Friss hír, hogy újra emelkedik az üzemanyagok ára. Csütörtökön a 95-ös négy forinttal kerül majd többe, a gázolaj ára nem változik. Így a benzin átlagára jelenleg 631 forint. Most egy teletank húsbavágóan drága tud lenni, aminek fájdalmán egyetlen módszerrel tudunk enyhíteni: a fogyasztás csökkentésével. Ennek vannak klasszikus módjai, az autóval megtett utak csökkentése, az óvatosabb vezetés, vagy váltás egy takarékosabb típusra.
Nem emberek lennénk azonban, ha kihagynánk a listából a jó öreg fogyasztáscsökkentő csodaszereket. Ezek a rejtélyes műszaki megoldások mindig a legfrissebb tudományos tapasztalatokra támaszkodva hirdetik, hogy segítenek takarékoskodni. A valóság azonban általában keserű átverés. Ez a felismerés időtlen tapasztalat, mert a benzint már évtizedekkel ezelőtt is drágának tartottuk, és akkor is sokan belevágtak a nagy spórolási projektbe.
A jelenséget az Arcanum Újságok archívumában kutatva jártuk körbe, a 30-40 éve lejegyzett történetek pedig ma is tanulságot hordoznak: ne dőljünk be!
1980 – Dilettáns fogyasztáscsökkentés
A nyolcvanas évek elején az Autó-Motor magazin írt az épp aktuális módszerről. Ennek érdekessége, hogy nem kellett hozzá csodalötty, sem külső alkatrész, a fogyasztáscsökkenést az autó házi átalakítása ígérte, amivel persze legtöbben inkább több kárt okoztak, mint hasznot.
„A közelmúltban kaptunk egy csomagot és benne egy halom alkatrészt. Beküldője Péter Imre autószerelő mester, az AFIT III. sz. Autójavító dolgozója. Vállalata üzemében karburátorszereléssel foglalkozik. Munkája során összegyűjtötte és elküldte a „barkácsolók” eredményeit. Nem véletlenül tettük a szót idézőjelbe, a mesteremberek valóban rossz úton járnak.
Amikor még 22 forint volt literje Fotó: Obetkó Miklós/Fortepan
Tudjuk, hogy a mai üzemanyagárak takarékosságra intenek, de ész nélküli kísérletezésekbe azért ne fogjunk. Sok helyen foglalkoznak ma már üzemszerű porlasztóbeállítással, mégis ennek ellenére sokan szeretnek belepiszkálni a karburátorba. Sok, csak hallomásból ismert módszert próbálnak ki a szerencsétlen alkatrészen, és az eredmény olykor lesújtó.
A lelkiismeret háborgása, amiért Péter Imre begorombult, az a Lada szűkítőtorok „alakítgatása”. Ezt az alkatrészt nem könnyű pótolni. Nem romolhat el, ezért belőle a túlzott behozatal fölösleges. Hogy a szűkítőtorkon végzett bármilyen beavatkozás milyen következménnyel jár, arra nézve az ábrák és aláírásaik szolgálnak felvilágosítással. A képzelt fogyasztáscsökkenést 14—16 literes túlfogyasztás, a sima, rángatás nélküli indulást pedig megtorpanás váltja fel. További kommentár, úgy hisszük, nem szükséges.” – Autó-Motor, 1980. július-december (33. évfolyam, 13-24. szám)
Fotó: Magyar Rendőr/Fortepan
1997 – Alacsony fogyasztás helyett leégett autó
Igazi kálváriát írt meg 1997-ben az Új Hírnök. Egy férfi történetét, aki spórolni akart, de a végeredmény végül évekig tartó pereskedés, és egy leégett Wartburg lett.
„A kazincbarcikai G. Antalt egyik szomszédja győzte meg: ha beépíti a kocsijába a kb. tíz centi hosszú műanyaghengert, a berendezés majd gondoskodik róla, hogy az alig pár hónapos négyütemű Wartburg keveset fogyasszon. A mese szerint a hengerben lévő két mágnes gondoskodik róla, hogy a mágneses terükben átfolyó benzin olyan strukturális változásokon essen át, amely következtében az égés tökéletesebb lesz. A fogyasztás csökkenése húsz, a teljesítmény növekedése a német nyelvű, és abból hevenyészve fordított használati utasítás szerint – 5-10% is lehet.
