Új fényszórótechnika a BMW-től

Alfa 164 Super 2.0 T.SPARK (1996) - a dögös idegen

Alfa 164 Super 2.0 T.SPARK (1996) – a dögös idegen

Persze a „szokásos” német márkák között próbáltam választani, teljesen racionális megfontolásból.
Alfám egy VW/Audi kereskedés használtautó telepén „lapított”, látványosan kilógva környezetéből. Első tulajdonosa csúnyán megcsalta – vásárolt egy A6-ost helyette.
Elkértem a kulcsát, gondoltam megnézem az „idegent” – és már nem is volt visszaút. Beleülve sportülésébe, megfogva a fakormányt nem volt igazán kedvem visszaülni a pár perce még nézegetett akciós kisautóba. Csillogó szemekkel megvettem.

Időközben persze kikupálódtam Alfa 164 témában. Már tudom, hogy itthon összesen 12 darabot adtak el a márkakereskedők 1996 és 1997 között. Azt is megtudtam, hogy a Tipo 4-nek nevezett padlóvázra az Alfámon kívül még a Lancia Thema, Fiat Croma és SAAB 9000 is épült. Már azt is tudom, hogy néhány ázsiai országban Alfa Romeo 168 néven árulták, mert a 164 szerintük olyan szerencsétlen szám mint itt a 13. A 168 viszont olyasmit jelent, hogy minél többet jársz vele, annál egészségesebb leszel, legalábbis ezt olvastam egyszer.

Az autó egyébként 1987-ben debütált, és az utolsó olyan Romeo, melyet a gyár függetlensége alatt kezdtek fejleszteni. 20 év sikertelenség és csőd szélén táncolás után az első kereskedelmileg sikeres típus lett (ha nem is itthon). 11 év után, 1998-ban engedte át a gyártósorokat gyönyörű utódjának, a 166-nak.

Mai napig a legjobban sikerült futóművű elsőkerék-meghajtású autók között tartják nyilván. Benzinmotorjai a szakmabelieknél etalonnak számítanak. Beleülve azonnal lehet érezni, hogy igazi sportlimuzinnak tervezték, nem pár műkarbon betéttel meg piros jelvénnyel próbáltak sportosságot lehelni egy uncsi tömegautóba. Olyan extrákkal lehetett rendelni, mint elektromosan állítható futómű, összkerékmeghajtás, 6-sebességes manuális váltó.
Szereltek bele egy turbódízelt is, de ezt letudhatjuk tévedésként.

A leggyengébb benzines változat is 10 másodpercnél kevesebb idő alatt gyorsul százra és lazán eléri a 210-es gyári végsebességét. Egy 232 lóerős „QV V6 24 V” még mai szemmel is bátran nevezhető az autópályák ördögének. 7,4 alatt katapultál a bűvös százra, és 245 a végsebessége. Az biztos, hogy ritkán akad ellenfele magyarországi közutakon.

Az első olyan autóm, melynél nem érdekel, ha elromlik és újra egyszer szerelőhöz kell vinnem.
Az első olyan autóm, mellyel esténként céltalanul szoktam autókázni. Imádom hallgatni gyönyörű motorhangját, nézni az annyira nem németes, Pininfarina által tervezett ékalakú karosszériáját, repülőgép műszerfalát.

Röviden összefoglalva ez az autó olyan, mint egy dögös nő. Soha nem lehet benne igazán megbízni, néha megcsal, de nagyon lehet imádni!