Aki emlékszik az autós rutinvizsgára, annak már jó ideje megvan a jogosítványa, mert egy ideje ez a vizsgafajta már nem része az autóvezető-képzésnek. Egész pontosan 2012 januárjától szüntették meg azt a gyakorlatot, amely szerint az autóvezetést tanulóknak külön vizsgázniuk kellett egy rutintanpályán. Többek között tolatásból, parkolásból, ipszilonozásból és persze emelkedőn, kézifékkel elindulásból.
Azóta a parkolási technikák ismeretét már a forgalmi vizsga keretein belül kell bemutatniuk a tanulóknak. Az akkori Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2011 végén hozott rendeletével a szakmán belül nem mindenki értett egyet, de azóta sem változott semmi, az autóvezetőknek nem kell külön rutinvizsgát tenniük.
Rutin motoron
Míg az autósoknál 2012 januárjától egyszerűbb lett a jogosítványszerzés, addig a motoros vezetői engedély megszerzésénél a korábbinál jóval bonyolultabb, összetettebb feladatokat kell elvégeznie a tanulónak. Legalábbis 2021 óta, amikor bevezették, hogy előre kibójázott, szabványos pályán kell bizonyítani a motorosnak, hogy ura a járművének. Nem is elég egyszer, hanem rögtön háromszor kell végigmotorozni a pályán, különféle feladatokat teljesítve.
Aki a saját fürdőszobájában is eltéved, az nagy bajban lesz egy motoros rutinvizsgán, ahol így fest a pálya
A feladatok előtt természetesen nem maradhat el az elindulás előtti műszaki ellenőrzés sem, az abroncsok, kormányberendezés, világítóberendezések, fékek, rendszámtábla ellenőrzése. Sőt, van egy kiegészítő ellenőrzési feladat is, ami nagyjából bármi lehet a motorolaj, sebességváltó-olaj ellenőrzésétől az elsősegélynyújtó csomag csekkolásán át a személyszállítás feltételeinek ismertetéséig, és ezt a kérdést véletlenszerűen egy tablet adja.
Válasz közben ügyelni kell a terminus technicusra is, aki indexet mond irányjelző helyett, vagy kiejti a száján azt, hogy kuplung, nem pedig tengelykapcsoló, arra baromi csúnyán néznek. Jobb esetben.
Mit tanítanak meg?
Nem tudom, kinek milyen emlékei vannak arról, amikor rutinpályán tanult – ha egyáltalán tanult – manőverezni az autóval, nekem csupán annyi, hogy 1992 nyarán az okkersárga ezerkettes Ladában folyamatosan ordibált a Néphadseregnél ehhez szokott oktató. Mivel ez sokat nem adott hozzá a tudásunkhoz, így azok a tanórák voltak a legélvezetesebbek, amikor a bódé mellett sorban szívta a cigiket, miközben tudós kollégáival vitatta meg a kül- és belpolitikai helyzetet. Mi pedig sorstársammal kedvünkre tolathattunk, ipszilonozhattunk.
Fortepan – Bojár Sándor
2024-re, amikor újra rutinpályára keveredtem, ez már alaposan megváltozott. Igaz, itt a kategória és a feladatok is mások. Én totál kezdőként döntöttem úgy, hogy szükségem van egy A-s jogsira is, mindössze 5-6 évnyi robogós tapasztalat van a hátam mögött. Abban a hitben jelentem meg a tanpályán, hogy ennek is csak két kereke van, nem lehet komoly feladat megtanulni vezetni. Pedig az.
Ha érdekel, mit rontanak el leggyakrabban a hazai autóvezetők, akkor ezt a cikket olvasd el:
A korábban említett műszaki kérdésekkel nem hagynak magadra, ahol én tanultam, ott időpontfoglalás után egy motorosboltban mindent részletesen elmesélnek, megmutatnak, és biztos, ami biztos, két A4-es lapra nyomtatva megkapod írásban is a tudnivalókat. Elmondják, milyen egy vizsga, min lehet elhasalni, és hogy amúgy meg baromi jó dolog a motorozás.
Motoron sokkal védtelenebb az ember, mint autóban
Esni-kelni
Az első dupla órát egy ki tudja, honnan szerzett kínai istencsapásán töltöttem, itt a lényeg az volt, hogy ismerkedjen a tanuló a váltóval, és szokjon rá, hogy a hátsó fék a jobb lábánál van, nem a kezénél. És persze használja is.
Eleinte segítség volt, hogy ezen a szörnyetegen az aktuális fokozatot – nem csak az üreset – egy kijelző is mutatta. Egész lelkesen róttam vele a köröket, bár, hogy pontosan mikor mit kellett volna csinálni a pályán, azt csak a többiektől tudtam ellesni. Akik szintén nem mindig voltak a helyzet magaslatán.
