Az évek óta negatív gazdálkodású Opel történetének legnagyobb, 835 millió márkás veszteségét szenvedte el az elmúlt évben, csökkenő forgalma és növekvő kiadásai következményeként.
A csökkenő bevételek oka elsősorban a gyenge német piac, mely elsősorban az olyan, kis- és középkategóriában szereplő tömeggyártókat érinti, mint az Opel, a Volkswagen, vagy a Ford. A teljes kereslet visszaesése 2000-ben meghaladta a 11 százalékot. A zsugorodó piac legnagyobb vesztese az Opel, az értékesítések közel 20%-os csökkenésével. A visszaesés a piacrészesedés apadásával is járt, mindazonáltal az Opel megőrizte második helyét a hazai piacon, a nagy rivális Volkswagen mögött, melynek szintén kevesebbel kellett tavaly beérnie.
Az Opelnél pozitív eredmények is születtek növekedett az export és haszonjárműből is több kelt el az egyaránt 9%-os növekmény azonban kevésnek bizonyult a veszteségek pótlására.
A gyenge kereslet miatt lassabban csörgedező bevételek azonban nem egyedül okozták a veszteségeket. A cég az elmúlt évben növekvő kiadásokat volt kénytelen finanszírozni megcsappant bevételeiből.
A drága forgalmazás, az új modellek fejlesztési és marketing költségei, illetve az új gyártósorok beindítása mind nagy terhet jelentettek.
A kiadások növekedésében a vállalat – 1998-ban, az amerikai Robert W. Hendry irányításával megkezdett – átalakításának költségei is szerepet játszottak.
Az Opel soha nem látott veszteségei azonban csak első olvasatban magyarázhatók a visszaeső forgalommal és a növekvő költségekkel. Valójában a német cég elhúzódó belső válságáról beszélhetünk, melyet nehezebben számszerűsíthető, akut problémák idéztek elő.
Sokak szerint az Opel válságáért a General Motors rossz vállalatszervezési és vezetési politikája a felelős. A legfőbb gondok egyike a General Motors európai szervezete, mely az Opel és a GM európai központjának vezetőit gyakorlatilag szembe állítja egymással: A kétközpontú cégstruktúra egyik bástyája a General Motors Europe, melyet a német befolyást ellensúlyozandó a semleges Zürichben állítottak fel. Itt készíti az amerikai vezetés a gyakran túlságosan is ambiciózus terveket, melyeket aztán az elsősorban a hazai piacra termelő, német kultúrájú rüsselsheimi szomszédvárnak kell végrehajtani.
A General Motorst gyakran érik kritikák, hogy a zürichi központot és az Opelt az európai piacot nem ismerő, rövid ideig maradó és ezért rövid távra tervező amerikaiak vezetésére bízzák. Az Opel esélyeit tovább rontja az a tény, hogy alárendelt helyzete miatt a mindenkori elnök kis hatalmú és befolyású.
A 90-es évektől leginkább egy rossz házassághoz hasonlítható, belviszályokkal terhelt, az amerikai tulajdonos érdekeit szolgáló GM-Opel kapcsolat így egyik előidézője lett a régebben szebb napokat látott német cég válságának.
Konfliktusok azonban nem csak a két cég között, hanem az Opelen belül is vannak. Az elemzők szerint ilyen probléma az, hogy az Opel felső vezetésében nem dolgoznak mérnökök, csak az amerikai – pénzügyi végzettségű és szemléletű – menedzsment alatt több szinttel. A műszaki szakembereknek így nagyon kis beleszólásuk van a vállalat termékstratégiájába, mely a minőség romlásához és az új modellek, modellfrissítések késedelmes bevezetéséhez, a paletta elöregedéséhez vezettek.
A válságból kivezető utat az Opel újabb modellekben, beruházásokban és a költségek további csökkentésében látja. 2001-ben több haszonjármű újdonság mellett várható a négyüléses Astra Cabrio, a kétüléses Speedster, majd az Omega utódok megjelenése.
Az Opel a termék offenzíva támogatására beruházásokba is kezd Németországban. A 2005-ig tartó program 8,5 milliárd márkás büdzséjét az új modellek kifejlesztése mellett új üzemek és gyáregységek indítására tervezik fordítani.
A vezetés nagy reményekkel tekint a General Motors-Fiat együttműködés elé, melytől szintén a versenyképesség javulását várják. A számítások szerint a kooperáció eredményeként egyedül a beszállítói költségeken évi 110 millió márka takarítható meg. A költségek lefaragására 1700 Opel alkalmazott elbocsátását is tervezik.
Az Opel dráma legújabb epizódja Hendry lemondása.
Sokat mondó, és a General Motors-Opel közti ellentétekre utal a szerződésének lejárta előtt két évvel, az átalakítási program látványos kudarca miatt márciusban távozó elnök véleménye, miszerint európai utód kijelölését tartja kívánatosnak. A híresztelések szerint a jelölt a BMW korábbi termelési igazgatója, Carl-Peter Forster, aki 12 év és négy amerikai után az első német lesz az Opel élén.
Az új elnök feladata nem kisebb, mint az Opel nyereségessé tétele, melynek érdekében folytatódik a cég átszervezése.
A nagy kérdés azonban, miszerint a megújítás érinti-e a jelenlegi európai struktúrát, még megválaszolatlan.
