Még a sávtartó rendszerek kora is messze volt, amikor a Mercedes mérnökei felszívták magukat, és egy európai kezdeményezés élére állva elég nullát meg egyest állítottak csatasorba ahhoz, hogy a csúcsmodell, a W140-es S-osztályból önvezető autót faragjanak egy kísérlet erejéig.
Hosszú utat jártak be, mire ehhez a prototípushoz elértek, a projekt a müncheni Bundeswehr Egyetem, a Daimler-Benz és több technológiai cég összefogásával jött létre, hozzájuk pedig a legtöbb német autógyártó cég is csatlakozott, de később az Európai Unió is támogatta és finanszírozta a programot.
Számítógép által tervezett útvonal? Ez a kilencvenes évek elején még filmes trükkök szintjén volt jelen, ma pedig teljesen természetes
A technológia határait tapogató kutatás az EUREKA-PROMETHEUS nevet kapta. A projekt nyolc éven keresztül zajlott, és legértékesebb gyümölcse a Mercedes-Benz VITA-járműve volt. Ez az autó miniatűr videókamerákat használt az első és hátsó szélvédő mögött, hogy folyamatosan figyelje a forgalmat. A begyűjtött és értelmezett adatok alapján a VITA képes volt eldönteni, mikor fékezzen, gyorsítson vagy kormányozzon a forgalmi helyzetekhez igazodva.
Az adaptív tempomat már a W140-esben jól vizsgázott
Az 1991 és 1998 között gyártott S-osztály, becenevén a Bálna ezen konkrét példánya München és Koppenhága között 1678 kilométert vezetett le lényegében teljesen magától, minimális beavatkozás mellett. Az autó ráadásul 185 km/órás (115 mérföld/órás) sebességet is elért az autópályán, miközben emberi beavatkozás nélkül előzött meg más járműveket.
A négy darab kamera képét folyamatosan elemző, a közlekedésben részt vevő többi járművet és a közlekedési táblákat is felismerő rendszer még méretes hardvert igényelt, az autó belterét gyakorlatilag telepakolták számítástechnikai alkatrészekkel.
Az út javát emberi beavatkozás nélkül tette meg, de az ígéretes eredmények ellenére a projektet nem sokkal később lezárták, a fejlődés íve megtört. Túl futurisztikusnak tűnt mindez akkor még sokak számára, a technika drága volt, és még nem tudták használható méretben előállítani.
Így inkább részegységenként szivárgott be az autóiparba a technika, a 2000-es években jöttek sorban a holtteret figyelő, sávelhagyásra figyelmeztető, majd azt akadályozó rendszerek a távolságot tartó adaptív tempomattal karöltve.
