Izgalmasan alakult az előző hétvége Makaóban, ahol szoros hajrában ugyan, de Michelisz Norbert címvédésével zárult a TCR-világsorozat 2024-es idénye. A Hyundai magyar versenyzője öt éven belül pályafutása harmadik bajnoki címét húzta be, ami a túraautózás aktuális csúcskategóriájának legnagyobbjai közé emelte. Ehhez az kellett, hogy a második futamon – ami előtt mindössze öt pont volt az előnye Thed Björkkel szemben – az ötödik helyen érjen célba.
Alig néhány nap telt el az újabb siker után, fő támogatói tortával köszöntötték Micheliszt a Zugligetben, aki – már-már a hagyományoknak megfelelően – a dél-koreai márka és az OMV közös sajtóeseményén állt a sajtó hazai képviselői, köztük a Vezess rendelkezésére is.
Egy éve, miután másodszor is bajnokká koronáztak, azt mondtad, a harmadik, a negyedik, illetve az ötödik bajnoki cím lehet a következő cél. Most, hogy megvan a harmadik, és három a magyar igazság, jöhet a ráadás?
Szerintem igen. Így, hogy bajnokságot nyertem, most hülyén érezném magam, ha azt mondanám, hogy jövőre a második vagy az ötödik hely a cél, mert érzem magamban a lendületet, és látom azt a sok apróságot, amiben tudok fejlődni. Szerintem lesz még ennél is jobb Michelisz Norbert a pályán, és remélem, hogy sokszor leszek majd olyan helyzetben, amiben a bajnoki címért tudok harcolni. Hogy most úgy, mint az elmúlt néhány évben, ilyen hatékonysággal, hogy minden egyes alkalommal, amikor a bajnoki címért harcolok, meg is nyerem, nem tudom, hogy ez így fog-e alakulni, vagy sem. Mindenesetre abban reménykedek, hogy sok olyan évem lesz még, amikor megadatik önmagában a bajnoki címért való harc.
Andy Priaulx, Yvan Muller és José María López – versenyeztél ellenük, és ők azok, akik korábban legalább háromszor felértek a túraautózás csúcsára, negyedikként te is feliratkoztál a listára. Milyen érzés egy ilyen illusztris társasághoz tartozni?
Nagyon jó. Aki követi a tágabb értelemben vett motorsportokat, az ismeri mindhármójuk nevét, tehát ilyen klubhoz csatlakozni borzasztóan örömteli, nagyon-nagyon büszke vagyok rá.
Remélte, hogy eltörlik a szezonzárót
A Hyundai és az OMV közös, Nagy Dániel autóversenyző és szakkommentátor moderálásával levezényelt sajtótájékoztatón Michelisz kiemelte, hogy „ez volt az első olyan szezon, amikor egy gyengébb autóval sikerült bajnokságot nyernem”. Érzése szerint az utolsó négy hétvégén, azaz a brazíliai fordulótól kezdve csak a harmadik erőt képviselték a mezőnyben. Gyorsan hozzátette, „ez nem a Hyundai ellen szól”, ugyanis a visszaesés hátterében az áll, hogy túlbüntették a márkát a BoP-, azaz a teljesítménykiegyenlítő rendszer keretében.
Felidézte, szombat este még úgy tért nyugovóra, hogy semmilyen időjárás-előrejelző alkalmazás nem jelzett esőt vasárnapra, ehhez képest az ablakon kopogó esőcseppekre riadt fel, éppenhogy elaludt. Száraz versenyben reménykedett, mert a versenynaptár egyik legveszélyesebb helyszíne a vizes, illetve felszáradó pályán „csak még könnyebb hibázni”. Elárulta, amikor a szervezők a második futam elhalasztása mellett döntöttek, valóban túl vizes volt a pálya, viszont később is bízott benne, hogy nem lesz folytatás.
„Nem akarok hazudni, de egy picit reménykedtem abban, hogy nem találnak már sehol időt arra, hogy a mi futamunkat lebonyolítsák, mert az azt jelentette volna, hogy automatikusan megnyerem a bajnokságot” – mondta Michelisz.
Amellett pedig, hogy a hétvége sem alakult egyszerűen a 40 éves versenyző számára, a hazajutással is gondjai támadtak, így sokáig az sem volt biztos, hogy időben Budapestre ér. Kedd délelőtt landolt Bécsben a repülője, onnan hazaugrott, majd egyből a sajtóeseményre sietett.
„Az utazásszervezés egyébként sem az erősségem. Magamnak foglalom a repülőjegyeket, és törölték az első járatot Makaóból hazafelé. Találtam egy Bécsbe érkező járatot, ami papíron nagyon jónak tűnt, csak volt egy tájfun Makaóban, úgyhogy később szállt fel a gépünk. Pedig Pekingben azt hittem, szaladnom kell majd, hogy elérjem a csatlakozást, de nem kellett, sőt, plusz hat órát várakozhattam a reptéren” – avatott be a részletekbe.
