Az igazán elvetemült autós újságíró akkor is dolgozik, amikor nyaral, így amíg az idei angliai családi felfedezőtúrán a többiek megnézték az egyik legcukibb brit egyetemvárost, én kihagytam a parkokat, csatornákat, templomokat és fishandchipsezőket, inkább befizettem magam egy privát gyárlátogatásra az oxfordi MINI-üzembe. Igazán kellemes meglepetés volt, hogy az autógyár látogatóközpontjában egész komoly házi múzeum is található, érdekes autóipari, sport- és filmtörténeti értékű kocsikkal.
(És itt még fotózni is szabad – a gyárban már nem, a telefont le kell adni, mielőtt bemész az üzembe.) Mindezt alig 17 fontért, miközben a windsori kastélyba, ahol csak unalmas festmények meg szobrok meg lovagi páncélok vannak, és nincs egy darab autó sem, a legolcsóbb belépőjegy is 30 font. Hát nem megéri?
A BMW Group oxfordi gyárában jelenleg három- és ötajtós MINI Cooperek készülnek, kizárólag benzinmotorral
A látogatóközpont épülete a gyárkapun kívül található, a parkolás a hatalmas dolgozói parkolóban egyszerű és ingyenes
A házi múzeumban való nyálcsorgatás is benne van a gyárlátogatás árában
A mai oxfordi MINI-gyár amúgy a maga nemében pont olyan komoly, mély történelmű intézmény, mint Windsor. Az autógyártás jóval több mint egy évszázada, 1913-ban kezdődött itt, a Bullnose Morris Oxforddal, és ahogy a windsori kastélyban váltották egymást sorra az uralkodók az első rezidens, a XII. századi I. Henrik óta, az oxfordi gyár tulajdonosai is gyakran cserélődtek. Az alapító, William Morris 1952-ig volt a gyár teljhatalmú ura, mígnem az Austin-Morris-egyesülés során az üzem a BMC, a British Motor Corporation tulajdonává vált.
A Jaguar és a BMC fúziójával 1967-ben létrejött a British Motor Holding (BMH), majd a következő évben a Leyland csatlakozásával (aki hozta magával a Triumph és Rover márkákat is) a British Leyland Motor Corporation. 1986-ban a már állami tulajdonba került cég Rover Group néven futott tovább (ekkor már a Land Rover is a cégcsoport tagja volt), mígnem 1994-ben az egészet át (meg) nem vette a BMW Csoport, ami az oxfordi üzem számára a 2001-ben bemutatott Új Mini, bocsánat: immár MINI gyártásának megindításával egy új virágkor kezdetét jelentette.
Morris Oxford „Bullnose”, 1913 és 1926 között készült itt, ez volt a gyár első modellje
És ilyen MINI-k jönnek le most az oxfordi sorról
Jelenleg azért nem olyan látványosan fényes a helyzet Oxfordban, mint akár csak pár éve: az üzem épp egy fura átmeneti állapotban van. Pillanatnyilag kizárólag az alap-MINI, a Cooper három- és ötajtós változatát szerelik össze itt, a többi modell mind máshol készül valahol a világban. A BMW Group legutóbb ismertetett terve szerint viszont a háttérben folyik az oxfordi gyár átállítása tisztán elektromos autók készítésére – csak hát azok piaca épp mintha egy kicsit válságba került volna Európában. Szóval ezekben a pillanatokban valószínűleg senki sem tudja pontosan, mi is lesz Oxforddal és mikor. Ezzel együtt a termelés ma is folyik, a működő üzem pedig bárki számára meglátogatható, ahogy ezt magam is tapasztaltam.
A nettó 90 perces gyárlátogatásban a karosszériahegesztő üzembe és az összeszerelő csarnokba viszik el kis, 15-20 fős csoportokban az érdeklődőket a nagyon kedves, nagyon szép angolsággal beszélő, nagyon udvarias, nagyon brit túravezetők. Hogy ne kelljen túl sokat sétálni, na meg persze hogy egyszerűbb legyen a ki-beléptetés és ne mászkáljanak szét a vendégek, a csarnokok között viccesen MINI-vé alakított Ford Transit buszokkal fuvaroznak ide-oda, így arra is rálátást kapunk, ténylegesen milyen hatalmas területen is fekszik egy ilyen autógyár.
