A jogosítvány megszerzésekor, a forgalmi vizsga időtartama alatt mindenki kínosan odafigyel arra, hogy lehetőleg egyetlen KRESZ szabályt se szegjen meg. Érthető a motiváció, a legkisebb hibán is könnyedén elúszhat a több százezer forintba kerülő tanfolyam és jöhet a pótvizsga. Nem mellékesen újra lehet a kasszához fáradni, a vizsga díjával. Mi most kipróbáltuk, meddig lehet idegösszeomlás nélkül folytatni a szabálykövető közlekedést? Betartva minden korlátozást, tiltást.
Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek egyáltalán nem e KRESZ szerint autóznak. Jobb esetben a forgalom ritmusához alkalmazkodnak, értelmetlen szabályokon, korlátozásokon lépnek túl ösztönösen. Rosszabb esetben pedig fogalmatlan kamikaze módjára közlekednek. De milyen nagyon szabályosan autózni? Őrjítő, közveszélyes, vagy mindenkinek így kéne? Kipróbáltuk.
Szeretném rögtön úgy kezdeni, hogy elnézést kérek azoktól az autósoktól, akikkel az elmúlt hónapban az ország útjain összefutottam. Akik előtt 39-cel mentem a 40-es táblánál, megálltam az összes éppen sárgára váltó lámpánál. Vagy éppen az állj, elsőbbségadás kötelező tábla előtt felfestett vonalnál, ahogy azt kell. Higgyétek el, néha nekem is rossz volt.
Gyorshajtás
Mivel hétköznap sem érzem vállalhatatlanul szigorúnak a megszokott alap sebességkorlátozásokat – 50, 90, 130 km/óra – így azt hittem, nem lesz nehéz dolgom ebben a műsorszámban. Budapesten is általában akkor autózom, amikor sokan mások, tehát jellemzően komoly forgalomban, ahol amúgy is nehéz gyorsabban haladni a megengedettnél. Aztán ahogy elkezdtem figyelni a táblákat, jöttek a meglepetések.
Például a Margit hídon, ahol Pestről Budára 40-nel kéne menni, hacsak nem vagy villamossal, vagy az Erzsébet híd pesti lehajtójánál a 30-as. Na, ezeket már fájdalmas betartani, de muszáj volt. Nyilván teljesen indokolatlan korlátozások ezek, nem is tudom mennyire szerencsétlen sofőrökre, vagy milyen műszaki állapotú járművekre gondolt a költő, amikor kimatekozta, hogy itt bizony 30 lesz a biztonságos maximum.
40-nel a Margit hídon
30-as tábla? Na ne!
Az útjavítások mellé, autópályás terelésekhez kihelyezett túlzott korlátozások is bosszantóak. Termésetesen azok, ahol égen földön nem látsz munkást, vagy bármi veszélyt, csak a táblát. Ha közutas dolgozót is látsz az út mentén, akkor viszont a megengedett maximumnál is érdemes lassabban menni, és lehetőség szerint minél messzebb kerüld ki. Én a leállósávban defekttel küzdőt látva is bemegyek a belső sávba, míg elhaladok mellette, de ez most mellékszál.
Aztán vasúti átjárók előtt is előfordul 30-as tábla, néhol szintén teljesen értelmetlen módon. Igaz, annak örülni kellene, hogy csak elvétve, hiszen korábban a vasúti átjárok megközelítésénél lakott területen belül 30, lakott területen kívüli 40 km/órás sebességhatár volt érvényben. Mára ez „a vasúti átjárót megközelíteni csak fokozott óvatossággal szabad”-ra szelidült.
100-as táblánál szigorúan 100-zal
Gyakran használtam a tempomatot, amit az aktuális korlátozáshoz igazítottam és bár ez a GPS adataihoz mérten mindig kicsit lassabb volt, – 50 helyett 46-49 km/óra – mint a valós sebesség, mégis ehhez ragaszkodtam. A legtöbb közlekedőt láthatóan nem kergette az őrületbe a következetesen szabályos tempó, egyszerűen kikerültek, megelőztek, ha sietős volt a dolguk. Egyedül a fehér furgonos populáció egy jelentős része gondolta azt, hogy ha a seggem mögött jön 20 centire, akkor majd biztos gyorsabban fogok haladni. Hát nem.
Állj! Elsőbbségadás kötelező!
Az elmúlt hónapban nem tartozott a kedvenceim közé a stop tábla sem. A KRESZ szerint a STOP táblánál minden esetben meg kell állni. Általában a megállás helyét jelző útburkolati jel előtt, ilyen útburkolati jel hiányában az útkereszteződésbe való behaladás előtt. Természetesen ez a tábla is a közlekedésben résztvevő leghülyébbekhez van igazítva, és csak az esetek durván negyedében van olyan helyen, ahol tényleg indokolt mindenképpen megállni, mert nem látsz be a kereszteződésbe.
