parkolási reform és apró autók
A kei autó egy japán belpiacos képződmény, nagyritkán felfelé bővített méret- és motorkorlátokkal. A kei carok 1990 óta 3,4 méterben maximált, általában 3395 milliméteres hosszúságú kiskocsik, maximum 1480 mm szélességgel, 660 köbcentis és legfeljebb 64 lóerős motorral.
Ezekből sincsenek tömött utcák, a garázsokat a föld alá rejtették, ezért mindenütt több a hely a forgalomnak. A garázsbérlet költsége változó, de havonta 30 000 forintból kijöhet, ami egy ottani fizetésnek nagyjából 3-4 százaléka.
Ez nagyon fontos, mert ha nincs ilyen lehetőség, akkor autót sem birtokolhatunk a nagyvárosokban. A kei car kivétel lehet, de ezt a helyi önkormányzat dönti el. A normál méretű autók regisztrációjához az autósoknak bizonyítani kell, hogy rendelkeznek parkolóhellyel, amit a helyi rendőrség állít ki számukra.
A szabályozást még az 1990-es évek elején vezették be Tokióban, pont a zsúfoltság megszüntetése végett. 1991 júliusa óta ugyanis Japánban gépkocsi csak akkor állítható forgalomba, ha a tulajdonos bizonyítani tudja: rendelkezik garázzsal vagy parkolóhellyel. Tehát ha besétálunk egy kereskedésbe, akkor hiába van meg a vételár a zsebünkben, autót csak akkor kapunk, ha parkolóhelyet is veszünk mellé.
Ezt szerencsére a kereskedésben elintézik, csak az ingatlan tulajdonjogát vagy a bérletet igazoló dokumentumokat kell bemutatni, és ők keresnek egy parkolóhelyet, ami a törvényileg meghatározott két kilométeren belül van a lakástól mérve.
Költözéskor a rendőrséget kell keresni az ügyben, akik az új címre kiadják a megfelelő engedélyt. Ezt egyébként egy szélvédőre ragasztott matrica igazolja. Japánban tehát így működik, nincs ház előtt hagyott lerohasztott autó és zsúfolt belváros, autót csak az kaphat, akinek parkolóhelye is van. Így pontosan tudják követni az autóállomány növekedését, és a parkolóhelyek számát is ehhez igazítják.