Hamarosan megkezdődhet egy Ikarus 405-ös restaurálása – közölte a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. Ez azt jelenti, hogy immáron a 400-as család legkisebb tagja is képviseltetni fogja magát a múzeum gyűjteményében.
Az Ikarus 405-ös midibusz az 1993-as budapesti autószalonon mutatkozott be egy Ikarus 411-es prototípusával együtt. Az első 405-ös hajtásáról Euro I-es károsanyag-kibocsátási normákat teljesítő, Perkins Phaser 135T típuspú, közvetlen befecskendezésű, turbófeltöltős, négyhengeres dízelmotor gondoskodott. Az újdonság azért volt különleges, mert az Ikarus szakított a korábbi évek gyakorlatával és immáron nem kisteherautó alvázra karosszált kis befogadóképességű autóbuszt. A 405-ös teljesen önhordó alvázra készült.
Az elgondolás sikeresnek bizonyult, mivel egy évvel később Wuppertal városa két darab Ikarus 405-öst vásárolt. Nem sokkal később Budapesten is behúztak vele egy fontos tendert. A Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) ugyanis az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Hitelbank (EBRD) kölcsönéből összesen 92 darabot vásárolhatott ebből a típusból.
A megrendelt mennyiség első példányai 1994 decemberének elején érkeztek meg a fővárosba, ezt követően a BKV szakemberei 8-10 napig tesztelték őket. Ezt követően az első buszok a 158-as és 139-es vonalon álltak forgalomba, később pedig a budai Várban is ezekkel váltották le a korábbi, VW-alapokra épített Ikarusokat.
A budapesti változatok FOK-GYEM-gyártmányú külső és belső elektronikus utastájékoztató eszközökkel gördültek le a gyártósorról, ami akkor komoly újításnak számított a fővárosi közlekedésben. A kis pesti 405-ösök hajtásáról ugyanaz a motor, egy 101 kW (136,4 LE) teljesítményű Perkins dízelmotor gondoskodott, amelyhez Voith Midimat BRA 12.5 típusú automata váltó csatlakozott.
Ezzel a konfigurációval a 7,3 méter hosszú és 2,3 méter széles busz a hegyi útvonalakon is megfelelőnek bizonyult. Az utolsó példányok 1995 júniusában kaptak rendszámot. Míg a megrendelt midibuszok túlnyomó része normál utastéri kialakítással rendelkezett, a BKV 2 darab speciális, mozgássérültek szállítására alkalmas változatot is rendelt az Ikarustól. A 405.05 altípusszámmal jelölt midibuszok 700 milliméterrel nagyobb tengelytávval és egy méterrel hosszabb karosszériával gördültek ki a gyárkapun.
A múzeum tulajdonába a BPI-391-es rendszámú változat került, amely jelenleg már a Kelenföldi Autóbuszgarázsban várja, hogy megújuljon. Ez a példány 1995-ben gördült le a gyártósorról és egészen 2022 októberéig volt állományban. Érdekesség, hogy 1995-ben az Ikarusnak sikerült a cseh piacot is bevennie, ugyanis több példányt eladtak Karlovy Vary számára. Magát a típust pedig a prágai COMMA ’95 vásáron formatervezési nívódíjjal tüntettek ki.
A modell 1994–1996 között volt gyártásban, ez idő alatt összesen 117 darabot értékesítettek belőle. Ezek közül egy most már a MMKM állományát gazdagítja. Az pedig már közlekedéstörténeti kuriózum, hogy a kétezres évek elején a szerb Ikarbus megvásárolta a 405-ös licencét és a kétezres évek elején módosított homlok- és hátfallal IK107 néven gyártotta tovább Szerbiában.
