Régen sem volt jobb, a gyorshajtás örök probléma

Már lassan a XXI. század negyedénél járunk, így sokak számára történelem az elmúlt évszázad. 2024-ből visszatekintve egy teljesen külön korszak, ami rendkívül jól dokumentált, és ennek köszönhetően izgalmas felfedezéseket, és tanulságokat rejt autós szemmel is. 

Napjainkban ezek a hatalmas adatbázisok könnyen kutathatók, az Elektronikus Periodikai Archívumban, vagy az Arcanum Újságok Adatbázisában szinte bármilyen, valaha kiadott hazai folyóirat teljes szövege fellelhető. A múlt autós érdekességei után mi az Arcanum Újságok adatbázisában kutattunk, ahol jelenleg 67 millió oldalnyi újság, magazin, és válogatott tartalom várja a felfedezőket. 

Cikkünkben a gyorshajtásra adott aktuális reakciókat, véleményeket vizsgáltuk meg. Mert a gyorshajtás jelensége egyidős az autózással, bármennyire is csábító azt hinni, hogy a túlmotorizált lóerőgyárak állnak a dolog mögött.

Általános vélekedés napjainkban, hogy túl gyorsak, túl erősek az autók, és őrült száguldozóból még sosem volt ennyi. Korunk kegyetlen problémája a gyorshajtás, de régen minden jobb volt, az emlékek között békésen 60 km/órával pöfögő Trabantok és Ladák élnek, egymásnak széles mosollyal integető sofőrökkel. Így volt? A kor cikkei egész más képet festenek!

1930 – Teherautók csak lépésben!

Ha visszamegyünk az időben egészen 1930-ig, azt gondolhatnánk, hogy ekkor még a kevés és gyenge autó csak nem okozott gondot. Mégis a Művezetők Lapjából az derül ki, hogy a gyorshajtás személygépjárművel, és teherautóval ugyanúgy jelen van.

„Ma már minden vállalatnál és üzemnél az autó nélkülözhetetlen szállítóeszközzé vált és igen fontos, hogy az autók használata és karbantartása gazdaságos legyen és ezzel az autó élettartamát fokozni lehessen” – kezdi beszámolóját a közel száz éves cikk, majd így folytatódik:

Már közel száz éve is erős üzenetekkel próbálták felhívni a figyelmet a gyorshajtás veszélyeire. Fotó: Fortepan/Privát Fotó és Film Archívum-Höfler Tibor gyűjtemény

„Erre vonatkozó tapasztalataimat és az ebből leszűrődött javaslataimat az alábbiakban bocsájtom tagtársaim rendelkezésére: 1. Az autók idő előtti megrongálódását és a balesetek számát leginkább a gyorshajtás okozza, mert a használatban levő autók maximális sebessége túllépi azt a határt, melyet a mi közutainkon alkalmazni szabad, s így a legtöbb autó a nagy igénybevétel folytán idő előtt megrongálódik vagy tönkremegy.”

Javaslatot is tesz az író arra, hogy mit kellene tenni:

„A személyautóknál óránkénti 40-50 km sebességet nem tanácsos túllépni, holott igen gyakran 100 km sebességű autóval is találkozhatunk közutainkon. Teherautóknál a maximális 30 km sebesség helyett 8—10 km óránkénti sebesség ajánlható, mert bármilyen legyen is a rugózás, a nagyobb sebesség mellett a rugók nem érvényesülhetnek.” – írta a Művezetők Lapja, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1950 – Száguldozó buszsofőrök Budapesten

A II. világháború után lassan beindult a motorizáció újabb fejlődése, a főváros útjain egyre több volt a jármű, fejődött a közösségi közlekedés. A buszsofőrök viszont versenyzőnek képzelték magukat, és az Autó nevű folyóirat szerint. Sőt, szenvedélyük Budapest forgalmi problémája lett az 1950-es évek elején. Így írtak erről:

„Odanézz, szinte két keréken fordul az a busz a kanyarban! Hányszor hallunk ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokat, amikor a hatalmas kék fővárosi autóbuszok vezetői a szűk budapesti utcák kanyarjait úgy veszik, mint fénykorában Nuvolari, vagy Carracciola.

De kinek nem meredt már égnek a haja, amikor luxusautókkal, vagy más járművekkel kelnek hátborzongató versenyre az autóbuszgépkocsivezetők?

Igen, az autóbuszvezetők egyikének-másikának gyorsasági szenvedélye Budapest forgalmi problémája lett. Nézzünk tehát szembe ezzel a kérdéssel. Lássuk csak, mit szólnak maguk az érdekeltek? Utóbbiak táborából a gyalogjárót és a kerékpárost nem szólaltatjuk meg. Legtöbbjük legalább annyira fegyelmezetlen, mint a gyorsan hajtó gépkocsivezető. ”

Budapesten az autósokkal, a buszsofőrökkel, de még a gyalogosokkal is baj volt a XX. század közepén. Fotó: Fortepan/Bolvári László

A több mint 70 éve megjelent cikkben megszólaltatták Kürti Gábor gépkocsivezetőt is, aki most a leírás szerint épp akkor szált le egy 3-as jelzésű kocsi kormánykereke mellől. A vezetőnek is megvan a maga véleménye: ” Virtuskodásnak veszik egyesek a sebességet, pedig biztos a végső „eredmény”.

„Rendszerint súlyos karambollal végződik minden gyorshajtó szaktárs autóbuszvezetői pályafutása, örömmel látom, hogy azok, akik részt vesznek a munkaversenyben, a 100 000 kilométeres mozgalomban, nemigen tartoznak a gyorshajtók közé. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi késve érkezünk be a végállomásra, csupán azt, hogy időben. Nem „zavarjuk”, nem „gyilkoljuk” a kocsit.”

Az autóbuszok — és minden gépi jármű — gyorshajtási kérdése egyre erősödő, fejlődő életünk egyik komoly problémájává nőtte ki magát.

Moszkvics a kukoricásban. Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr

Konklúziót is megfogalmaz az 1950-es cikk:

„Fentebb a forgalom és műszak négy dolgozóját szólaltattuk meg. Mind a négyen más és más oldalról világították meg a kérdést, csak egyben voltak egységesek: a gyorshajtás veszélyes ,és káros. Most már az Autóbusz Községi Vállalat vezetőin a sor, hogy a gyorshajtás ellen megindított küzdelmet fokozzák és jó felvilágosító, nevelő munkával eltüntessék fővárosunknak ezt az egyáltalán nem örvendetes jelenségét.” – Autó, 1950. július-december (3. évfolyam 13-24. szám)

1972 – Egyre több baleset, az ok a gyorshajtás

1972 nehezen indult Baranya megyében. A Dunántúli Napló korabeli írása szerint a gyorshajtás okozta karambolok száma egyre csak nő, és ebben az autósok mellett a gyalogosok is hibásak. 

„Az új év első havi tapasztalatai alapján úgy tűnik, az idén is — az elmúlt évhez hasonlóan — a gyorshajtás lesz a közúti balesetek legfőbb oka. A januári megyei statisztika, a látási, forgalmi és útviszonyoknak nem megfelelő sebesség megválasztása következtében — a gyorshajtás okozta balesetek növekedéséről „számol be”. Ha a gépjárművezetők nagyobb figyelemmel lennének a sebesség megválasztásánál az adott helyzetre, jelentősen lehetne csökkenteni Baranyában is a gyorshajtás okozta karambolok számát. 

A vidéki lap egy ma is ismert ok-okozati összefüggésre hív fel olvasói figyelmét, azaz hogy bár a konkrét baleset más miatt történik, de a gyorshajtás áll a háttérben. Így írtak róla 50 éve:

„Aki időre rohan gépjárművével, könnyen szegheti meg a szabályokat, nem egyszer előzni akar akkor is, ha az előzés feltételei nem adottak. Az ilyen esetekből bekövetkezett karambolokat a statisztika „szabálytalan előzésnek” könyveli el, így tartják nyilván, de nem egyszer eredeti ok a gyorshajtás, a „hajrá” vezetés.

Mert az előző nem törődik azzal, hogy nincs is ideje figyelembe venni, hogy van-e szabad kilátása, akadályozza-e a szembejövő forgalmat, más gépjármű megkezdte-e már az ő előzését, és a többi feltételeket, amelyek hiánya baleseti ok lehet. NAGY KÖRÜLTEKINTÉSSEL Kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor a gépjárművezető nem tehet a bekövetkezett balesetről. A gyalogos — különösen a kisgyerek és az idősebb korosztály — sokszor kiismerhetetlenül közlekedik, átfut az úttesten, haladási irányát megváltoztatja

Az egyik autó nemrég Pécsett balesetet okozott. „Pedig csak negyven kilométeres sebességgel hajtottam” —mondta a vezetője.”

Az autópályákon többször változott a megengedett sebesség. Fotó:Fortepan/Urbán Tamás

A lap rá is mutatott a relatív gyorshajtás problémájára, azaz, hogy nemcsak a sebességhatár árlépése jelenthet gyorshajtást, hanem ha nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezet valaki:

„Köd volt, csúszott az út Az adott helyzetben a negyven kilométeres sebesség is „gyorshajtásnak” mondható.Van, amikor a húsz kilométeres sebesség is sok, mert a forgalmi, látási és útviszonyok a megállást követelték volna. A napokban a lezárt sorompónak hajtott egy gépjármű. Este volt, kis köd is ereszkedett — a sebességhez képest későn vette észre a gépjármű vezetője a lezárt sorompót, már nem tudott megállni! Több mint valószínű: bármennyire is kedvező most az időjárás, még várható az eső, a hó, a köd.

Ezek a körülmények pedig nagyobb figyelmet igényelnek. Most a gyorshajtás áll a „dobogó legmagasabb fokán” mint baleseti ok. Ha ezen sikerülne változtatni, illetve bizonyos áttétellel megszívleltetni a „lassan járj, tovább érsz” közmondást, gépjárművezető is, gyalogos is biztonságosabban közlekedhetne.” – Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)1972-02-12 / 36. szám

1981 – Nem tudnak viselkedni a magyar autósok

A nyolcvanas évek elején már szofisztikáltabb módon folyt a diskurzus a gyorshajtás okozta problémákról, és egyértelműen szóba került a relatív gyorshajtás fogalma, amit a Népszava 1981-ben járt körbe egy hosszabb cikk erejéig.

„Mi is hát ez a rejtélyes relatív gyorshajtás? Miben különbözik attól a sebességtúllépéstől, amit általában csak egyszerűen gyorshajtásnak nevezünk? Ugye ismertek a KRESZ ide vonatkozó előírásai? Lakott területen személygépkocsival 60, országúton 80, autópályán 100 kilométeres az óránkénti megengedett legnagyobb sebesség. Mi most az ezen belüli sebességtúllépésekről kérdezzük a szakembereket, a közlekedőket, az utca emberét.

Az 1980-as években ezt látta egy Lada utasa. Fortepan/Magyar Rendőr

Tuli László 11 éve az Autóközlekedési Tanintézet gyakorlati oktatója.  „Nemcsak városi kategória a relatív gyorshajtás” — mondja. „Mert országúton is gyakran előfordul, olyankor történetesen, ha út menti erdősáv vagy domb mellől sík terepre ér a gépkocsi, és nagyok a széllökések. Világos, hogy ilyen esetben nem szabad a megengedett nyolcvan kilométerrel menni, mert az veszélyes.”

Sokat vezet, katedrája az autó. Milyen tapasztalatokat szerzett eközben?  – Kérdezte a lap az oktatót, aki így felelet:

 Nem nagyon tudnak viselkedni az emberek a forgalomban, és ez független nemtől, kortól.

„Mondanék egy példát. Ha valaki a stoptáblához olyan sebesen érkezik, hogy attól a védett útvonalon haladó megijed, hiába áll meg az első jármű vezetője, ettől még balesetet okozhat. Tehát egy viszonylag kis útszakaszon is elképzelhető a relatív gyorshajtásténye. Nézzünk egy másik esetet. Másfél hónapos szárazság után esni kezd az eső, és hirtelen megszaporodnak a koccanásos balesetek. A babona azt tartja, ez attól van, hogy az emberek rosszabbul vezetnek esős, nyálkás úton, mint a szárazon.” – mondja majd leüti a lényeget:

Pedig nem vezetnek rosszabbul, hanem ugyanúgy. És ez a baj.

Tudni kell ugyanis, hogy mit tud az autó, a fék és mit tudunk mi együtt, az autó és a sofőrje. És ez még mindig nem elég, mert minden érdekelttel együtt kell működni a közlekedésben, legyen az a többi jármű vezetője vagy gyalogos.

Ahogy az iskolában tanítják a lap körbejárta a témát és az oktató mellett egy rendőrt is megkérdeztek a helyzetről.

Várhegyi Sándor rendőr alezredes, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács tudományos munkatársi szakbizottságának titkára megítélése szerint A hibás döntéseket az is nagymértékben befolyásolja, ha a jármű többre képes, mint amennyit vezetője követni tud. A gépjárművezető ugyan nem lépi túl az engedélyezett sebességet, az alkalmazott sebesség azonban nagyobb, mint ami abban a helyzetben biztonságosnak ítélhető. – Népszava, 1981. június (109. évfolyam, 127–151. sz.)1981-06-27 / 149. szám

 2024 – A probléma még él, de a helyzet egyre jobb

Átnézve az elmúlt majd’ száz év híreit úgy tűnik a technika fejlettsége nem befolyásolja az emberi viselkedést a volán mögött. Legyen szó 24 lóerős csettegő Kispolskiról, vagy 600 lóerős, két tonnás szabadidő-autóról, a gyorshajtás kiirthatatlan, velünk élő rizikófaktornak tűnik.

Viszont az autóipar fejlődése, a passzív és aktív biztonsági megoldások bevezetése, a biztonsági utascella, a légzsákok, blokkolásgátló általánossá válása sokat javítottak az autósok túlélési esélyein. A halálos kimenetelű balesetek száma az autóállomány bővülése ellenére csökken. Magyarországon 2019-hez képest tavaly 22 százalékkal, a 2022-es adatokhoz képest pedig 12 százalékkal volt kevesebb tragikus baleset. Egymillió lakosra vetítve tavaly 49, tavalyelőtt 55 halálos kimenetelű közúti baleset történt Magyarországon. Gyorshajtásért viszont minden korábbinál többet kell fizetni 2024 augusztusa óta. A Vezess alábbi cikkében meg is nézheted, hogy menyivel:

Újabb emelés jön, még többe kerül a gyorshajtás

Alig egy évvel az előző emelés után jön a következő:…

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…