Az autóvezetők világában két csoport válik szét élesen: az egyik oldalon azok állnak, akik jellemzően idősebbek, régebbi autót használnak, melyekbe még nem építettek be vezetéstámogató rendszereket. Sokan közülük élből elutasítják az ilyen technológiákat, mert nem tudják elviselni, ha valaki – vagy valami – beleszól a vezetésbe.
A másik csoport tagjai azok, akik modern járművekkel közlekednek, tele vezetéstámogató eszközökkel.
Ezek az eszközök elvileg a sofőr munkáját segítenék, de gyakran inkább bosszúságot okoznak. Az emberek nem mindig tudják, mire való egy-egy rendszer, hogyan működik, így hamar megunják és kikapcsolják őket.
A jelenlegi szabályozás ezt meg is engedi, hiszen a biztonsági öv és a gyermekbiztonsági rendszerek kivételével a vezetéstámogató eszközök kiiktatása nem tilos.
A bíróságok azonban másképp látják: ha egy baleset során kiderül, hogy a sofőr kikapcsolta a baleset elkerülését segítő rendszereket, súlyosabb büntetésre számíthat. A bírói gyakorlat ugyanis a „Ha van, használd!” elvet követi – számol be róla a KTI közlekedésbiztonsági portálja.
Sokan azért utasítják el a vezetést segítő technológiákat, mert azok néha logikátlannak tűnnek. Például egy erdőszéli, kanyargós úton, ahol a sofőr biztonságosan ki tudja „egyenesíteni” a kanyarokat, miért kellene hallgatnia a sávelhagyást jelző csipogást vagy épp küzdenie a sávtartó automatika visszarángatásával?
A felelősség szintén fontos kérdés
Ha a vezetéstámogató rendszer hibázik, ki a felelős? Egyes rendszerek már képesek akár sávot is váltani, ha utolérnek egy lassabb járművet, de mi történik, ha ez egy olyan úton történik, ahol ez nem biztonságos? A közutak sokkal összetettebb környezetet jelentenek, mint az autópályák, és a gépeknek itt még nehezebb dolguk van.
Bár a vezetéstámogató rendszerek számos helyzetben segíthetnek, a teljes felelősség nem hárítható át rájuk.
Az irányítás mindig az ember kezében van, és nem védekezhetünk azzal, hogy a rendszer hibázott.
Például ha valaki túllépi a sebességhatárt, nem hivatkozhat arra, hogy a táblafelismerő rendszer nem jelezte időben a korlátozást.
Egy érdekes felmérést végzett néhány éve a Volvo: száz sofőrt küldtek tesztpályára, ahol különböző veszélyhelyzeteket szimuláltak, miközben vezetéstámogató rendszerekkel felszerelt autókat használtak. Bár a járművek minden esetben jelezték a veszélyhelyzetet, a sofőrök egynegyede mégis nekiütközött az akadálynak. Az ok egyszerű: a rendszerek elkényelmesítik a sofőröket, akik kevésbé figyelnek, bízva abban, hogy az autó majd időben jelez, vagy megoldja helyettük.
A felmérés arra is rávilágított, hogy sok sofőr nincs tisztában azzal, hogy pontosan hogyan működnek az autóikban lévő rendszerek. Sokan még a kezelési útmutatót sem olvassák el, nemhogy tréningpályára mennének, hogy megtapasztalják, hogyan viselkedik például a vészfékasszisztens.
A svéd kutatók a felmérés végén két megoldást javasoltak: vagy határozottabb, egyértelműbb jelzéseket kell adni az autóknak, vagy olyan rendszereket kell fejleszteni, amelyek képesek önállóan megoldani a problémát, ha a sofőr elkalandozik. Az azonban biztos: a felelősség mindig a sofőré marad!
