A hazai sajtó múlt századi hangulatjelentéseiben mélyre túrva észrevehető, hogy az autók vételárait leginkább Bruce Willis legendás akciófilm-címei írják le. Tehát nagyjából a „Drágán add az autódat, Még drágább az autód, Az autó mindig drága” a legpontosabb összefoglalója a helyzetnek.
Pedig a számok egészen összetett, és érdekes képet festenek. A tervgazdálkodás éveiben nem volt hagyományos értelemben vett piac, a központilag megszabott árazás mellett folyamatos volt a hiány, de úgy tűnik a hazai vásárlóknak így is túl drága volt a kínálat. 1989 után pedig minden megváltozott, az autóimport mamutcége a Merkúr eltűnt, az árak sokkoló mértékben emelkedtek.
Röppentyű utca, a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat használtautó-telepe, 1982. Autók az egyenlőbbeknek, a Csajka és Tatra modellek csak a legmagasabb pártfunkciót betöltő személyeknek jártak. Fotó: Bojár Sándor /Fortepan
Az elmúlt években tapasztalható infláció, és globális gazdasági hatások miatt újra jelentős áremelkedésen vagyunk túl, rengeteg autónál leírjuk, leírja a szaksajtó, hogy hihetetlen, de már ez a típus is tízmillió forintba kerül. Elérhetetlen? Kevesebbet kellett dolgozni egy autóért a nyolcvanas évek végén? A korabeli írások más megvilágításba helyezik a közelmúlt eseményeit. Előzetesként csak annyit: a helyzet keleten változatlan.
Autós történelem, amiből tanulhatunk
A XX. század lassan történelmi távlatba kerül. 2024-ből visszatekintve egy teljesen külön korszak, ami rendkívül jól dokumentált, és ennek köszönhetően izgalmas felfedezéseket, és tanulságokat rejt magában.
Ezekben bárki elmerülhet, hiszen az archív anyagok visszakereshetőek, az ország könyvtárai mellett digitális formában is, fel sem kell állni a számítógép elől. Lelőhely akad bőven, a legbővebb az Arcanum Újságok adatbázisa, ahol jelenleg 67 millió oldalnyi újság, magazin, tudomány folyóirat, és válogatott tartalom várja a felfedezőket. Ezt a lehetőséget kihasználva merülünk el mi is az autózás felívelő évtizedeit dokumentáló folyóiratok, cikkek adatbázisában, és nézzük meg mennyit változott a gondolkodásmód az idő múlásával, vagy épp bebizonyosodik, hogy régen minden jobb volt.
1978 – Hihetetlen árak
Nem volt ez másképtt 1978-ban a Dunántúli Napló beszámolója szerint. A riporter a pécsi vásáron nézte meg, milyen a helyzet, és leírása szerint „hihetetlen”, hogy mennyit kérnek az új autókért.
„A vasárnapi pécsi vásáron még a legedzettebb kibicnek is leesett az álla. A személygépkocsik árai már-már a csillagos eget érik. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyit mernek elkérni az új kocsikért. Egy PC-s 1500-as Ladáért tulajdonosa 150 000 forintot (!) szeretett volna kapni.
Egy PB-s Trabant ára 75 000 forint volt Persze PC-s 1500-as Ladát már 145 000 forintért is lehetett venni, s PC-s Polski Fiat 126-ot 78 000 forintért. Lehet, hogy sikerült üzletet kötni, s eladták ilyen áron is ezeket a kocsikat, de a valószínűbb az, hogy nem.
Fortepan / Prohászka Imre
Azért mindennek van határa! Vagy mégsincs?
Több éves autóhoz viszonylag reális áron lehetett hozzájutni. Polski Fiat 125-ös típusú kocsit 35—80 000 forint, Moszkvicsot 12 000 és 70 000 forint között már vásárolhattak. Meglepő, hogy nyugati márkát milyen kevesen kínáltak. Mindent egybevetve leírható: még mindig drága a pécsi autóvásár. – írta a Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)1978-07-04 / 182. szám
1986 – Drágák az autók!