Az idén a legelső pillanattól fogva vezetted a tabellát, mégis az utolsó futamon dőlt el a bajnokság, akárcsak az előző két alkalommal. Ennek tükrében hogyan értekelnéd a mostani szezont: nehezebb vagy könnyebb volt megnyerni ezt a bajnokságot, mint a 2019-est vagy a 2023-ast?
Hát, azért ez jó kérdés! – kezdte morfondírozva. – Nagyságrendbeli különbség nem volt. A tavalyi évben annyi volt a különbség, hogy az autónk a szezon második felében versenyképesebb volt, mint az idén. Ennek volt az a következménye, hogy hiába volt szorosabb a pontállás, valahogy magabiztosabb voltam Makaó előtt, mert tudtam, hogy szeretem azt a pályát, erős lesz ott az autónk, aztán meg is volt a pole-pozíció és a futamgyőzelem. Idén egy kicsit úgy éreztem, hogy vezetem a pontállást, de nem a miénk a legjobb autó, és különösen nehéz feladat azt a teljesítményt megismételni. Összességében, ha összegyúrom a három esztendőt, az idei volt talán a legnehezebb. Ha végignézek az összes versenyen, most kellett a legjobb teljesítmény a bajnoki címhez, és emiatt az idén volt a legnehezebb.
Az előző és az idei szezonban is Makaóban biztosítottad be a bajnoki címet, azon a pályán, melyen 2010-ben az első futamgyőzelmedet szerezted. Mit üzennél az akkori önmagadnak?
A kevesebb néha több. A pódiumon (a kerekasztal-beszélgetést megelőző, szezonértékelő sajtótájékoztatón – a szerk.) is visszagondoltam erre a 2011-es hungaroringi versenyre, amikor a rajt után azt hittem, hogy egy életem, egy halálom, az első kanyarban kell megnyerni a versenyt. Csomó ilyen szituáció volt, minden csatát meg akartam vívni, mindig minden pillanatban bizonyítani akartam, de nincs erre szükség. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell néha beleállni a csatákba, csak meg kell tanulni megválogatni őket. Pontos célokat kell megfogalmazni. Ha az ember célja a bajnoki cím, meg kell értenie, hogy ahhoz kiegyensúlyozottság kell, hacsak nincs 3 másodperccel gyorsabb autója, mint a többieknek, mert az azt jelenti, hogy három futamból kettőt megnyert, és a harmadikon kieshet, de ez a mi bajnokságunkban biztosan nincs így.
A rali még most is lázba hozza, de a sportautózás nem
Tekintettel arra, hogy 2026-tól almárkája, a Genesis ernyője alatt a Hyundai is csatlakozik a Le Mans-i 24 órást is felvonultató endurance-világbajnokság (WEC) pillanatnyi csúcsát jelentő Hypercar kategóriához, természetesen nekiszegezték a kérdést Michelisznek, mennyire mozgatja meg a fantáziáját az ottani projekt.
„A sportautó-vb őszintén szólva kevésbé, a rali sokkal inkább. (…) Olyan motivált voltam, meg olyan sikeréhes, mint a pályafutásom elején. Kicsit úgy éreztem magam, mint kisgyerek karácsony előtt” – jelentette ki, utalva arra, hogy imádta a tavalyi Rally Hungary-szereplése minden pillanatát.
Kiderült, hogy számos oka volt annak, hogy az idei évben egy raliversenyen sem állt rajthoz, de a jövőben nagy eséllyel lesz olyan forduló akár az országos, akár az európai bajnokságban, amin indulni fog, bár „konkrét terv ezzel kapcsolatban még nincs”.
Hogy mennyire érzi magához közel a rali világát a háromszoros túraautó-bajnok, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy amikor a Vezess megkérdezte tőle, melyik versenyautó lenne az, amit – a fantáziáját szabadjára engedve – akár már holnap kipróbálna, egyből rávágta, hogy ugyan a Hyundai WRC-autóját már kipróbálhatta, de éles vesenyhétvégét is teljesítene vele. Azt is elárulta, hogy az i20 N Rally1 Hybriddel – melynek 1,6 literes turbómotorja az elektromos rásegítéssel együtt 514 lóerőt, továbbá 450 Nm-t ad le – először egy aszfaltos futamon próbálná ki magát.
Hosszú téli szünet következik. Mivel fogod tölteni?
Viszonylag sok utam lesz. Egyrészt lesz még kettő tesztünk a szezon végén. Ott az év végi díjátadó, a Hyundai is szervez év végi rendezvényt, és itthon is lesz még néhány rendezvény, melyen jelen kell lennem. Karácsony környékén igyekszem egy kicsit Mirával és Emmával ezt a kimaradt időt bepótolni, aztán nagyjából január közepétől a tesztekre fogunk felkészülni.