A hatékony közlekedésszervezésről tudnak a németek egy-két dolgot. Nem véletlen, hogy náluk sokkal komolyabban propagálják a cipzár elv alkalmazását, ha elfogy a sáv. Mert hatékony, és a forgalmat gyorsító megoldás.
A cipzár-elv használata Németországban, illetve Ausztriában már évek óta ismert a közlekedők körében, jelen van már Magyarországon is, de még nincs rá részletes szabályozás a KRESZ-ben. Elvileg a következő frissítéskor már bekerülhet, így jelenleg itthon még nagyon sok autós nem (vagy rosszul) alkalmazza, és sokszor olyan is előfordul, hogy szándékosan nem engedik be a másik sávban veszteglő autósokat.
A lényege az, hogy ahol a két sávból egy lesz, a tovább haladó sávban lévő vezetők maguk elé engednek 1-1, a megszűnő sávból érkező autót. Egyet! Ugyanakkor, aki a megszűnő sávban halad, csak akkor vált sávot, ha a sáv megszűnik (vagyis a legvégén), és nincs már előtte más, aki sávot kíván váltani. Így valósul meg a két sor cipzárszerű összefűzése.
Az ADAC cikke szerint a sávváltásnak közvetlenül a szűkület előtt kell megtörténnie. Azok az autósok, akik az akadályig haladnak, nem tolakodók, hanem helyesen viselkednek. Ennek egyszerű oka van: a túl korai sávváltás gyakran okoz torlódást. A továbbhaladó sávban közlekedő járművezetőknek be kell engedniük a többieket. Cserébe azok, akik sávot váltanak, nem kényszeríthetik ki a besorolást.
Ki a hibás ha baleset történik?
Az ADAC szakértője, Stefan Bergmann jogász szerint a sávot váltó járművezetőt fokozott körültekintési kötelezettség terheli. Nem kényszerítheti ki a sávváltást, és nem bízhat abban, hogy automatikusan „beengedik.” Ha baleset történik, a felelősség nagy része általában a sávot váltó autóst terheli.
És bár valószínűleg csak kevés magyar autóst érint, azért jó tudni, hogy Svájcban 100 svájci frankra, azaz valamivel több mint 30 ezer forintra büntethetik azokat, akik nem tartják magukat a cipzár-elvhez.