Változott a helyzet bő nyolc év alatt? Olcsóbb lett a mobilitás a nyolcvanas évek közepére? A Hajdú-Bihari Napló beszámolója szerint nem, sőt talán még rosszabb: az autók drágák, a kerslet alacsony, a nyugati autócsodákért akár 500 ezer forintot is elkérnek.
„Vasárnap délelőtt, csaknem harminc fok. Már több mint ötszáz autó várt gazdára. Nézegetem a szélvédőre írt árakat. TP-s fehér Dacia százötezer forint, GT-s Skoda 120-as száznegyvenezer, TJ-s 1600- as Lada száznegyvenhatezer forint. Ezekből a típusokból van egyébként a legnagyobb kínálat.
De azért egy-két „autócsoda” is felbukkan. Például egy KC-s Audi 80-as, Diesel: ötszázharmincezret kérnek érte. Séta közben számolgatok. Rendszámból következtetek, hogy hány éves az autó, utána gondolatban melléteszem az árát.
Fortepan / Prohászka Imre
Benke István piacfelügyelő osztozik véleményemben: drágák az autók! És nem is nagyon kelnek el. Pedig két autóügynökség is dolgozik a helyszínen, hogy segítsék a „gazdacserét”. Az autópiac helyszíne még a régi. De már nem sokáig. A debreceni városi tanács döntése értelmében átkerül majd a zsibogó melletti nagy parkolóba. Vajon mit szólnak majd ehhez a lengyelek és a zsibogósok?” – Hajdú-Bihari Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)1986-08-04 / 182. szám
1986 – Nógrádban nehéz a helyzet
Lehet csak egyedi, regionális véleményről van szó? Merült fel bennem kutatás közben, ezért ugyanabból az évből felkutattam még egy riportot. Ezúttal a Nógrád Megyei Hírlap tudósítója látogatott el a vasárnapi autóvásárra, a kisterenyei vásártérre. A helyzet itt is mélabús, a szolgáltatás színvonala alacsony, a lehúzás szintje magas, vásárló pedig kevés…
„Vasárnap sem sertéseket,lovakat, kacsákat, csirkéket, hanem autókat árusítottak a kisterenyei vásártéren. Reggel 8 órakor már24 gépjármű kereste újgazdáját. Zömmel hat-nyolcéves autók, Lada, Skoda,Wartburg és Dacia.
Fortepan / Prohászka Imre
Akadt két kis tehergépkocsi is. A ZUK-ot például 58 ezer forintért kínálta tulajdonosa, miközben békésen kortyolgatta a meleg teát. Szó, ami szó, a kisterenyei autóvásár mostoha körülmények között zajlott. A rendezők semmiféle szolgáltatást nem nyújtottak. Viszont kértek 50 forinthelypénzt gépkocsinként. Aki utánfutóval érkezett,az még rosszabbul járt,mert 80 forintot fizetett.
Viszonylag bőséges volt tegnap a kínálat, ám üzletnemigen jött létre. A néhány csellengő, vásárolni alig szándékozó kliens csak mustrálgatta a gépkocsikat, de az árban nem tudtak megegyezni az eladókkal. Mélabús ábrázattal sétál egy sovány, kopasz,középkorú férfi az autók között. — Nemrég összetörtem a Lada Combit. Most olcsón akarok autót venni, úgy 40—45 ezer forintért. — Ne járjon a fellegekben jóember — szólt közbe egy köpcös úr —, aki mint utólag kiderült, ismerte a vásárolni szándékozót. —Ennyi pénzért még cimbalmot se vehetne magának.
