Teszt: Volkswagen Polo 1.2 Comfortline - Álruhás királyfi
Gyermekkoromban soha nem fért a fejembe, miért nem szerelnek könyöktámaszt kisautókban a hátsó ülésre. Akkoriban ez a nagyobb Zsigulikban megtalálható felszerelés jelentette nekem a kényelmi extrák netovábbját. Überelte a Wartburg 353 de luxe tolótetejét és a TLX Dacia ötfokozatú váltóját, a két nyugati szemmel is extrának mondható tartozékot a merkúros autókínálatból. Később arra gondoltam, azért nem kapható kartámla kisautókhoz, mert két oldalán nem férne el egy-egy ember.

A negyedik generációs Polóban elsőre a hátsó könyöktámasz tűnt fel. A kisautók, köztük a Polo, akkorát nőttek az elmúlt években, hogy már lehajtott kartámasz mellett is elfér két felnőtt a hátsó ülésen. A Polo nemcsak tágasabb, de igazán jó minőségű autó is lett.

Öt évvel ezelőtt a Passat, bő négy éve a Golf leváltásával hozott az adott kategóriában egészen újat a VW konszern. A mostani modellváltásra érte el a Polót az a minőségi offenzíva, melynek részeként olyan megoldásokkal gazdagodik az autó, amelyek a nagyobb Volkswageneket is kiemelik kategóriájuk átlagából. Az A0 kategóriában, tehát a hazai autópiacon legnépszerűbb kocsik között eleddig ismeretlen volt az a belső téri és karosszériaminőség, amit az új Polo ad.

A Volkswagen az elsők között ismerte fel azt az igényt, hogy a műszakilag hasonló kivitelű és tudású tömegautók közül a látható és tapintható minőséggel ki lehet emelkedni. Ez nem jelent műszaki fölényt. A vásárlók viszont sokkal komolyabb autóban érzik magukat, amiért akár a konkurenciánál magasabb árakat is hajlandóak elfogadni.

A Polóban csillapítottan csukódnak a kapaszkodók, kiválóak a felhasznált műanyagok, alapos és igényes a kárpitozás. Kiszállásnál megvilágítja a járdát az autó. A néhány hónapja gyártott autó összeszerelése a rövid érési idő ellenére is igen jó. A Volkswagen stratégiája révén a Polo padlólemezére harmadik éve épül a Skoda Fabia, az újdonság így egy érett műszaki alapot kap.

A matricázás ellenére sem keltett jelentős feltűnést az autó. A karosszéria visszafogott formatervezése tetszetős, a tesztelt színben akár elegáns hatást is kelthet az autó. Jó a térkínálat. Elöl a tág tartományban állítható ülésekben 190 centivel még nem merítettük ki a lehetőségeket. A hátsó üléspad kényelmét 180 centiig használhatják ki az utasok. Hátul középen csak deréköv van. Ez elmarad az autó általános színvonalától. Hátul is van világítás, a Comfortline felszereltséghez szériában két fejtámla jár. A teli fejtámlák erősen rontják az átlós áttekinthetőséget. A tolatást tovább nehezíti a kis ablak ellenére is vastag harmadik tetőoszlop. Örültünk viszont annak, hogy az új Polo teljes méretű jobb oldali tükröt kap a korábban alkalmazott helyett.

Átlagos a csomagtartó 270 literes térfogata, a szériában osztottan lehajtható ülésekkel ez 1030 literre nő. A tesztautón erősen kellett lerántani a hátsó ajtót, hogy elsőre bezáródjon. A finomkodóknak háromszor is neki kellett futni, mire zárva maradt az ötödik ajtó. Leghátul is jó a kidolgozás, a kalaptartó nem zörgött. Látványosak a polírozott fém színű teleszkópok a csomagtérfedélhez. Ugyanilyen teleszkóp emeli a motorháztetőt, ami egyedülálló a kisautók között.

A tesztautó motorterében igazi újdonság lapult: az 1,2 literes, hengerenként négyszelepes háromhengeres. Egy kiegyensúlyozó tengellyel vajpuhára vasalták a járását. Az 55 és 64 lóerős kivitelben kapható motorok közül az erősebbik dolgozott tesztautónkban. Várakozásunk szerint ez lesz a legnépszerűbb erőforrás a Polo kínálatban. A Comfortline esetében 68 000 forintos felár nem sok a 17,5 helyett 14,9 másodperces százra gyorsulásért cserébe. Az alapmodellt választval nagyobb, 152 000 forint az árkülönbség a Polo 55 és a Polo 65 12V között.

