„Mondok egy olyan történetet, de meg ne írd! Képzeld, a múltkor…” – rengetegszer hallottunk az elmúlt évtizedekben ilyen-olyan okból különös újautó-vásárlásokat, amelyek szereplőit – a saját ügyfeleiket – érthetően mindig is védték, és ma is óvják a márkák képviselői. Most azonban eljött a pillanat, amit lehet, megírunk.
Nyilván minél régebbi a történet, annál szívesebben meséli az értékesítő fél, a sztorik egy részében azonban az idő múlása ellenére sem árulhatjuk el a márkát. A vevők nevét pedig ott sem közöljük természetesen, ahol tudjuk. És ott sem, ahol közismert emberről van szó, ilyen történetek is jönnek.
A feleségnek is, és a szeretőnek is
– Menjek ki azonnal, mert hangoskodik egy ügyfél – ezzel rohan be a biztonsági őr az irodába.
– Rendben, megyek, indulok. De mi a probléma?
– Probléma az nincs, csak követelőzik, hogy neki sárga 850-es BMW kell, mert azzal akar kimenni az olimpia nyitóünnepségére.
– Olimpiára? Sárgával?
– Igen, azt mondja, hogy ilyet látott egy Prince-klipben.
Egykori BMW-értékesítőként élte át a fenti sztorit Nagy F. Béla még az 1992-es barcelonai ötkarikás játékok előtt, ő ma már a Maserati üzletágvezetője. Akkoriban a 850-es BMW volt az autóipar egyik csúcsa, méregdrágán kínálták, 12 millió forintba került. Mi tesszük hozzá, ennyiért 3-4 darab kisebb lakást lehetett venni akkoriban Budapesten. „Bemutatkoztam neki, majd közöltem vele, hogy én vagyok az az ember, aki elintézi neki a 850-est. Ugyan lehet, hogy nem sárga színben, de az amúgy sem illik hozzá” – mondta neki Nagy úr. Végül zöld lett az autó, amellyel az ügyfél ki tudott autózni Spanyolországba, végül az olimpia záróünnepségére.
Ettől a furcsa, de kedves kis történettől sokkal hajmeresztőbbeket is szült a vadkapitalizmus hajnala a 90-es évek Magyarországán. Mesélték, kétes üzleti hátterűnek tűnő egyének annyira úsztak a pénzben, hogy a német luxusszedánjukat egyszerre rendelték meg Budapesten és Bécsben, csak hogy minél gyorsabban hozzájussanak. Ahová először érkezett, ott fizették ki a teljes vételárat, a másik városban lemondták és nagyzolva elengedték a 30 százaléknyi előleget.
Pusztán illusztráció a korból
Apropó, pénz. Volt, hogy egy afrikai követség budapesti diplomatája tömött nejlonszatyorban vitte be a szalonba a prémiumlimuzinja árát, néztek is nagyot az eladók. Törvényes volt, csak éppen meglehetősen furcsa. „Ó, ilyeneket én is láttam. Újságpapírba csomagolva hozták a milliókat az 5-ös BMW-ért” – veti közbe Nagy F. Béla, aki maga is hallotta anno a következő sztorit.
Ennek három főszereplőjéből kettő közismert volt a 90-es évek második felében (is). A férfi és a szeretője, neveket nem írunk. A lényeg, hogy a pasi két olasz sportkocsit rendelt, egyet a feleségének, egyet a szeretőjének.
Szintén csak illusztrációs célt szolgál a fotó (Martyn Lucy/Getty Images)
Ugyanez a történet megismétlődött egy másik hármassal egy nem német luxusmárka hazai szalonjában, időben jóval később. Két drága szabadidő-autót rendelt a férj, a feleségnek annyi kiváltsága lehetett csupán, hogy ő vette át előbb a sajátját. Aztán a szerető az övét. Mindenki tudott mindenkiről.
Két ugyanolyan autó egy embernek
A tömegmárkák világából is hallottunk emlékezetes történeteket, a Suzukit vásárló útépítő munkásról annyiszor, hogy már el is hisszük. Közismert, hogy a 2008-as gazdasági válság előtti esztendőkben a 0 százalékos autóhitel az égig repítette a magyar újautó-értékesítés számait, rengeteg olyan ember is új személyautót vett magának – mint az később fájdalmasan kiderült –, aki nem feltétlenül engedhette volna meg ezt magának. Egyértelmű bajnoka a kornak „a mi autónk”, az akkor 2,4 millió forint körül induló Suzuki Swift volt. A sztori szerint éppen aszfaltoztak egy szalon előtt, amikor kedvet kapott a nézelődéshez az egyik munkás, bement, és egy ügyes értékesítő a személyi igazolványért és pár aláírásért cserébe eladott neki egy piros Swiftet. Hősünk már azzal ment haza aznap este.
