Az elmúlt két évtizedben örömteli trend rajzolódott ki a hazai közlekedésbiztonság terén, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számai alapján míg 2004-ben hajszál híján 21 ezer személyi sérüléses baleset – ebből 7111 súlyos sérüléssel járó, valamint 1168 halálos kimenetelű – történt hazánk közútjain, 2014-re bő 15 ezerre csökkent az összesített szám 4713 súlyos sérüléssel és 573 halálos kimenetellel.
Megállt a javulás
A javulás – kis kilengésekkel, megtorpanásokkal – egészen 2020-ig folytatódott, ám a koronavírus-járvány első, a mozgást jelentősen visszafogó évének számai után valahogy stagnálni kezdett, 14-15 ezer között toporog a személyi sérüléssel végződő közúti balesetek száma, ami pedig még aggasztóbb, hogy évről évre még mindig mintegy félezer ember hal meg az útjainkon.
A stagnálás-romlás a járművek fejlődésének kontextusába helyezve még aggasztóbb: annak ellenére, hogy a hazai gépjárműállomány átlagéletkora folyamatosan nő (már 15 év felett járunk), így is terjednek az automatikusan vészfékező, sávban tartó, ütközéselkerülő rendszerek, a kerékpárosokat, gyalogosokat gyűrődőzónákkal védő kasztnik, ami arra utal, hogy nem a műszaki háttérrel, hanem sokkal inkább a közlekedési morállal – megkockáztatjuk, annak romlásával – áll kapcsolatban.
Jelenleg Magyarországon gyorshajtás címén szabják ki a legtöbb büntetést, de a piroson áthajtókat, a relatív vagy abszolút gyorshajtókat, az ittasan vezetőket, a biztonsági övet nem használókat is csak akkor lehet büntetni, ha valóban gázt nyomtak fék helyett, ha tényleg egy-két vagy még több pohár után ültek volánhoz, pattantak nyeregbe, ha tényleg nem vették a fáradságot az öv becsatolására.
Mindenki szeretne hazaérni
Aki útra kel, akár gyalog, akár két, akár négy keréken, végső soron szeretne épségben, egészségben eljutni céljához, végül pedig otthonába, ám ehhez a közúti közlekedésben részt vevők összességének felelősségvállalása szükséges, csakis akkor várható javulás, ha az egyének okosabban, a kockázatokat felmérve, önmaguk és mások iránt is felelősséget érezve cselekszenek.
Erre mutat rá a világ egyik vezető autóipari beszállítója, az üzemeivel, munkaadóként hazánkban is jelen lévő Continental most futó, az autósokat, a kerékpárosokat, a rollereseket, a taxisokat, a teherautó-sofőröket és a buszvezetőket is megszólító, de nem külön, hanem őket így, együtt, más szóval mindannyiunkat együtt célzó kampánya.
A járművek biztonságosabbak, mi nem változunk
„A jó úton járunk?” című, óriásplakátokon, tömegközlekedési megállókban, közösségi médiában és a YouTube-on egy rövidfilmmel is futtatott program üzenete, hogy együtt kell tennünk a balesetmentes közlekedésért.
Alaptézis, hogy a közlekedési kultúra hiánya az egyik legnagyobb probléma Magyarországon, felszíni tünete a társadalmi problémáknak, az egyéni stresszlevezetés hétköznapi formája. Olyan jelenség, amely szinte mindenkit zavar, de igazából senki nem tudott érdemben tenni érte az elmúlt évtizedekben.
Kép: Continental
A Continental autóipari beszállítóként a biztonságosabb gumiabroncsaival, fékrendszereivel, járműszenzoraival, az autonóm vezetést célzó fejlesztéseivel folyamatosan igyekszik javítani az aktív és passzív biztonságon, de amíg a közlekedők a kiskapukat keresik, hogy finoman vagy kevésbé finoman áthágják a szabályokat, mindig újra fogják termelni a veszélyes helyzeteket.
Amíg az autósok nem veszik figyelembe a gyalogosok és kerékpárosok sérülékenységét, a kerékpárosok nem figyelnek arra, hogy ne akadályozzák az autósokat és betartsák a számukra kijelölt útvonalakat, valamint a megfelelő jelzésekkel, a láthatóság növelésével kerekezzenek, amíg a gyalogosok nem tartják tiszteletben a jelzőlámpákat és a kijelölt gyalogátkelőhelyeket, elősegítve a járművek zavartalan haladását és saját biztonságukat, ráadásul a kicsiknek is rossz példát mutatva szegik meg az ilyen szabályokat, mindannyian veszélyt jelentünk egymásra.
Te is voltál már így
A Continental „híres gondolatokkal, utolsó mondatokkal” mutat rá a fentiekre, szóval ha azt olvassuk, hogy
– 130-as táblánál 145-tel lehet menni, az belefér;
– Sárgán még át lehet menni, ez még csak rózsaszín volt…;
– Ezen az úton nem szokott lenni rendőr;
– 130-cal ne szüttyögjön már a belső sávban az M7-esen;
– Levillogás nem nagyon fér bele, de azért leindexelni le lehet;
– Kocsiba nem ülök, de biciklivel azért lehet piásan menni;
– Nem szoktam, de tényleg sürgős, azért vágok csak be a buszsávba;
– Én nem szoktam, de egyszer büntetőfékezhetek én is;
– 110-zel menni az autópályán? Akkor inkább fel se jöjjön;
– Egy-két sörrel kertek alatt elmegyünk;
akkor ismerjünk magunkra, hiszen a mindenkinek win-wint jelentő együttérzés és együttműködés helyett mindannyian választottuk már az adott pillanatban egyszerűbbnek tűnő, de szabálytalan megoldást, amiből jó esetben nem lett baleset, pedig lehetett volna számos életet tönkretevő incidens is.
Ha eddig nem is éreztünk rá ezekre, legalább a kampány kapcsán nézzünk magunkba, gondolkodjunk el, mert mindannyian jobban járunk a közös szabálykövetéssel!
Kép: Continental
