Az első vezetői vizsgát 1901 júliusában tartották Budapesten a Városliget szélén, de az autózás már korábban beindult Magyarországon. Ahogy az lenni szokott, a technika megelőzte a szabályzást, a pöfögő, belső égésű, és akkor még akár elektromos motorral szerelt gépek a kor színvonalán nyaktörő tempóban száguldottak végig a szűk utcákon.
Az Arcanum Újságok archívumában fellelt feljegyzések szerint Budapesten 1895-ben indult meg az autóközlekedés, de akkor még nem kellett hozzá semmilyen jogosítvány. Elsősorban az a konfliktus vezetett a dokumentum bevezetéséhez, amely a lovas kocsit hajtók és az autóvezetők között alakult ki Budapesten. A szokatlanul nagy zajt keltő járművektől ugyanis megvadultak a lovak.
1901-ben indult a vezetői engedély hazai története
A fogathajtók levelet írtak a budapesti rendőrfőkapitánynak, amelyben intézkedést sürgettek arra hivatkozva, hogy az autósok veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. Budapest területén belül 1901-ben szabályozták a motoros közúti járművek közlekedését. Ennek értelmében csak az vezethetett autót, aki sikeres vizsgát tett.
A legelső jogosítványt egy alkalmazott sofőrnek, Faragó Istvánnak állították ki, az 1-es rendszám pedig gróf Esterházy Mihály Mercedesére került fel. Aznap senki sem bukott meg, és érdekesség, hogy a 13-as rendszám babonából sosem készült el.
Magyarország egész területén 1910-ben vezették be a kötelező jogosítványt, tehát volt egy jó évtizedes átmeneti időszak, amikor úgymond vadkeleti viszonyok uralkodtak. 1910-től viszont összeszedte magát a törvényhozás, s megszületett a nagybetűs vezetői engedély, ami nélkül senki sem ülhetett a volán mögé szabályosan.
Ennek érdekessége, hogy akkor valamilyen józan észérvektől vezérelve más vizsgát kellett tenni az autók teljesítménye szerint. Vagyis aki erősebb autót hajtott, annak komolyabb vizsgát kellett tennie. Logikus nem?
„Vezetői vizsgára nem bocsátható :
a) aki élete 18-ik évét még be nem töltötte;
b) aki a gépjárművek vezetésére való alkalmasságát kizáró betegségben, testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved;
c) akire nézve oly tények vannak megállapítva, amelyek miatt őt gépjármű vezetésére közbiztonsági vagy közrendészeti okokból megbízhatatlannak kell tekinteni.
33. §. A vezetői vizsga a gépjármű hajtóereje
(6. §. e) szerint különböző. Minden vezetői vizsga csak oly hajtóerővel működő gépjármű vezetésére képesít, amely a vizsga tárgya volt. Mindegyik vezetői képesítésnek két fokozata van:
a) első fokozat: 16-nál nem nagyobb lóerejű gépjárművek vezetésére;
b) második fokozat: 16-nál nagyobb lóerejű gépjárművek vezetésére.
Közhasználatban levő gépjárművek vezetőinek második fokozatú képesítéssel kell bírniok” ‒ írta a Budapesti Közlöny, 1910. május (44. évfolyam, 100‒122. szám)
Aki megbukott a vizsgán, annak akkoriban hat hetet kellett várnia az újabb alkalomra, orvosi alkalmassági akkor is szükséges volt, és a kiadott irat már fényképes igazolásként került a zsebbe, egy 6×9 centiméteres arcképet kellett a kérelemhez csatolni 1910-ben.
Az autó teljesítménye szerint változott a vezetői engedély megszerzése
Tehát két csoportra osztották az autókat teljesítmény szerint. A józan ész tényleg ezt diktálja, ma is nagyon más egy 75 lóerős Corsával részt venni a forgalomban, mint egy 600 lóerős német prémiumtípussal, ami a városban bármelyik piros lámpától elrugaszkodva 3-4 másodperc múlva már 100 km/óra felett száguld.
1912 márciusában létrejött az első állami sofőriskola, ahol a hivatásos tanulóknak kötelező volt 441 óra műhelygyakorlatot végezni, mivel úgy tartották helyesnek, hogy a kocsit az javítsa, aki vezeti. A forgalmi szabályokat viszonylag könnyen elsajátították a tanulók, hiszen csupán az indulás, a kanyarodás és nyitott autóban, a megállást jelző karjelzésekre szorítkozott. Az akkor létező mindössze négy közúti jelzőtábla jelentésének elsajátítása sem okozott problémát.
A Kecskeméti Újság is beszámolt az új szabályozásról, bár kissé szarkasztikus módon, fricskát dobva a burzsuj, száguldozó autósoknak. „Mi, szegény gyalogjárók végre haladást mondhatunk, mert a rendőrség kiadta a rendeletet, hogy az autók és motorkerékpárok a városban mindenütt, de kivált a forgalmasabb utcákon csak mérsékelt sebességgel közlekedhetnek.