G. Antal tankolni volt Szlovákiában, mert másnap Veszprémbe indult volna a család. A kocsi üzemanyagtartálya és egy húszliteres marmonkanna is csurig tele volt, mikor G. Antal arra lett figyelmes, hogy csinos lángcsóva csap ki a motorból, és a szélvédőn a felszökő füsttől szinte ki sem lát.
Sietve megállt, lecsavarta a tanksapkát, hogy ne robbanjon fel az egész hóbelevanc és a marmonkannával és gyermekével futásnak eredt. A gépházfedelet már nem tudta felnyitni, hiszen az alatta tomboló lángok annyira átforrósították a vékony fémlemezt, hogy a festék is pattogzani kezdett. A Wartburg cirkóra égett.
Semmi sem maradt belőle, amiből a tűz keletkezési okaira következtetni lehetne. G. Antal azonban biztos benne, hogy az egyébként szakszerűen, két bilinccsel felszerelt „okos” kis szerkezet eresztette a motortérbe a benzint, és ott vagy egy szikrától vagy a kipufogódob melegétől lángot fogott.
Feljelentést tett. A barcikai zsaruk nyomozni is kezdtek, szereztek valahonnan egy original fogyasztáscsökkentőt és azt átadták a tűzoltóknak véleményezésre. Ez a szerkezet azonban nem volt más, mint egy műanyagruhába bújtatott alumínium cső, s ezért a tüzes szakember nem mondhatott mást: ez nem lehetett a lángok magyarázata. A gond ezzel csak az, hogy a tűzoltó által megvizsgált, és a G. úr által beépített szerkezet még méreteiben sem volt hasonló.
A rendőrök némi kihallgatás és kutakodás után nem tehettek egyebet, lezárták az ügyet.
Öt év magánnyomozói munka után lett egy ugyanolyan csodaszerkezet! A szakértő meg is állapította, hogy két rúdmágnest összefogó műanyag csövet oldja a benzin, ráadásul a motortérben uralkodó hőség hatására vetemedett is. Így több mint biztos, hogy a négy napi használat alatt alaktalanná deformálódott műanyag árasztotta el a motort benzinnel, tehát ez lehet a tűz közvetlen oka.” – Új Hírnök, 1997. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)1997-08-16 / 33. szám
Árak 1990-ből (Fotó: Barbara Alper/Getty Images)
2007 – Az autók nőnek, a fogyasztás pedig nem csökken
2007-ben több megyei hírlap is közölte a következő cikket, ami rávilágít, hogy miért nem csökken hiperalacsony szintre az autók fogyasztása a modern technológia ellenére.
„A benzines autók fogyasztása az elmúlt harminc évben alig csökkent, holott a technika fejlődése és az egyre szigorúbb környezetvédelmi szabályok mellett ez lenne logikus. Az autók átlagfogyasztása 1980-ban 10,2 liter volt, és ma sem sokkal kevesebb: körülbelül 8,4 liter/100 km.
A szerény javulás mögött számos ok húzódik: a műszaki és biztonsági fejlesztések, az alapanyagok, a megnövelt karosszériák például emelik az autók súlyát. A vásárlók igényeit tehát nem könnyű teljesíteni: a fogyasztáscsökkenés mellett erős, biztonságos és tágas járműveket szeretnének, pedig a klímaberendezés, a légzsák, a blokkolásgátló, a menetstabilizáló berendezés vagy az automata sebességváltó több száz kilogrammal növeli a személyautók súlyát, és ezen keresztül a fogyasztásukat is.
A mérnököknek sok fejtörést okoz, hogy meg tudjanak felelni a vevők és a különböző hatóságok elvárásainak. A fejlesztések elsősorban a motorok hatásfokának növelésére és a felhasznált alapanyagok súlyának csökkentésére fókuszálnak.
A cél, hogy az üzemanyagként bejuttatott energia minél nagyobb százalékban jelenjen meg hajtóerőként a kerekeken. Ennek eszköze például a motor lökettérfogatának csökkentése, a turbós, kompresszoros erőforrások fejlesztése, az egyre tökéletesebb üzemanyag-porlasztás vagy a változtatható szelepvezérlés. Persze mindezek mellett az autósok is takarékoskodhatnak: az alacsonyabb súrlódási ellenállású olajak használata, a megfelelő guminyomás és a vezetési stílus litereket jelenthet.” – Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)
A spórolásra való igény kortalan, az átverések pedig nem tűntek el. Fotó: Gabor Meszesan/Getty Images
2008 – Címlapra kerülhet a módszer, ami működik
„A német Auto Bild magazin 15 éve tett egy ígéretet az üzemanyag-fogyasztást csökkentő berendezések gyártóinak, aki olyan termékkel jelentkezik, amely kiállja a próbát, és legalább 20 százalékos spórolást tesz lehetővé, az újság címlapjára kerül. Nagy szó, hiszen az autós magazin 30 országban jelenik meg 40 millió példányban, ezért hatalmas reklámot jelentene a csodakütyü a kitalálóinak.
