Hosszú évek óta foglalkoztatja az autós társadalom egy részét, hogy hogyan lehetne problémamentesen beépíthető elektromos hajtásláncokkal átmenteni az öreg autókat a jövőbe. Vállalkozások tucatjai, talán százai épültek fel erre az üzletágra, mindkét oldalról záporoznak az érvek és ellenérvek – objektív igazság nincs ebben a kérdésben, ezért talán az a legegyszerűbb, ha hagyjuk, mindenki csináljon, amit akar. Ha pedig valaki át szeretné építeni régi autóját elektromosra, hamarosan a Mopartól is vásárolhat ehhez hajtásláncot.
A Mopar a Stellantis-csoport tagja, és mint ilyen, az egykori Chrysler csoport alá tartozó márkákat (Dodge, RAM, Chrysler és Jeep), valamint az európai Alfa-Fiat-Peugeot-Opel-Citroën társulás márkáit látja el tartozékokkal és tuningmegoldásokkal, ezért elméletileg Európa számára sem érdektelen a fejlesztés – gyakorlatilag egyáltalán nem biztos, hogy az egykor független Fiat és PSA csoportok márkáit is figyelembe vették a fejlesztésnél, de ne zárjuk ki azonnal a lehetőséget.
A SEMA tuningkiállításon bemutatott prototípus négy darab, egyenként 100 kilogrammos csomagból álló – összesen 73 kWh kapacitású – akkumulátort, valamint egy 400V-os, 250 kW-os (340 LE) villanymotort tartalmaz. A hatótávolság megközelítőleg 400 kilométer, de ez nyilván függ a felhasználás jellemzőitől, ahogy az akkucsomagok száma, illetve a villanymotor teljesítménye is variálható (elvileg, hiszen a Mopar e-Crate névre keresztelt átalakító szett megvásárolható termékként még nem létezik, jelenleg csupán elképzelés.)
Az akkumulátor négyfelé bontása lehetővé teszi, hogy az építők a rendelkezésre álló hely, illetve a kívánt tömegeloszlás szerint építsék be a csomagokat – abban az 1967-es gyártású Plymouth GTX-ben, amelyet a hardver demonstrálására épített a Mopar, három csomag a csomagtartóban kapott helyet, tetszetős alumínium tokozásban, míg a negyediket a motortérben rejtették el.
Ha már tuning, legyen optikailag is rendben a dolog, ezért az eredetileg 7,0 vagy 7,2 literes V8-assal szerelt szedánt mindenre kiterjedően átalakították.
A kilógó alkatrészeket lemetszették, a sarkokat betűrködték, az eredetileg krómozott elemeket feketére festették. A motorházfedél szénszálas kompozit panel, amelyet dupla fekete sávozás és funkcionális légcserélő nyílások díszítenek.
Szintén szénszálas az első és a hátsó légterelő, és persze a korhű benzinsapka sem marad el, ami értelemszerűen a töltő csatlakozót rejti.
A futóművet leültették, a Pirelli P Zero abroncsokat kovácsolt magnézium keréktárcsákra húzták. Mind a négy keréknél tárcsafék lassít, ami az elektromos hajtásláncból adódó, jelentős plusz tömeg fényében észszerű elővigyázatosság.
Az utastérben analóg sebességmérőt kapunk, amit nagyvonalúan 260-is skáláztak. A műszerek olyan értékeket jelenítenek meg, mint az akkumulátor töltöttsége, a villanymotorra jutó, pillanatnyi áramerősség, vagy az akku és a villanymotor hűtőfolyadékának hőmérséklete.
Az eredeti kormánykerék helyett stílusában hasonló, de alul lapos, színes bőrözésű kormányt kapunk, amelynek középrésze a Plymouth egykori megoldását idézi. A háromküllős kialakítás szintén az 55 évvel ezelőtti dizájnra hajaz. A kormány kék és bronzszínű kivitele az utastér más pontjain is visszaköszön.
Az ablakokat kézzel kell tekerni, mert így stílusos, viszont a régi, fejtámasz nélküli üléseket a Jeep Wrangler átalakított üléseivel váltották ki. Hátul határozottan kétszemélyesre formázták az ülést, a biztonsági övek elöl három-, hátul kétpontosak.
A középkonzolon a Dodge Durango forgókapcsolója szolgál irányváltásra, a pohártartót a Jeep Grand Cherokee-ből emelték át. A kartámasz teljesen anakronisztikus elem, viszont kényelmes.
Alább videón is megnézheted az e-Crate erőforrással szerelt Plymouth GTX restomodot:
