Az UAZ neve még ismerősen csenghet azok számára, akik a kötelező sorkatonaság keretében szolgáltak, hiszen a szovjet – most már csak orosz – márka autóit a Magyar Néphadseregnél/Honvédségnél is rendszeresítették. Polgári változatát, a Kombit (390995), illetve a Mikrobuszt (220695) még most is gyártják. Egy orosz márka, a Rosimpex komoly fantáziát látott a modellben és több „mindenen átgázolós” modellváltozatot készített belőle.
Így születtek meg az Uzola ZVM modellek, amelyek többféle célra használhatók, egy dolog azonban közös bennük: a hagyományos tengelyek és gumiabroncsok helyett lánctalppal szerelték őket. A személy- és teherszállításra tervezett járműveket alapvetően hómobiloknak hívják, és a hagyományos, polgári felhasználáson túl jól jöhetnek a katasztrófavédelmi feladatok teljesítésekor is.
A jármű háromféle felépítménnyel készül. Választható személyszállítós, platós, illetve kombikivitelben is. Utóbbi a személyszállítós rész és a raktér ötvözését jelenti. Hajtásáról nem az eredeti motor gondoskodik, mivel Isuzu gyártmányú, 110 lóerős dízelmotorral készül. Ez éppen elég a 3360 kg össztömegű, 4,6 méter hosszú, 2 méter széles és 2,1 méter magas jármű mozgatásához. A lánctalpakkal maximum 65 km/órás sebességgel lehet vele haladni off-road-terepen, a gázlómélység pedig eléri a 40 centimétert.
Annak érdekében, hogy viszonylag nagy távokat meg lehessen vele tenni, két darab, egyenként 65 literes gázolajtartállyal szerelték fel. Mivel a levegőbeszívását (valamint a kipufogóját is) a fülke fölé vezették ki, akár a kisebb patakokban is lehet vele közlekedni, nem kell attól tartani, hogy a vízben elakad vagy megfeneklik. Kezelése jóval egyszerűbb, mint egy hagyományos UAZ-é, ugyanis botkormánya van, váltója pedig csak négygangos. Szerencsére izzadni sem kell benne, mivel opcionálisan légkondicionálóval is megrendelhető.
Hogy milyen jól birkózik meg a nehezebb tereppel, azt jól mutatja az alábbi videó:
