A Lincoln Continental a Cadillac Eldorado közvetlen riválisa volt az amerikai piacon. Kétajtós, 5,5 méter hosszú, guruló státuszszimbólum. Az autózás történetében ezek az autók cipelték magukkal a legtöbb felesleges fémet, krómot, bőrt és plüsst.
A jármű megjelenését a rejtett fényszórók, a Rolls-Royce-stílusú krómozott hűtőrács és a csomagtartó fedelén található „Continental” pótkerék-domborulat tette különlegessé. A Mark III-at Lee Iacocca, a Ford egyik meghatározó vezetője hívta életre. Az autót úgy tervezték, hogy egyedi eleganciájával, magas szintű komfortjával és erős motorjával felvegye a versenyt a Cadillac luxusautóival. A cél egy „amerikai Rolls-Royce” megalkotása volt, és a Mark III mind a megjelenésével, mind a műszaki tartalmával ennek szellemében készült.
Orrában 7,5 literes V8-as dolgozott, de a tulajdonosai nem a lóerők miatt vették. Inkább a szervokormány, a klíma, az elektromos mozgatású ülések, és a kor színvonalán elérhető összes extrája motiválta őket.
Tehát ettől az autótól senki sem várja el a veszett gyorsulást, valaki mégis úgy gondolta, ez az országúti hajó egy jó alap meglepetést okozni a gyorsulási versenyek nyílegyenes pályáin.
Ráadásul ki sincs belezve, benne van a teljes luxusbeltér, a rengeteg króm, csak a vaskos hátsó slick gumik árulkodnak arról, hogy 1000 lóerő feletti ménes található a motorháztető alatt. A negyed mérföldet képes tíz másodperc körüli idő alatt megtenni, ami brutálisan jó, főleg egy ilyen bálnától.