A párbeszédhez tudni kell, hogy a vásárolni szándékozó korábban a salgótarjáni Salgó étteremben cimbalmosként kereste kenyerét. — Ez a piac nem piac— vélekedett egy középkorú hölgy. — Rosszak és drágák az autók. Hatvanba kell menni, az az igazi. Szóval tegnap a kisterenyei autóvásáron sok volt az eszkimó és kevés a fóka”. – Nógrád Megyei Hírlap Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)1986-04-22 / 94. szám
1989 – Olcsó de mégis drága
MEGHÖKKENTŐ – Így nagy betűvel volt olvasható egy átfogó cikk a hazai új autópiac árairól a Képes 7 nevű lapban. Árnyalt és tanulságos képet vázol fel az írás szerzője, ami a központilag irányított autópiac végnapjaiban a rendszer működésére is némi rálátást biztosít.
„Az új autóárakkapcsán úgy gondoltuk, nemfelesleges egy kis „múltbanéző”, ha a mostanival nem, legalább az elmúlt évek változásain elrágódtunk. Mindenekelőtt: hogyan is változtak az autóárak?
A központi autó-áremelések időpontjai és átlagos mértéke (az utóbbi tíz évben):
- 1979. VII. 23. 20%,
- 1983. I. 25. 10,2%,
- 1984. I. 23. 6-7%,
- 1984. VI. 4-6%,
- 1986. I. 13. 3-6%
Ilyen mértékű áremelés, mint a minapi, nem volt eddig. Ám az is meghökkentő, hogy 1975 és 1987 között a fogyasztói árszínvonal lényegesen magasabb ütemben növekedett, mint az autók árai, pedig az előzőek szerint az emelkedés az autóknál sem volt csekély. Mégis, amíg a fogyasztói árindex -ebben az idézett időtartamban – 215 volt, addig az autóké csak 174 (az árindex a növekedés „dinamizmusát” jellemzi). Vagyis az autók relatív ára egyenesen csökkent!
Ha nem hinnék, egy érdekes kis táblázatot adunk itt, amely arról tájékoztat, hogy – az ipari átlagbérekkel számolva – hány havi fizetésből”telt ki” az autó ára.
Bal oldalon a típus, az évszámok alatti oszlopokban pedig a vételár megfizetéséhez szükséges ledolgozandó hónapok száma, a korabeli átlagfizetéssel
Azaz 1987-ben például valamivel több mint húszhavi fizetésből vehettük meg (ha sorra kerültünk…) a legegyszerűbb Ladát, míg 1975-ben több mint 28 hónapi munkánk ára volt. Elgondolkodtató, nem? Hihetnénk tehát – indokolt az autóárakmostani emelkedése. Csakhogy… Az éremnek van másik oldala is.
Fortepan / Bojár Sándor
A gépkocsik árszínvonala nálunk mindig igen magas volt. Vételárukból 50 százalék forgalmi adó az állam zsebébe vándorolt, és ma is, az áfán felül még külön adót is tartalmaznak az autóárak. Mindamellett a fizetőképes kereslet még mindig és tartósan felülmúlja a beérkező mennyiséget. Igen nagy a sorbaállás.
Ráadásul importunk döntő többségében KGST-országok által gyártott, elavult, sokat fogyasztó, környezetet szennyező típusokból áll. A gépkocsi – hiánycikk. Megint egy meghökkentő állítással szolgálunk: amíg 1981-ben a gépkocsiállomány 28 százaléka volt három évnél fiatalabb, addig 1987-ben már csak húsz százaléka!
Avagy: a 10 évnél öregebb kocsik aránya 23,5 százalékról 40,5 százalékra növekedett (és ez még csak 1987-es helyzetkép, amely azóta minden bizonnyal tovább romlott)! Mindez pedig nemcsak a közlekedés biztonsága, a növekvő fogyasztás és a környezetvédelem „nézetéből” aggasztó, hanem pénzbe is kerül!
