Teszt: Ford Mondeo 2.0 Ghia - Arany közép
A Mondeót nagyon vártuk. A tesztautó sérülése miatt még tavaly két ízben maradtunk le a középkategóriás Ford teszteléséről. Teltek-múltak a hónapok, majd a Volvókat is értékesítő Ivanics Kft. segítségével oldódott meg a gond.

Az autó átvétele után a Mondeo formáját részleteiben szemlélve a szögletesség a meghatározó. Szögletes a tükör, számos műszerfali kapcsoló és a szellőzőrostélyok legtöbbje. A Mondeo elnevezés az olasz mondo (magyarul világ) szóból ered és arra utal, hogy az első Mondeo, az 1993-as Év Autója világautó volt. Amerikában Ford Contour néven futott.

A Focus new edge (új él) formatervezési irányzata pont annyira szelídült meg, amennyire a konzervatívabb klasszikus középkategóriában szükséges. A forma részben a sikeres VW Passatot idézi, annak majmolása nélkül.

A kétliteres motor új fejlesztés, a korábbi 136 lovas motornál minden szempontból jobb. Teljesítménye 145 lóerő hatezernél, a maximális nyomaték kereken 190 Nm 4500-as fordulatszámon. A motor szereti, ha pörgetik, 4000 felett igazán sportosan gyorsítja az üresen 1,4 tonnás autót. Kis fordulaton is megfelelően húz, ereje induláskor nehezen vihető talajra, ha nedves az út. Nem feltétlenül az autó hibája, de kis fordulaton nehezen adagolhatónak találtuk a gázt, 2000-nél pedig már kipörögnek a kerekek.

Országúton igazán élvezet volt kihasználni a jó menetteljesítményeket, hármasban nagyon látványosan megindult az autó. A zajszint 120 körül magasabb az elvártnál, ami a városban még lelkesítő kipufogóhang eredménye. 130-nál erősnek tűnik a szélzaj is. Ennek viszont megvan az az előnye, hogy a 215 kilométer/órás végsebességnél alig zajosabb az autó. 200 fölött már csendesnek mondható a benzines Mondeo. Ötödikben 130-as tempónál 3550-et fordul percenként a főtengely. Innen igen dinamikusan gyorsul az autó, a végsebességet megdöbbentően hamar eléri. Az erőteljes motort dicséri a 10 másodperc alatti százra gyorsulás. Említésre méltó, hogy a két felülfekvő vezérműtengelyt (DOHC) bordás szíj helyett szakadásra nem hajlamos lánc hajtja.

Kettesben kilencvenig, hármasban majdnem 130-ig húzatható a motor. Az áttételezést jól választották meg. Pontosan és rövid úton kapcsolható a váltó.

Egyenlő arányban tettünk meg kilométereket városban és országúton a Ford Ivanicstól tesztre kapott Mondeóval. 9,9 liter volt az átlagfogyasztás, ami mindenképpen megéri a jó menetteljesítményeket. Országúton nagyon óvatosan nyolc, városban kövér gázzal 12 litert fogyaszt a kétliteres autó. A környezetvédelemért sokat tettek a fejlesztők, munkájuk gyümölcse az Euro 4 károsanyag-kibocsátási norma teljesítése.

Hozza a középkategóriás limuzinok átlagát a térkínálat. Elöl 190 centméteres magassággal nagyon kényelmesen ültünk. A hátsó lábtér bőséges. Erre szükség is van, mert magas utasok feje nehezen fér el hátul, ők ilyenkor a nagy lábhely kihasználásával, lejjebb csúszva férnek el. Elöl és hátul is igen kényelmesek az ülések.

A csomagtartó középkategóriás lépcsőshátúaktól megszokottan tágas, űrtartalma 500 liter. Nagyon hiányoltuk a csomagtérfedél lehúzására szolgáló fület. Furcsa érzés egy hatmilliós autóban kézzel letaszajtani a hamar összekoszolódó lemezt. A csomagtartó belülről nyílik a középkonzolra telepített nyomógombbal.

A rugózási kényelem jó, bár nem éri el a Rover 75 Tourer vagy a hidropneumatikus futóművel megtámogatott Citroën C5 finomságát. Ezért azonban teljes mértékben kárpótol a kitűnő úttartás és a remek vezethetőség. Élénken reagál a kormánymozdulatokra a Mondeo, útfekvése roppant kiegyensúlyozott. A jávorszarvas tesztet fel sem veszi. A méretekhez és a súlyhoz viszonyítva igen jó kezelhetőségben fontos tényező a pontos és könnyű kormányzás. Gyors kanyarokban jól uralható az autó. A Mondeo kifejezetten agilis. Nagyon jók a fékek, az elérhető lassulás meghaladja a 10 m/s²-et. Az áttekinthetőség átlagos, egyedül hátra átlósan látható át nehezen a négyajtós Mondeo.

A belső tér formatervezése szemrevaló, a felhasznált anyagok minősége összességében jó. Ghia kivitelű tesztautónk a csúcsmodell a Mondeók között. A kucsmalámpás Scorpio gyártásának megszűnésével jelenleg ez a típus az európai Ford zászlóshajója. A kidolgozás minősége jó. Néhány megoldáson azonban érezni, hogy spóroltak, ami pont a Ghia kivitelnél legalábbis furcsa. Szép az egyértelmű információkat kínáló, alumínium gyűrűvel díszített óraegyüttes. Elegáns megoldás a tesztelt Volvókon is kiemelt lábtérvilágítás.

A szériában beszerelt extrák sora kellemesen hosszú. Alapárért jár a Ghia csúcsmodellhez a magasságában elektromosan állítható vezetőülés, a fél fokonként állítható automatikus klímaberendezés. A 2002-es modellévtől alapfelszerelés a fűthető első szélvédő. A tesztautóban megtalálható volt ez a hasznos extra, egy hibája van csak, hogy a fólia szabad szemmel látható, de a vezetésben azért nem zavar. A középkategóriában elvárható biztonsági extrák közül a legegyszerűbb Mondeóban is alapáras a négy első légzsák, a blokkolásgátló, a fékasszisztens, az öt három pontos biztonsági öv. A két fokozatban nyíló első légzsákok vezérlőelektronikája figyelembe veszi az ülés helyzetét és azt, hogy ül-e valaki az utasülésen. Balesetnél hasznosak a jól megmarkolható kilincsek, amelyekkel könnyebben nyitható az esetleg beszoruló ajtó. Ütközésnél a pedálok beesnek a torpedólemezhez, ami csökkenti a lábsérülés veszélyét. Széria a ráfutásos balesetnél elszenvedhető sérüléseket csökkentő aktív fejtámla.

6 290 000 forint az alapár, ami a konkurenciához képest kedvező. Egy év kilométerkorlátozás nélküli garancia jár az autóhoz.

A Mondeóban minden megvan ahhoz, hogy sokáig sikermodellje legyen az európai Fordnak. Tágas, kényelmes, nagyon jól vezethető. Ára és felszereltsége is jó, minősége úgyszintén. Motorja szinte sportos, a fogyasztás elfogadható. Minden téren egyenletesen teljesít, súlyos hiányosságokat pedig nem enged meg magának. A Mondeo jó választás.

Teszt: Ford Mondeo 2.0 Ghia – Arany közép 27