Ford Transit viszi a látogatókat a karosszériahegesztő és az összeszerelő csarnokba a MINI-gyárban. Kínos? A helyiek szerint is, ezért mindent megtettek, hogy elfedjék a valóságot: ekkora MINI még nincs
Angol humor: MINI busz
A hegesztőcsarnokban szinte totális a robotizáció
A hús-vér emberek többsége a nem látogatható festőüzemben és a bejárható szerelőcsarnokban dolgozik
A zajos gyárban rádiós head-set segítségével kapjuk az infót arról, mit is látunk éppen, és laikusok számára is teljesen érthető, hogyan állnak össze az alkatrészekből az új MINI-k Oxfordban. A préselt karosszériaelemek és több gyártási főegység egy másik brit történelmi autóipari helyszínről, Swindonból érkezik, a három- és négyhengeres motorok pedig a BMW Hams Hall-i motorgyártó üzeméből. Érdekes, hogy a vasút őshazájában a szállítás nagyrészt közúton, kamionokkal történik. A kész MINI-k persze már többnyire vonaton hagyják el az üzemet.
A gyár automatizáltsága a karosszériahegesztőben az iparban megszokott módon nagyon magas, az összeszerelő üzemben viszont annál alacsonyabb szintű. A viszonylag sok ember foglalkoztatása elsősorban gazdasági kérdés: Oxfordban a helyi munkaerő-politikai viszonyok mellett több emberrel, kevesebb robottal jön ki a gazdasági optimum. Így Oxfordban összesen 3700 alkalmazott keze alól kerül ki évi 200 ezer darab autó – a lipcsei BMW-gyárban, ahol a MINI Countryman is készül, évi 350 ezer autót gyárt le kb. 5600 pár munkáskéz. A napi kapacitás egyébként Oxfordban 900-1000 darab autó, de a karbantartások, leállások miatt ez éves szinten nem szorozható fel a napok számával.
A MINI nem csak a BMW egyik üzletága, az angol kultúra fontos eleme is. A gyár legutóbbi modernizációja után az akkor még csak herceg Charles is meglátogatta a gyárat
A hangulat az oxfordi üzemben kifejezetten jó, a munkások vidáman, meló közben beszélgetve, a látogatóknak oda-odabiccentve csavarozzák össze a Coopereket. Hasonló oldottságot tapasztaltam nemrég Sunderlandben, a Nissan brit gyárában is – Európában jellemzően nem szokta ilyen jó kedv kísérni az autók összeszerelését.
A gyárlátogatásra befizetők akár a túra előtt, akár utána elnézelődhetnek még egy-két félórácskát a fogadóépületben található kis gyári múzeumban is. Az első itt készült, tehát 111 éves Morris finom részleteit, míves réz alkatrészeit, bőrfoteleit elnézegetve remekül el lehet zsörtölődni azon, hova jutott a világ, ahol a tömeggyártott érintőképernyő és a vegán műbőr is belefér a prémiumságba. A komikusan apró, alig pár mázsa vasból készült, mégis hatalmas belterű első sorozatú, tehát akár 75 éves Minik, Countrymanek láttán eltűnődhetünk, hogy a hatalmasra puffadt mai Euro VI-os kocsik, a két tonna feletti villanyautók összességében vajon hogyan nevezhetők zöldnek.
1913-as Morris, akkori tucatautó: temérdek kézi munka, illatos bőr, ragyogó réz, kis virág a műszerfali vázában
Több mint egy évszázad távlatából nézve igazán fogós kérdés, hogy mi is az a fejlődés és jó-e az nekünk
Az első Countryman
És azon is elmélkedhetünk, hogy mi képvisel magasabb értéket egyediség, különlegesség tekintetében: a versenyzésre szánt kőkemény sport-Minik vagy Az olasz meló filmes autója, ami aranyrudas díszítést kapott és személyesen szignálta Michael Caine és designer lánya, Natasha Caine, aki a kocsit dekorálta. Esetleg a tehénbőrrel borított új MINI, amit az olasz Bisazza divatstúdió öltöztetett így fel 2005-ben, amikor ez még nem volt fúj és gáz és bolygógyilkos dolog.
Morris Minor, a Mini elődje, a 40-es évek végének, 50-es évek elejének angol népautója
Az olasz meló emlékautója, amit Natasha Caine, Michael Caine lánya dekorált
A színészóriás és elismert designer lánya aláírása megsokszorozza a kocsi értékét
Sportmodellek, versenyváltozatok a jelenkorból…
…és a múltból
Összehegesztett váz jelzi, hogy ez nem csak egy múzeum, hanem egy aktív gyár múzeuma
Tehénbőrrel burkolt divat-MINI és passzoló nyugszék 2005-ből
Az első oxfordi villany-MINI; az évtized végére a tervek szerint minden itt gyártott autó elektromos lesz
MINI autógyár- és házimúzeum-látogatás, Oxford, Anglia – ha arra jársz, menj el, nézd meg! Ha márkarajongó vagy, ha nem, ha érdekelnek az autók, ha nem, jól fogsz szórakozni és a piszkosul drága Angliában 17 fontért ilyen komoly turistaprogramot máshol úgysem kapsz!
MINI-vel a MINI-gyárba
A brit MINI-gyárba stílszerűen egy MINI-vel érkeztünk – a Countryman JCW tesztjét itt olvashatod a Vezessen.