Sőt, elrendelte azt is, hogy minden gépkocsi és motorkerékpár-vezető köteles járművét megszámozni, a számát bejelenteni, vezetői engedélyt kérni, szóval oda jutottunk, ahová rég kellett volna, hogy ezentúl vezetői engedéllyel ellátott sofőrök tapossanak rajtunk keresztül, lecsukódó szemeink meg fogják látni az autók feltűnő számát, s csak mérsékelt sebességgel küld át a másvilágra bennünket X vagy Y autója.” ‒ Kecskeméti Újság, 1910. augusztus (3. évfolyam, 176‒199. szám)
1930-as évek: tanulás a tapasztalt sofőrtől
Az 1930-as években a vezetés oktatása még nem volt olyan szigorúan szabályzott, mint napjainkban. Gyakorlatilag bárki lehetett oktató, akinek volt már jogosítványa, csak engedélyt kellett kérni az oktatáshoz.
A Budapesti Közlönyben megjelent előírások szerint „a vezetés közterületen csak vezetői igazolvánnyal rendelkező vezető kíséretében és útmutatása mellett gyakorolható (felelős oktató), amikor az utóbbit kell a tényleges vezetőnek tekinteni.
(2) Városok és községek belső területén, továbbá forgalmas utakon és tereken a vezetés csak a gépjárómű kerületilletékes elsőfokú rendőrhatósága (116. §. (3) bek.) által kiállított, személyre szóló, másra át nem ruházható rendőrhatósági engedéllyel gyakorolható.
Az engedélyt az illetékes elsőfokú rendőrhatóság (116. §. (3) bekezdés) csak azoknak az egyéneknek adhatja ki, akik gépjárómű vezetői vizsgára bocsátásukat kérték és akiknek vizsgája napját a rendőrhatóság már kitűzte. A gyakorló engedély (34 sz. minta) legfeljebb egyhavi időtartamra adható.” ‒ Budapesti Közlöny
Maga a vezetői engedély és annak feltételei nem változtak nagymértékben a következő évtizedekben. A fő kérdéskör az volt, hogy hol vezethetnek az autósok a magyar hatóság által kiállított igazolvánnyal. Egy ideig minden határátlépésnél kellett nemzetközi vezetői engedélyt kiváltani, ez csak az 1970-es évekre változott meg, amikor a Genfi Közúti Közlekedési Egyezmény értelmében az okmányt aláíró államok elfogadták a magyar iratokat is.
Hajtás külföldön
Mint ismeretes, az újabban kiadott vezetői engedély nemcsak Magyarországra érvényes, hanem gépjárművezetésre jogosít a Genfi Közúti Közlekedési Egyezmény szerződő államainak területén is. Azoknak az államoknak a területére, amelyek az Egyezménynek nem részesei, a rendőrhatóság ‒ természetesen amennyiben a kérelmező érvényes vezetői engedéllyel rendelkezik ‒ „Nemzetközi Vezetői Engedélyt” ad ki, amelynek ezentúl lejárati ideje is lesz: a kiállítástól számított egy évig érvényes.
Érvényességi ideje van a külföldi hatóság által kiállított vezetői engedélynek is, amely a Magyar Népköztársaság területén a gépjárművezető belépésétől számított egy évig jogosít gépjármű vezetésére. A vezetői engedély elvesztése esetén a rendőrhatóság »ideiglenes vezetői engedélyt« ad ki, amely azonban csak az ország területén érvényes, mégpedig a kiállítástól számított három hónapig.
Így nézett ki egy vizsga jegyzőkönyve
Fotó: Urbán Tamás/Fortepan
Az ideiglenes vezetői engedél ycsak orvosi, illetve pályaalkalmassági igazolás alapján adható ki. Aki a gépjárművezetői tanfolyam keretén kívül akar a közúton gépjárművezetést tanulni, annak a rendőrhatóságtól megfelelő „Gyakorló vezetőiigazolványt” kell beszereznie. Ez is csak annak adható ki, aki orvosi, illetőleg pályaalkalmassági szempontból megfelel.” – Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
Ekkoriban helent meg a korengedménnyel beszerezhető vezetői engedély. Ennek értelmében akik elmúltak 16 évesek, azok az „A” járműkategóriába tartozó gépjárműre (oldalkocsis és szóló motorkerékpár és egyéb hasonló, 400 kg-nál kisebb önsúlyú gépjármű és rokkantkocsi), továbbá a mezőgazdasági vontató és traktor vezetésére jelentkezhette. 17 éves kortól pedig mehetett a B-C kategória is, ha a pályaalkalmasságin megfeleltek.
Betelt a jogosítvány – 1983
A rózsaszínű vezetői engedélyeket 1964. augusztus 1-vel kezdték kiadni. Ezeket az 1980-as évek elején cserélték le egy másik formátumra, az átállás pedig folyamatos volt. A régi típusú okánnyal vezetőknek az egészségügyi alkalmasságot igazoló rublikák beteltével kellett csak új vezetői engedélyt kérniük. Így a cserével járt némi adminisztráció a sofőröknek, kellett kitöltött adatlap, arckép, orvosi igazolás, és talpalás a hivatalban, hogy a mindent működtető állami gépezet legyen oly kedves, és adjon egy új pecsétet a további közlekedéshez.