De mint a mesékben, eddig itt sem akadt jelentkező, aki kiállta volna a próbát. Két éve az amerikai „szuperfóliát” küldte padlóra az AutoBild és a drezdai műszaki főiskola professzora, Norbert Brückner. A tankra ragasztott eszköz a mérések végére csúnyán leszerepelt.
Mindenesetre dicséretes, hogy a gyártók bevállalták a hivatalos vizsgát, ami bizonyítja, hogy hittek a fólia képességében. A termékforgalmazók többsége azonban nem kockáztat. Hirdetésekkel, állítólagos mérési eredményekkel, fantomintézetek által kiállított bizonyítványokkal szédítik a vásárlókat.
Az Auto Bild ezért döntött úgy, hogy kéretlenül is próbára tesz néhányat a berendezések közül. A végeredmény magáért beszél: fogyasztáscsökkenésnek nyoma sincs, noha az ígért teljesítménynövekedés néhánynál megvalósult. A gyártók ilyenkor a vásárlók rossz vezetési stílusával érvelnek. Pedig ha a fogyasztáscsökkentők csak „kímélő üzemben” érnek valamit, akkor felesleges a használatuk. Aki megfontoltan vezet, mindenféle csodaeszköz nélkül 15 százalékos megtakarítást érhet el.” – Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)2008-06-24 / 146. szám
Ezt már mi is próbáltuk, az eredmény pedig a nagy semmi
A Vezess által próbált darabok
Több évtizedes fennállásunk során természetesen mi is feldolgoztuk a fogyasztáscsökkentők örökzöld témáját, az archív anyagokhoz hasonló eredménnyel. Egyik sem működött. 2014-ben rendeltünk egy Fuel Shark Saver-t, amiben az volt „a legzseniálisabb, hogy elég csak bedugni a szivargyújtóba, hogy ne csináljon semmit.”
„Aki akarja, házilag is összerakhatja a szerkezetet. Amely semmit nem csinál, csak egy LED-et működtet. Mert hát mitől is csinálna bármit a szivargyújtóban egy LED, egy biztosíték meg három ellenállás? Más ugyanis nincs a műanyagházban, az egész hóbelevancban nincs kétszáz forint ára alkatrész”
2019-ben is hódított még a mágnes
2019-ben két mágnes, két hajlított fémlap meg két műanyag gyorskötöző landolt a szerkesztőségben, Ezt tudományos alapossággal teszteltük, az eredmény pedig bennünket is meglepett: „Mindkét esetben száraz, különösebben erős széltől mentes napon vezettünk, dugó, terelés, minden egyéb fogyasztást érezhetően befolyásoló mellékhatás nélkül, 125 km/órára beállított tempomattal. Nagyjából azonos súly is volt a kocsiban, a kifelé bepakolt, majd a síelések után bezabált hazai húsgombócok, nagy mennyiségű szendvicsalapnak való sült húsos zsír helyére pedig akciós csoki került.
A két tankolás, átlagfogyasztás-számítás után azonban mégis volt kimutatható különbség a mágnessel megbolondított és a mágnestelen fogyasztás között. A 100 kilométeren 0,338 liternyi különbség a Renault Talisman átlagban mért 6,55 literes fogyasztásához képest mindössze 5,1 százalékos különbség, a beígért 20 százalékhoz képest. Ez még csak a kisebb baj lenne, a nagyobb az, hogy az autó többet fogyasztott, amikor rajta volt a mágnes az üzemanyagcsövön, mint amikor nem.”
Végül egy igazán profinak tűnő, OBD2-es csatlakozású kütyüt néztünk meg, aminek belsejében csak a LED villogását biztosító áramkör volt, semmi más. „Bár sok energiát fektettek abba, hogy az eszköz úgy nézzen ki, mintha valóban működhetne, ez is csak egy olcsó átverés, a villogó színes LED-ek okozta esztétikai élményen túl az égvilágon semmi haszna nincs, és persze egyáltalán nem csökkenti az autó fogyasztását. Elnézést a rossz hírért, mi lennénk a legboldogabbak, ha működött volna. De nem adjuk fel, hátha legközelebb sikerül.”
