A Volvo 240-et 1974 augusztusában mutatták be, mint a népszerű 140-es sorozat logikus folytatását és fejlesztését. A modell számos új, innovatív műszaki megoldást kínált, különösen a biztonság terén, amely akkoriban kimagaslónak számított.
Az autó erős vizuális hasonlóságot mutatott a Volvo 1972-ben bemutatott VESC biztonsági koncepciójával. Ennek egyik leglátványosabb eleme az autó markáns, előreugró lökhárítója volt, amely a 240 ikonikus „kiugró állát” eredményezte. Bár kora színvonalán felszereltsége, praktikuma és biztonsága miatt nagy sikert aratott, a formaterve már kevésbé nyerte el a közönség tetszését; sokan egyszerűen unalmasnak és túlzottan szögletesnek tartották.
Ahogyan a 140-es sorozatot, úgy a 240-et is kínálták egy fényűzőbb változatban, amely hat hengeres motorral, 260 néven jelent meg. Emellett a kombi, a Volvo „specialitása”, is elérhető volt. A Volvo 245 szinte a kombi autók szinonimájává vált, egy olyan sokoldalú járművé, amely szinte bármit elnyelt 1200-2150 literes rakterével.
19 rendkívül sikeres év és 2 862 573 legyártott autó – köztük 177 402 darab 260-as – után a 240 búcsút intett a gyártósornak, szinte egy időben az AB Volvo elnöke, Pehr G. Gyllenhammar távozásával. Gyllenhammar, aki hosszú éveken át a 240 egyik legnagyobb rajongója volt, számos különleges változatot is használt az autóból, köztük egyedi, különleges kiadásokat is.
A legutolsó legyártott 240 szintén egy különlegesség volt: egy rövidített verzió, amelyet csupán a szórakozás kedvéért készített a projektcsapat. Ez a modell tisztelgés volt a 240 fejlesztésén dolgozó brigád előtt, és egyben a rövidebb gyártási időket szimbolizálta. Az utolsó 245-ös, amely ügyfélhez került, egy svéd hölgyé lett, aki egy kisebb ünnepség keretében vehette át az autó kulcsait Pehr G. Gyllenhammartól a gyártósor mellett, „Az utolsó 240 és a legjobb” mottóval.