Urbán Tamás/Fortepan
„Tekintettel arra, hogy azegészségügyi alkalmasság igazolására fenntartott rovatok az idő múlásával betelnek, évente csak a fővárosban mintegy tizenöt-tizennyolc ezer vezetői engedélytkell kicserélnünk. Akinek már a vezetői engedélye betelt, vagy közel áll ahhoz (az utolsó érvényesítő rovat), jó, ha tudja, mit kell tennie. Így mindenekelőtt legalább egy hónappal előbb vegyen részt egészségügyi alkalmassági vizsgálaton.”
A vezetői engedélycseréjéhez szükséges:
— egészségügyi alkalmassági igazolás — az említett nyomtatványon,
— 14X4 cm-es szembenéző, sapka nélküli, polgári ruhás, 6 hónapnál nem régebbi műtermi fénykép,
— 20 Ft-os illetékbélyeg.
— „ADATLAP” vezetőiengedélycseréjéhez, másadatlapokkal együtt a Közlekedésrendészet épületébenlevő Tempó szolgálatnál lehet megvásárolni.” – Autó-Motor, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-12. szám)
A változásról, a Magyar Rendőr is beszámolt 1983-ban, ahol dícsérték a modern új okmányt, ami felváltotta a leporello-rendszerű vezetői engedélyt.
„A vászonjogosítvány helyett az elmúlt évben kezdték kiadni az új, két lapból álló korszerűbb vezetői engedélyt. A réginek számos hátránya volt, így a vízmentesség hiánya, a hullámosodási hajlam s a védettség nem megfelelő mértéke.
A kétlapos engedélyt 1983-ban vezették be, ezt váltotta a kártya 2001-ben
Nem mellékes körülmény, hogy az utóbbi időben gond volt az alapanyag ismétlődő hiánya is, mármár a folyamatos kiadást veszélyeztetve. Az újvezetői engedély elvben az örökkévalóságnak szól, minthogy két lapja közül az egyik a vezető fényképét és adatait rögzíti, ez hegesztett műanyag tokban van, tehát vízmentes és kizárja az illetéktelen változtatást.
A lap, amely egyebek között az orvosi engedélyt tartalmazza, cserélhető. Egyetlen gond tehát a fényképpel lehet, minthogy évtizednyi idő elteltével mindenkinek változik az arca, a korlátlan ideig érvényes okmányon szereplő fotó esetleg 15—20 esztendő múltán már nem alkalmas biztonságos azonosításra. A BKV 5 évenként könyörtelenül kicserélteti az igazolványokat, igaz ott mások a feltételek.” – Magyar Rendőr, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
A műanyag kártyák és digitális ügyintézés kora
„2001. január elsejétől mind formailag, mind tartalmilag megváltozik a gépjárművezetői engedély is. A személyi igazolványhoz hasonlóan szintén plasztikkártya formátumú, azonos biztonsági elemekkel védett jogosítványa személyazonosságot igazoló alapadatokon és az érvényességi időn kívül a vezetésre jogosító kategóriát tartalmazza majd, kiadást pedig a Közlekedési Főfelügyelet helyett ugyancsak az okmányirodák intézik.” – írta a Magyar Demokrata, 2000. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)
2013-tól a vezetői engedélyekről szóló harmadik, 2006/126/EK irányelv bevezette az egységes, műanyag kártya formátumú, mikrochippel ellátható európai vezetői engedélyt, a vezetői engedélyek kiállításának minimumkövetelményeit, és létrehozta a vezetői engedélyek európai uniós hálózatát. A harmadik irányelv előírásait 2033. január 19-ig kell teljesíteni.
Ekkor formailag némileg változott a jogosítvány, a 2013 után kiadott okmányok előoldalán a dombornyomott „Magyarország” és „vezetői engedély” felirat látható. A dátumok megjelenítése is módosult; az eddigi év/hónap/nap sorrendje nap/hó/évre fordult. Az új okmány hamisítása nehezebb, így például már nem lehet utólag felvezetni rá egy újabb járművezetői kategóriát.
Ma már a hosszabbításhoz nem kell a hivatalokban ücsörögve várakozni, az okmányunkat az Ügyfélkapu+ felületén is meg tudjuk hosszabbítani, és már a kötelező orvosi vizsgálatról készült igazolást sem kell feltöltenünk, ugyanis a rendszer automatikusan látja a háziorvosunk által a felhőbe feltöltött dokumentumot.
Sőt, ha nem rettegünk az ilyesmitől, és regisztrálunk a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) felületén, akkor a jogosítványt, mint fizikai okmányt magunknál sem kell tartanunk. Egy rendőri igazoltatás során elég, ha a mobiltelefonunkkal a programot használva, digitálisan igazoljuk a vezetői engedélyünk érvényességét. Igaz, ehhez kell pár technikai feltétel a rendőrség részéről is, de a lehetőség már adott, a jogosítványok digitális korszaka már zajlik.
