A Citroen C3-as nem kínál radikális megjelenést, inkább technikai csemegékkel és nagy belső terével kíván vásárlókat toborozni. 3.85 méteres hossza akkora, mint a mostanában bemutatkozó kisautóké (VW Polo: 3,87 méter, Opel Corsa 3,82) 1,52 méteres magassága azonban a kisebb egyterűek méretével vetekszik. A C3 nagy belső teret ígér méretei és a sarokba kihelyezetett kerekek láttán.
Az autó mozgatásáról kezdetben négy motor gondoskodik. Az 1.4 literes 75 lóerős, valamint a 1.6 literes 109 lóerős benzinmotor már ismert korábbi Citroenekből. Teljesen új és Citroenek közül elsőként a C3-asban debütál a Ford és a PSA közös fejlesztésében készülő 1.4 literes közös nyomócsöves dízelmotor. A nyolcszelepes dízel 70 lóerős, míg a hengerenként négyszelepes változat 92 lóerőt teljesít. A nagy teljesítmény mellett a franciák alacsony fogyasztást ígérnek, ami körülbelül 4 liter/100 kilométert jelent átlagosan.
A kis-egyterű megjelenésű C3-as akár nagyautós extrákkal is felvértezhető. Rendelhető az autóhoz hatalmas méretű, elektromos működtetésű napfénytető, automatikus légkondicionáló, esőérzékelős ablaktörlő, tolatóradar, vészfékezéskor automatikusan bekapcsolódó elakadásjelző is.
Nagy hangsúlyt fektettek mind az aktív, mind a passzív biztonságra. Szériában hat légzsák védi a bent ülőket, amiből a két függönylégzsák a hátsó utasoknak is védelmet nyújt. Szintén a szériafelszereltség része a három hárompontos biztonsági öv hátul, valamint az elektronikus fékerő-szabályozóval és elektronikus vészfékasszisztenssel segített blokkolásgátló is.
A Citroen új névadási struktúrájának a C5 után másodikként bemutatkozó tagját, a C3-ast a szeptemberi frankfurti bemutatót követően 2002-től kezdik forgalmazni. A C-betű mellé egy a méretre utaló számot kapó modellek sorban követik majd a kacsa-utódot. 2003-ban mutatkozik be a C6-os, mely az XM-et váltja és a C2-es, mely a Saxo utódja lesz. Legkésőbb a C4-ként piacra lépő Xsara-utód debütál 2004-ben. A C3 koncepcióautóként már napvilágot látott, formája inkább sziluettjében hasonlít az azonos nevet viselő szériautóra.
A 30-as évek elején egy alacsony vételárú és olcsón fenntartható kisautó megvalósítását tűzték ki célul a Citroennél, amellyel akár 60 km/órás sebességgel is lehet egy kosár tojást szállítani hepehupás úton, anélkül, hogy egyetlenegy is eltörne közülük. Ez volt a 2CV, a nevét két adózási lóerejéről kapó kiskocsi, amelynek formáját magas tetőívével a C3 idézi. Az olcsóság oltárán feláldoztak olyan „extrákat, amilyen a két első fényszóró. Ezért a kisautó prototípusa, a TPV (Toute Petite Voiture – egészen kicsi autó) kézzel működő egykarú ablaktörlőt és csak baloldali fényszórót kapott. Sajnos az autó bemutatását megakadályozta a II. világháború kitörése.
Az elmaradt debütálás után a Pierre Boulanger által vezetett mérnökcsapat tovább dolgozott a 2CV-n, így amikor közel 10 év után, 1948. október 7-én, a 35. Párizsi Autószalonon bemutatták az új Citroen kisautónak már két fényszórója és kétkarú elektromos ablaktörlője volt. A motor terén annyi változás történt, hogy a korábbi vízhűtés helyett már léghűtést alkalmaztak a kéthengeres boxermotoron. Az elődmodell magnézium és alumínium karosszériája és felfüggesztési elemei helyett acél elemeket használtak.
A módosítások ellenére a 40-es évek végén bemutatott kis Citroen semmilyen más autóhoz nem volt hasonlítható magas felépítése miatt. A nagyközönség azonnal beleszeretett a már ránézésre is kényelmes üléseibe és persze az sem volt elhanyagolható szempont, hogy az akkori autók közt a kacsa volt a legolcsóbb. Hosszú pályafutása alatt a Citroen 2CV sokat változott, főleg a motorterében, és még a gyártás megszüntetésekor, a 90-es évek elején is töretlen népszerűségnek örvendett.
