Csak ezért született a világ leggyorsabb repülőgépe, a Lockheed SR-71 Blackbird, de az űrutazás nagy felfedezéseit, magát a holdra szállást is az Egyesült Államok és a Szovjetunió gyilkos versenyfutása eredményezte.
A híres darabok mellett akadnak csendben enyészetté váló óriási gépek is. Ilyenek a szárazföldi vonatok, amelyek célja súlyos katonai szállítmányok eljuttatása a világ legtávolabbi pontjaira. A legforróbb pontok épp a leghidegebb területek voltak: egy atomcsapás bombázói vagy interkontinentális rakétái az északi-sark környékén jutottak volna el leggyorsabban az ellenséghez.
Ezért lett kiemelten fontos a katonai jelenlét ezeken a józan ésszel messziről elkerülendő tájakon, Kanadában és Alaszkában. Az odajutást pedig megfelelő kapacitású helikopter hiányában csak szárazföldön lehetett megoldani. Itt jött képbe Robert Gilmore LeTourneau, aki már ekkoriban komoly céggel képviseltette magát ezen a speciális területen.
LeTourneau – a szállító
Ekkoriban már tapasztalat és gyártási kapacitás is volt a feladatra: a II. világháborúban a szövetségesek földmunkára alkalmas gépeinek 70%-át az ő cége gyártotta.
1955-ben még hatalmas szárazföldi vonatokkal kísérleteztek (fotó: FPG/Archive Photos/Getty Images)
Az 1950-es években az Alaska Freight Lines nyerte el a megbízást, hogy szállítsa az építési anyagokat egy radarrendszer (DEW) kiépítéséhez Észak-Alaszkában és Kanadában. Akkoriban Észak-Amerikában nem voltak utak, amelyek átszelték volna az északi sarkkört, szinte sehol nem voltak kifutópályák a légi szállításhoz, és a sarki jégtakaró lehetetlenné tette a tengeri szállítást. Ki máshoz fordulhattak volna segítségért, mint Mr. Robert Gilmore LeTourneau-hoz, aki erdészeti célra már ekkor gyártott 140 tonna teherbírású szárazföldi szerelvényt.
Így az Alaska Freight Lines 1954. január 5-én szerződést kötött a céggel egy hideg éghajlatra tervezett speciális modell megépítésére. A szerződés egy olyan terepjáró járművet írt elő, amely képes 140 000 kg rakományt szállítani −56 °C hőmérsékleten, 1,2 m mély patakokon és mély hóbuckákon át.
Harminc tonnát bírt az erdészeti célra épített giga-teherautó, már ebben is elektromos motor hajtotta a kereket
Ígéretes volt, de szembejött (repült) a valóság
Korábbi szárazföldi vonataik alkatrészeit felhasználva a LeTourneau megépítette a VC-22 Sno-Freighter modellt, amelyet február 17-én fejeztek be.
A Sno-Freighter „mozdonyában” két Cummins NHV-12BI V-12 dízelmotor dolgozott, amelyek egyenként 400 lóerős teljesítményt nyújtottak. Ezek a motorok 24 elektromos motornak termelték az elektromos áramot, amelyek a kerekeknél, közvetlenül biztosították a hajtást. Minden kocsi 12 m hosszú és 4,9 m széles volt. Egyenként 30 tonna rakományt szállítottak, így a 84 m hosszú Sno-Freighter összesen 150 tonna hasznos teherrel rendelkezett. A hajtás mellett a kerekek adták a különleges terepjáró képességet. A méretes gumik hatalmas felületen érintkeztek a talajjal, így az óriási súly jól eloszlott, ezért nem süllyedt el még a legmocsarasabb terepen se.
Első útjára 1954 őszén indult, amikor az Alaska Freight Lines 400 mérföldes utat tett meg északra, Fairbanksből az Északi-sarki-óceánig. Második útján, 1955 őszén, a Sno-Freighter az alaszkai Eagle közelében kettétört, és motorjai kigyulladtak. A rakományt vagy kisebb Cat vonatokra (Caterpillar buldózerek által húzott szánokra), vagy az Alaska Freight Lines által a Sno-Freighter kiegészítésére vásárolt 11 darab 1956-os Mack LRVSW félpótkocsira pakolták át.
Egy LeTourneau LCC-1 Sno-Train Camp Centur közelében, Grönlandon 1959-ben. Fotó: US Army/Pictorial Parade/Archive Photos/Getty Images
A hadsereg nem vetette el a konstrukciót, a továbbfejlesztett TC-497 Overland Train Mark II a műszaki leírás alapján képes volt 650 kilométeres távra 150 tonna terhet eljuttatni 32 km/órás átlagsebességgel. Dízelmotorok helyett négy, egyenként 1170 lóerős Solar 10MC gázturbina hajtotta, de a kerekek mozgatását ennél is elektromos motorokra bízták, szám szerint 54 darabra.
Napjainkban is ott van az út mellett a balesetet szenvedett darab
Azonban a tesztelés éveiben már levegőbe emelkedett a teherszállítása tervezett Sikorsky CH-54 helikopter is, ami okafogyottá tette a lomha óriás alkalmazását. Napjainkban a balesetet szenvedett Sno-Freighter elhagyatottan hever az alaszkai Steese Highway mellett, Fox közelében, bárki megnézheti, aki arra jár, ócskavasként hever a tájban.