A motor teljesen egyenletesen, de nem túl erőteljesen húz. Ennek előnye, hogy önmagához képest kis fordulaton sem gyámoltalan, viszont nem is táltosodik meg jobban kihúzatva. 35 kilométerrel vettük át a tesztautót, barbárság lett volna a teljesen nyers motorral a katalógusadatokat ellenőrizni. A gyár 14,9 másodperces százra gyorsulást és 162 kilométer/órás végsebességet ad meg. Mindkét érték elfogadható egy 64 lóerős, a forgalmi szerint 1085 kilós autótól. 4500 fölé jellemzően nem húzattuk a motort. Eddig a fordulatig megőrizte élvezetesen sima és rezgésmentes járását. Országúton két személlyel kényelmesen és gyorsan lehetett haladni, előzéskor azonban nem kell az elvárhatónál többre számítanunk a motortól.

A gyár 5,9 literes átlagfogyasztást ígér, ennél sokkal többet fogyasztott a tesztautó. A városban mért bő kilenc liter még akkor is nagyon sok, ha figyelembe vesszük a nem bejáratott motort. Országúton közelebb kerültünk a gyári fogyasztási átlaghoz.

Minimális erővel kezelhető a váltó, a kapcsolási utak rövidek, a megvezetés pontos. Szép a krómgyűrű a váltógombon.

Az egyenletes tempó mellett elhalkuló motor mellett az egészen kiválóan hangolt futómű teszi a kisautók között eddig ismeretlen kényelművé az új Polót. Az egyszerű elemekből álló futómű rendkívül magas színvonalon teljesít. Elöl McPherson rugóstag, hátul kapcsolt hosszlengőkaros megoldás található. Csak az első vagy csak a hátsó kerekeket egyszerre érő ütések nehezítik meg érezhetően a futómű dolgát. Hosszabb úthullámokon, csatornafedeleken és úthibákon nagyobb autókat megszégyenítő könnyedséggel jut túl a negyedik generációs Polo. Kényelmesek az ülések, ez az első és a hátsó sorra is vonatkozik.

A többi szervokormányos kisautóval megegyezően a Polo kezelhetősége is jó. Ízlés dolga, de mi szerényebb rásegítéssel is elégedettek lettünk volna. Az elektrohidraulikus szervokormányban nem a motor hajtja ékszíjjal szünet nélkül a hidraulika szivattyúját, hanem a kormány elfordítását érzékelő elektromos motor. Ezzel 100 kilométeren mintegy 0,2 liter üzemanyag takarítható meg, mivel csak akkor kap hajtást a szivattyú, ha arra szükség van. Az üléshelyzet az átlagos szórásba tartozó testmagasságokhoz tökéletesen megfelel.

Könnyen, kis erővel működnek a pedálok, a kezelőszervek finomsága is dicsérendő. A tervezők gondosságának jellemző eleme, hogy a szakaszos ablaktörlés intervalluma változtatható. A műszerfali pohártartó mérete racsnival állítható. Az ötlet és megvalósításának minősége levett bennünket a lábunkról. A kézifék mögött két másik pohártartót alakítottak ki.

Számtalan polcra, üregbe rakodhatunk, a vezetőülés alatt a Comfortline-tól fölfelé széria a tágas fiók. Polc található a vezető előtt, mindenhol kiemelhető gumibetétek akadályozzák meg a zörgést.

A feláras (145 000 forint) 14 colos könnyűfém felnikre szerelt, 185/60-as gumikkal a végletekig megbízhatóan vette a kanyarokat a Polo. Sem a kormányt elrántva, sem kanyarban fékezve, de még a kettő szándékos kombinációjával sem lehetett kibillenteni nyugalmából az autót. Közel semlegesen, nem zavaró alulkormányozottsággal sodródott.

A kényelmi felszereltségbe négyhangszórós rádiósmagnó, elektromos ablakemelők elöl, motoros, fűthető tükrök és központi zár tartozik az érdemleges tételek közül, s persze az osztott hátsó ülés a könyöktámasszal.

Szériában két légzsák jár. Az oldallégzsák felára visszafogott, 53 000 forint a tesztelt kivitelnél. Minden Polóban egységesen 116 000 forintot kérnek az ABS-ért, a kikapcsolható utas oldali légzsák 11 000 forintért vásárolható meg. Az alapmodellnél osztott hátsó üléstámlával, központi zárral, elektromos ablakemelővel, velúr üléskárpittal és hátsó fejtámlákkal ad többet a Comfortline. Érzésünk szerint ez megér 152 000 forintot. Méret és árkategóriájában csak a kis Volkswagenbe rendelhető ülésbe integrált gyermekülés. Ára 98 000 forint.

2 355 000 forintért már negyedik generációs Polót lehet kapni. Jó hír, hogy ez az autó tudásához, kifinomultságához mérten csekély összeg várhatóan nem néhány hétre szóló bevezető ár. A tesztelt 64 lovas Polo 65 12V Comfortline alapára öt ajtóval 2 769 000 forint, ami szintén igazán versenyképes.

A Polo után érkező új típusok kifejlesztésénél valószínűleg a Volkswagen második legkisebb modelljét veszik majd mércéül a konkurensek.

Teszt: Volkswagen Polo 1.2 Comfortline – Álruhás királyfi 29