A rafinált értékesítő és az ideig-óráig boldog autóvásárló párosára egy másik történetet mesélt személyesen e sorok írójának egy közismert magyar művésznő. Lovagolni járt az agglomerációba, ezért használt terepjáró vásárlásában gondolkodott. El is kezdte a nézelődést, ki is szúrt egy Mitsubishit valamelyik kavicsos kereskedésben, de nem különösebben foglalkoztak vele, ezért átsétált a szomszédos Citroën-szalonba. Na, ott rárepült egy profi munkatárs, és fél óra alatt rávette egy új, picike Citroën megrendelésére. A későbbi hétköznapi együttélés keserűen mutatta meg, hogy mennyire jó gondolat volt az első: a terepjáró.
Ez egy városi kisautó
Két egyforma autót egyébként nem csak szeretőt tartók vásárolnak Magyarországon. Emlékszünk még, ugye, a Kia Magentisre? Méretes, kényelmes, de nem túl izgalmas szedán abból a korból, amikor a mai utódokkal ellentétben nem a szexi dizájnjáról volt híres a dél-koreai gyártó. Valaki azonban rendkívüli módon beleszeretett ebbe a modellbe. „Két Kia Magentist vásárolt az ügyfelünk. Az egyiken nyári gumik voltak, a másikon téli gumik voltak. Szezonálisan használta a két autót” – meséli Rusotzky Viktória, a Kia Hungary Kft. PR-vezetője.
A modern négyévszakosok előtt fontos volt az évszaknak megfelelő gumi
Hogy ezekben mennyi extra volt, nem tudjuk, de egy igazán megmosolyogtató esetet is hallottunk az online konfigurálás előtti időszakból. Akkoriban faxon küldték ki a gyárba a megrendelést a szalonok, és egy vásárló minden létező extrát kért a 316-os BMW-jébe, ami így két faxolni való oldalt tett ki. Hónapok múlva megjött az autó, volt is benne sok extra, de csak nagyjából a fele a kértnek. Kiderült, hogy a két oldalon sorolt extrából csak az első oldal ment át faxszal. Ami azon volt, bekerült a kocsiba, úgy gyártották le az autót. A különös BMW megmaradt a szalonnak, az ügyfél újat rendelt.
Aki élt már Németországban, látta, hogy a 911-es Porschékban nagyobbrészt 50 fölöttiek ülnek, nálunk azonban még figyelmet keltenek az erős autókat kerülgető idős emberek. „Már bőven a nyugdíjas éveiben járó néni kereste fel az egyik VW-szalont, hogy egy Arteon R-t szeretne vásárolni. Végül nem lett belőle értékesítés, de a kereskedés elmondása szerint a néni nagyon elszántnak tűnt és mindenképpen a legerősebb Arteon kivitel érdekelte” – meséli Uzoni Eszter, a Porsche Hungaria szenior PR-menedzsere.
Miért ne járhatna vele egy 77 éves?
Hozzácsapni ezt-azt
Nemrég egy tőle is idősebb, 83 éves úr nyűgözte le a Duna Autó értékesítőit a legújabb elektromos autók műszaki paramétereinek az ismeretével. „Immár a sorban harmadik villanyautója vásárlására készült két Nissan Leaf után, és mi próbáltuk a figyelmébe ajánlani az egyik prémiummárkánk modelljét, mire magabiztosan közölte, hogy az túl sokat fogyaszt. Végül egy vadonatúj BYD Dolphint vásárolt magának” – meséli Puskás Kata Szidónia, a Duna Autó marketingvezetője.
Magunknak vagy a párunknak egy igazán egyedi autó valóban nagy boldogság tud lenni. Pláne, ha csak egy csettintés kell hozzá. „Egy kedves, visszatérő ügyfelük vásárolt egy nagyon jól felszerelt Touareget, és amikor bement megrendelni az autót, meglátott a szalonban egy kiállított T-Roc Cabriót. Lefényképezte az autót, majd elküldte a képet a párjának, aki szinte azonnal hívta is, hogyha megrendeli magának a Touareget, akkor ’csapja már hozzá’ ezt is. Így a terepjáró mellé elvitték a T-Roc Cabriót is” – meséli Uzoni Eszter.
Szerelem egy fotó alapján?
Milyen más történettel is zárhatnánk a cikket, mint azzal, amikor több évtized után a saját kezébe veszi a saját, leendő autója megvásárlásának az intézését egy feleség. Nagy F. Béla mesél egy ilyet Maseratival.
„Egy kedves hölgy ügyfelünknek évtizedeken át mindig a férje rendelte meg az autókat, a tudomásom szerint többnyire X3-as BMW-ket. Volt egy rendezvényünk a Felixben, ahol a hölgy beült a kiállított autónkba, és az utólagos elmondása szerint megsimogatta a kormányt, majd elfogta egy érzés. Nem tudom, mikor, nem tudom, milyen, de egyszer lesz egy Maseratim.
Nem sokkal később megjelent a szalonban, és a férje tudta nélkül konfiguráltunk és rendeltünk neki egy fehér Grecalét piros belsővel. A férje csak akkor szerzett róla tudomást, amikor a hölgy hazament a vadonatúj kocsival. Elmondása szerint a párja körbepuszilgatta, gratulált a szép autóhoz, majd gálánsan csináltatott egy vadonatúj garázst az új kocsihoz.”
Egyszer egy Maserati