Mit vegyek fel?
Bár a KRESZ legfeljebb a becsatolt, megfelelő bukósisakot írja elő kötelezőként, egy rutinvizsgára nem igazán bölcs dolog papucsban vagy rövidnadrágban megérkezni. Elméletileg már a gyakorlóórákról is hazazavarnak, ha így jelensz meg, de vizsgán is a neved után rögtön a ruhádat ellenőrzik. Protektoros kesztyű és szintén protektorokkal ellátott kabát nélkül már nem is kell tovább szerepelned. Emellett kötelező a térdvédő, a hosszú nadrág, illetve a zárt, magas szárú cipő is.
Nem kötelező, de ajánlott a gerincvédő, és a protektoros kabáttól is nyugodtabb a család
Nem kell kifejezetten motoros cipőnek lennie, egy rendes bakancs megteszi. Bukósisakból viszont megteszi a nyitott is, csak legyen rajta plexi.
Extrák
Pluszba persze a világ összes pénzét el lehet költeni biztonsági felszerelésekre. De ahogy az ősi dakota közmondás tartja, akinek van pénze majomra, annak legyen pénze banánra is. Szóval egy költségesebb, de balesetnél életmentő gerincvédőre azért megfontolandó még összespórolni a pénzt.
Olyannyira, hogy nem volt ritka a borulás sem, ami furcsának tűnt, hiszen nem látszott ördögien bonyolultnak a feladat: a szűk köröknél történt a legtöbb esés. Bár látványra elég ijesztő egy esés, a tempó kicsi, mindenkin van protektoros ruha, és még a motorok is rendesen körbe vannak rácsozva, azok is csak ritkán törnek. Bár a tesztpark eleve sokat látott példányokból áll, de a tanulók is lelkesen szerzik rájuk az újabb sérüléseket.
Több a rács ezeken a tanulómotorokon, mint a Váci Börtönben
A meglepetés a következő alkalommal jött, amikor már valódi, rendes méretű és papíron 100 lóerő körüli teljesítményű motorral futottam ugyanezeket a köröket. Nyilván én is estem – egy túlfékezett kanyarban bedöntve fulladt le a motor és borult fel azonnal –, ami elég lelombozó dolog.
Valószínűleg a legtöbb kezdőnek a szűk jobb fordulók jelentik a legnagyobb kihívást, sokáig én is ettől tartottam a legjobban. Mégsem itt toltam el az első rutinvizsgám, hanem egyszerűen a kötelező két kör helyett csak egyet mentem a szlalom végén.
Miből áll a rutinvizsga?
Hivatalosan nem is ez a neve, hanem járműkezelési vizsgának hívják. Már volt róla szó, hogy háromféle módon kell végigmotorozni a kijelölt pályán, ha már sikerrel túl vagy az indulás előtti ellenőrzésen és a műszaki részen és a motor nyolcasban, szintén bóják közötti tolásán. Amit valahogy így kell csinálni:
Az első igazi feladatnál irányjelzés és körültekintés után elindulás és „kis sebességű manőverezés, iránytartás” fantázianevű feladatot kell végrehajtani, ami klasszikus szlalomozást jelent, két kört a pálya végi szűk körben, majd a feladat vége felé egy 14 méter hosszú szakaszon jó lassan – legfeljebb 1 m/s sebességgel kell végiggurulni. (Nem nehéz kiszámolni, hogy legalább 14 másodpercet kell a kijelölt sávban tölteni, miközben fájdalmasan lassan gurulsz.) Erről is van videó:
Ha megvagy, jön a kanyarodási technika nevű modul, ezúttal egy szűk körrel kezdesz – irányjelzés, körültekintés nélkül elindulva ez is bukó –, majd elnyújtott szlalom jön, a végén két jobbos körrel és vissza ugyanez.
A harmadik „gyors manőver – akadály kikerülése – intenzív fékezés” már nem olyan bonyolult. Hármasig kell felkapcsolni a pálya végéig, majd fékezés nélkül kikerülni az akadályt, fék, visszaváltás, forduló. Majd újra fel kell gyorsulni és a már ismert 14 méteres szakaszon vészfékezni. Utóbbit ésszel, mert a blokkoló hátsó kerék vagy a túlcsúszás azt jelenti, hogy megbuktál.
Ahhoz képest, hogy személyautóval semmiféle hasonlót nem kell már végigcsinálni, kifejezetten összetett a motoros rutinvizsga. Ami valahol érthető is, két keréken, gyűrődőzóna nélkül a hibáért is komolyabb árat kell fizetni. A szűk kanyarokban magabiztos vezetés és a vészfékezés senkinek nem árt, és a többi modul is valószínűleg hasznos.
Fontos, vagy felesleges a rutinvizsga?