Máshol viszont bőven elég lenne egy egyszerű háromszög is. A vonalnál történő rituális megállás is kínos, mert onnan még semmit nem látsz a forgalomból, látótávolságba érve újra meg kell állni, hogy el is tudd dönteni, kell-e elsőbbséget adnod valakinek, vagy haladhatsz tovább. Rajtam kívül elvétve láttam csak embert, aki így csinálta volna. Persze tudja ezt a rendőrség is, és szeretnek is stop táblánál videózni, büntetni. Tuti bevétel.
Sárga csíkos felfestés
A szabályosan vezetős időszak egyik tanulsága, hogy a budapesti forgalomban rengetegen véreznének el azon, hogy nem tudják értelmezni ennek az útburkolati jelnek a jelentését. Igaz, a sokszor hülye lámpahangolás és a forgalmasabb utak kereszteződéseiben gombamód elszaporodó gyalogátkelőhelyek is alaposan megnehezítik a kereszteződések forgalmát. A sárga csíkos felfestés, tudományosabb nevén a különösen veszélyes helyet jelez, és elméletben nem szabad megállni rajta.
Na, ez főleg nagy forgalmú városi úton – emellett vasúti átjáróban szokás még ilyet festeni az aszfaltra – nem igazán szokott összejönni. Ha mégis rajta állsz meg, és beragadsz a kereszteződésbe, akkor a zöldnél elinduló keresztirányú forgalom sofőrjei lesznek zabosak. Ha szabálykövetőként nem hajtasz erre a felületre amikor látod, hogy nem tudsz túljutni rajta, akkor biztos lesz egy sietős majom, ami vagy a szomszéd sávból, vagy mögüled odakeveredik.
Enyhébb esetben csak méltatlankodik mögötted, hogy mit és miért vacakolsz. Pedig nem viccből festik fel ezeket a jelzéseket, ha soha senki nem állna rajtuk, talán a városi dugók is kisebbek lennének.
Sárga lámpa
Minden szabály közül talán azt volt a legnehezebb megállni, hogy amikor a lámpa sárgára vált, akkor ne reflexszerűen egy nagyobb gázadássl még átmenjek a kereszteződésen, hanem megálljak. És ez volt az, ami a leginkább összezavarta a többi közlekedőt. Természetesen ahol intenvzív fékezés nélkül nem tudtam volna biztonságosan megállni, ott áthajtottam a sárgán, mert nem tilos.
A sárga az új zöld?
Viszont a többi autós érzésre a sárga lámpára tojik a legnagyobb ívben, mert elvétve sem találkoztam olyannal, aki ilyen helyzetben megáll. Sőt, inkább az a jellemző, hogy sokaknak még a piros lámpa sem jelent semmit, még simán átcsúsznak nem csak az éppen átváltó, hanem még az egy másodperces piroson is. Pedig a sárgánál megálláshoz is hozzá lehet szokni, csak eleinte néztem minden alkalommal a visszapillantóba, hogy érkezik-e még valaki mögöttem nagyobb tempóval.
Piros lámpa
Piroson akkor sem szokásom átmenni, ha éppen nem próbálok egy hónapig szabályosan közlekedni. Legalábbis autóval biztos, hogy nem. Gyalog már előfordult, pláne olyankor, amikor még a horizonton sem látni közeledő autót.
Piros a zebránál
Bevallom, hasonló helyzetben a gombot sem szoktam megnyomni, minek állítsa meg a lassú reakcióidejű lámpa az autóst. Inkább átmegyek, ha szabad a pálya. Most viszont másként volt, gyalogosan sem mentem át piroson. Furcsa is úgy állni, várni a zöldet a lámpás gyalogátkelőhelynél, hogy közben a környéken nincs egyetlen jármű sem.
Gyalogátkelő
De ha már zebra, akkor a gyalogosokra is különösen odafigyeltem az elmúlt hónapban. Még azokra is, akik csak készültek átkelni, hiszen ha nem lassítasz, egy vizsgán ez is azt jelenti, hogy mehetsz haza, aztán majd próbálkozhatsz újra. Ez is kicsit felzaklatott, de szent küldetésem volt, így csak mosolyogtam és a fogaim között magamban sziszegtem, hogy vonszold már át magad végre, ha már megálltam. Az viszont kifejezetten idegesített, amikor a gyalogos úgy ment át a zebrán, mintha csak egy múzeumban téblábolna a vitrinek között.
