Régiek bevonva
„Elfelejtettem kinyitni a légszűrő rostélyát és a szerencsétlen motorba ömlött az üzemanyag, azért füstölt ilyen rettenetesen. Csoda, hogy ment egyáltalán” – kommentálta baklövését utólag a tulajdonos, aki pontosan két éve vásárolta a gépet, 3 ezer forintért. „Meglehetősen komplett állapotban találtam rá a Danuviára, ennek ellenére egy év ment rá a felújításra.”-mondta Kiss Miklós.
A motorblokk teljesen üzemképtelen volt, be volt állva, a főtengelyt nem lehetett megmozdítani. „Valószínűleg szétszedték a motort, és nem tudták összerakni. Erre utal, hogy berúgókarral sem lehetett átfordítania főtengelyt” – folytatta a DV 125-ös felújításának történetét a tulajdonos-restaurátor.
A régi átok
Nézzük hát a rajtkészséget. Benzincsap ki, egy rúgás, kettő, három, semmi, szerencsére mielőtt az első izzadságcseppek megjelennének homlokomon, odalép a közelben figyelő gazda és készségesen elfordítja a gyújtáskulcsot. Így persze más, rögtön felberreg a kis kétütemű, és szaporodó kattogással veszi tudomásul a gázmarkolat elfordítását. Kuplung be, egyes lefelé kattan, kis gáz, kuplung ki, már fut is a gép, jöhet a kettes és a hármas, körülbelül annyi idő alatt, mire ezeket a szavakat leírom. A tempóra tehát nem lehet panasz, a fürgeség meglepő, a váltó és a kuplung hibátlan. Talán a rossz út miatt azonban felakadt az első teleszkóp, megszorult a legfelső ponton, ez pedig alapos bodicsek a kényelemnek és az úttartásnak. Szerencsére vannak más jó pontok, kitűnően lassítanak a fékek, kellemes a kormányfogás és nem panaszkodhatom az ülés komfortjára sem. A gyorsulástól nem áll el a lélegzet, de ez nem is várható egy alig hat lóerős 125-östől, viszont a motorzaj kicsit bántó, állítólag ez a bejáratás után elmúlik majd. Összességében elmondható, ideális klasszikus gép lehet a Danuvia 125-ösből, ha a honfiúi hevület egyelőre inkább csak csepeles-pannóniás buzgalma a zuglói termékre is átterjed majd. Amint hajdan, ma is lehet vele – kellő felkészítés után – hosszú túrákat tenni, feltéve, hogy a hatvanas tempó utazósebességként elfogadható.
Miközben a motort fényképezzük a kiserdő szélén, autó lassít mellettünk. A vezető letekeri az ablakot, meredten nézi a Danuviát. – Ez a szemét – mondja teljes átéléssel a motornak. – Nem tudom elmondani, hányszor hagyott ott az út szélén – teszi hozzá magyarázatul nekünk, s időt sem hagyva ellenvetésre, hogy beavassuk a tervszerű, megelőző karbantartás rejtelmeibe, nagy gázzal elporol.
És még mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít.
Órából motorkerékpár
A Danuvia motorkerékpárokat a Danuvia Szerszámgépgyár készítette Budapest XIV. kerületében, Zuglóban.
1957 augusztusában megkezdték a saját konstrukciójú Danuvia DV 125 gyártását. Az új konstrukció modern, lengőkaros hátsó rugózással ellátott, duplacsöves bölcsővázú volt, olajcsillapítású első és hátsó teleszkóppal, laticel-lapokból összeállított duplanyereggel. A motor teljesítménye a korábbi 4-ről 5,5 lóerőre nőtt, a térdek számára horpasztott tank 17 literes volt.
Minden elkészült motort fékpadon ellenőriztek, akadt olyan, amely 6,5 lóerőt teljesített, csak éppen senki sem tudta, miért.
A statisztikák szerint a gyártás 12 éve alatt összesen 157 ezer Danuvia motorkerékpár készült, s e mennyiség 8 százalékát szállították exportra.
Műszaki adatok: Danuvia DV 125
Motor: egyhengeres, kétütemű, léghűtéses. Furat 54 mm, löket 54 mm, lökettérfogat 123 cm3. Legnagyobb teljesítmény 6 LE 4800/min. fordulat mellett.
Erőátvitel: kézi működtetésű, húzórugós kuplung, háromfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó.
Felépítés: acélcsövekből hegesztett dupla bölcsőváz, elől-hátul tekercsrugó, beépített lengéscsillapítóval, hátul három fokozatban állítható előfeszítéssel.
Méretek, tömegek: hosszúság 1980 mm, szélesség 700 m, magasság 1000 mm. Tengelytávolság1250 mm. Saját tömeg 95 kg.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 85 km/h, utazósebesség 55-60 km/h. Fogyasztás utazósebességnél 2,5 liter/100 km.
Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 1999/négyes számában olvashatja.