És lehet, sőt valószínű, hogy több pénzbe kerül, mint amennyit ez az áremelés hoz. Amikor költségvetési hiányra, elégtelen devizamennyiségre hivatkozunk, akkor azt is ki kellene számolni, hogy vajon a hiány fenntartása, az áremeléssel gerjesztett infláció nem kerül-e többe devizában, egészségben, környezetszennyezésben és az ebből fakadó költségvetési hiányban – mint amennyiért a költségvetés ugyanazon zsebéből a hiányt meg lehetne szüntetni. Annál is inkább, mert a költségvetés zsebe a mi zsebünk.” – Képes 7, 1989. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)1989-01-14 / 2. szám
1991 – Autóárak a csillagokban
Két év kellett csak, és az államszocialista rendszer összeomlásával bekopogtatott a valóság, az 1989-ban még kritizált áremelést ekkor midenki vígan elfogadta volna. Mert két év alatt az árak triplázódtak, bár ezzel együtt a kínálat is bővült.
Többhetes találgatás után végre bejelentette a Merkur az új autóárakat. Pontosabban kiderült, hogy ez csak „kívánságlista”, mert a vámtétel meghatározásával még mindig késik a kormányzat, így a merkurosok csak a legutóbbi információik alapján „lőtték be” a tarifát.
Fortepan / Bojár Sándor
Jöjjenek a száraz számok, ám azt ajánlom, előbb mindenki foglaljon helyet. Készen vannak? Akkor tessék: a különböző Lada típusok ára 389-399 ezer forint, a Samaráké 455- 518 ezer, a Polski Fiat 326 ezer, a Skoda Favorit 564 ezer, a Maruti 406 ezer, a Jugo Skála 459 ezer, a Daciák 367-380 ezer, a Trabantok 332-340 ezer, a Wartburgok 428-448 ezer forintba kerülnek majd. Szép, mi?
Annyit vigasztalásul, hogy ezekben az import beszerzési költségek (az említett három márkánál elfogadták a mi árajánlatunkat), az általános forgalmi adó, valamint a feltételezett vám is benne van. A Merkur árrése az elmúlt évekhez hasonlóan 4,3 százalék.
Oroszi János megbízott vezérigazgató elmondta, hogy a mamutcég a nyugati gyakorlatnak megfelelően átalakul, s a jövőben márka-vezérképviseleteket hoznak létre, egy-egy típus teljes forgalmazására, alkatrész-ellátására, szervizelésére.
Az első fecske: január elsejével megkezdte működését a Merkur és az Avtovaz Külkereskedelmi Vállalat közös társasága, a Hungarolada. Előjegyzést egyelőre nem vesznek fel, a korábbi 170 ezer igénylőt viszont mindenképpen szeretnék autóhoz juttatni – már ha kifizeti régen várt kocsija borsos, új árát.
FŐFOTÓ/Fortepan
Az árusítást hétfő kezdik meg. Hogy a várhatóan megcsappanó érdeklődést ellensúlyozzák, tervezik a részletfizetés bevezetését, s az eddigi egy év helyett – korlátozott mértékben, de – egy plusz két év garanciát vállalnak a cégtől vásárolt személygépkocsikra. Idén a vállalat 80-90 ezer gépkocsi behozatalával számol. – Mai Nap, 1991. január (3. évfolyam, 1-26. szám)1991-01-15 / 12. szám
Mai helyzet
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 642 000, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset 427 000 forint volt 2024 júniusában – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az átlagfizetéssel számolva egy teljesen átlagosnak mondható, de a mobilitás mai igényeit kielégítő Suzuki Vitara 7 790 000 forintos árát 18,2 hónap alatt lehet az asztalra tenni. Sokak szerint az átlag nem mutatja meg, mennyit keres a legtöbb magyar, erre a medián érték a jobb mutató.
Ez jelenleg 359 000 forint, ezzel számolva már nem annyira rózsás a helyzet, 21,6 havi fizetés jön ki. Vagyis a kor átlagos autójáért nagyjából ugyanannyit kell gürizni 2024-ben, mint 1987-ben, nagyjából húsz havi átlagos fizetés ára egy új autó.
Ha arra is kíváncsi vagy milyen a magyar autóvásárló helyzete Európán belül a Vezess korábbi cikkében ezt is kielemeztük:
