Teszt: Mercedes-Benz Vaneo 190 Family - A sokoldalú családtag Mercedes-Benz Vaneo 190
1996 decemberében jelent meg az A-osztályos Mercedes prototípusa, majd 1998 februárjában megindult a típus sorozatgyártása. Eleinte úgy tűnt, sikertelen lesz a márka betörése a kisautók közé, ám az idő múlásával az A-osztály is jó befektetés lett. Olyannyira, hogy idén januárban megjelent a típus 17 centiméterrel nagyobb tengelytávú változata, majd a tavalyi Frankfurti Autószalonon a Vaneo is.

Külsejével a fiatalos irányvonalat képviseli a Vaneo. Megjelölése szerint 5+2 üléses kialakítású, utóbbi kettő felárért rendelhető, és a gyár ajánlása szerint gyermekek szállítására alkalmas. Amennyiben az első két ülést leszámítva az összes ülőalkalmatosságot eltávolítjuk az autóból, 3000 literes csomagtartót, azaz inkább 3 köbméteres rakteret kapunk, hiszen a Vaneo haszonjárműként is készül.

Törés nélkül meredeken fut fel a kocsi orr-része a lökhárítótól a tetőig, a hátsó rész szinte függőleges. Meredeken fut felfelé a Mercedes egyterű övvonala, hatalmas üvegfelületek határolják és láttatják még tágasabbnak az autót. A karosszériaillesztések minimális távolságúak és nagyon pontosak.

A kerekek szinte az autó sarkaiba kerültek. Ez nem csak a belső tér és a csomagtartó méretére illetve kialakítására hat kedvezően, de a menetbiztonságot is javítja. Nagyon rövid orr-résszel rendelkezik a Vaneo, amely kevésbé biztonságos benyomást kelt a szemlélőben, ám a szendvicsszerkezetű kialakításnak köszönhetően ez valóban csak látszat. A különleges padlószerkezet csökkenti a balesetek kockázatát, mivel balesetkor a motor a karosszéria alá csúszik, nem pedig az utastérbe.

Ötajtós felépítéssel kerül forgalomba a Vaneo, amelyekből az első kettő hagyományosan oldalra nyílik, a hátsó felfelé. Emellett mindkét oldalon találunk egy-egy tolóajtót is. Az első ajtók a Mercedestől megszokott módon nagyon jól, bár kissé fémes hanggal csukódnak. Nagy, jól kézre eső kilincsekkel lehet az ajtókat kinyitni.

A tolóajtók rendívül praktikusak szűk helyen való ki- és beszálláskor. Kialakításuknak köszönhetően, amennyiben nem toljuk őket hátra egészen az akadópontokig, elengedésükkor még síkon álló autóban is automatikusan visszagördülnek és tökéletesen zárodnak, tehát nincs szükség erőkifejtésre becsukásukhoz.

Ezzel ellentétes a hátsó ajtó, amely elegendő hely híján ki sem nyitható, mivel csak egyben felfelé nyílik. Magasra nyílik az ajtó, akár egy 190 centis ember is kényelmesen elfér alatta, nem veri be a fejét. A rakodóperem igen alacsonyan van, megkönnyítve a súlyosabb tárgyak berakását.

Tesztautónk egy igen praktikus felszereléssel is rendelkezett, mégpedig a csomagtartó aljához rögzített sínen guruló rakodóasztallal. Mivel a Vaneo csomagtere igen mélyen benyúlik az utastérbe, ez az eszköz nagy segítség berakodáskor. Félig kihúzott állapotában 120 kilóval terhelhető a végénél, míg teljesen kihúzva, ami 70-75 centimétert jelent, 80 kilogrammal terhelhetjük az „asztal” legvégét. A rakfelületen több rögzítési pontot is kialakítottak, amelyekbe a négy rögzítőfület tetszőleges elrendezésben elhelyezhetjük. A rakodólap egyszerűen kivehető és helyére beszerelhető a harmadik üléssor.

A fényszórók elhelyezése előnyös a városi koccanásos baleseteknél. Az első lámpák műanyag burával rendelkeznek, amelyek kevésbé sérülékenyek és jóval kevesebbe kerülnek, mint üveg társaik.

A belső térben elfogadható minőségű, de a Mercedes limuzinoktól jóval elmaradó színvonalú anyagokkal találkozhatunk. Sötét tónusok határozták meg a tesztautó belsejét, a műszerfalat kevlár utánzatú betétekkel tették izgalmasabbá. Az üléseket a Vaneo karakterének megfelelően vidám, fiatalos huzat borította. Az ülések kemény tömésűek, ülőlapjuk és támlájuk mérete megfelelő, hosszú úton is kényelmesek.

A kartámasz a magasra került vezető combjánál van, szerepét pótolja az ablakkeret alsó része. Az ülések bármekkora vezető számára jól beállíthatóak, bár minden állításnál egy Mercedeshez méltatlanul nyikorgott az ülőlap dőlésszögéért felelős rugóköteg.

A kormányoszlop 33 000 forintos extraként magasságában állítható, ami szintén segítséget nyújt a megfelelő vezetési pozíció kialakításában. Jó fogás esett a megfelelő méretű kormányon, amelynek anyaga nem bőr, hanem megfelelő puhaságú műanyag. A lábtér az első és a hátsó sorban egyaránt nagy, a fejtér az autó egyterűs jellegének köszönhetően óriási. Öten is kényelmes utazhatnak benne, még hosszú távon is.

A második üléssor jóval magasabban van, mint az első, így a hátul ülők is kilátnak az első szélvédőn. A vezető melletti ülés egyszerűen asztallá csukható össze, amelyen iratokat, és három üdítős poharat is szállíthatunk. Ugyanígy lehajthatók a második üléssor foteljei is, sajnos csak 1/3 2/3 arányban és nem egyenként. Mind az anyósülés, mind a második sor ülései kivehetők, de nem helyezhetők át, mivel csak egy-egy saját rögzítési ponttal rendelkeznek. Ez jócskán csökkenti a belső tér amúgy elég jó variálhatóságát. A hátsó üléssor két szélső helyét egyetlen fogantyúval átalakíthatjuk gyermekülésre már nem szoruló, de még kis gyermekek utazásához.

Nagyon sok rakodóhelyet találunk a Vaneóban, hatalmas zseb van a kormányoszlop alatt és a műszerfal tetején is. Kisebb dolgokat elhelyezhetünk a hátsó ülések alatti fiókokban is. Ott vannak még az első ajtók zsebei, valamint a kesztyűtartó is. Összesen tíz pohártartó található a Vaneóban, az ajtózsebeknél lévők nagyobb üvegek befogadására is alkalmasak. Az első ülések háttámláján kis felhajtható asztalkát találunk.

A műszerfal az A-Mercedesből került át, így itt sincs vízhőfok-visszajelző. A kezelőszervek jól kézre esnek, működtetésük egyszerű. A Vaneo szellőző- és klímarendszeréről nem tudunk érdemben nyilatkozni, mert a 200 kilométerrel átvett tesztautóban ezen egységek nem működtek. Így aztán jó szolgálatot tettek a csomagtéri részen elektromosan kibillenthető oldalablakok a 441 000 forintért megrendelhető légkondicionáló helyett.

Az éjszakai utazás nyomasztóságát csökkenti a Vaneóba szerelt lámpa, amely bekapcsolásakor halvány piros fénnyel világítja meg az utasteret. CD-s fejegység és a hozzá kapcsolódó hat jó minőségű hangszóró tette még kellemesebbé az utazást az autóban 136 000 forintos felár fejében.

Tesztautónk mozgatásáról egy 1898 köbcentis, nyolcszelepes erőforrás gondoskodott, amely az első kerekeket hajtotta. A motor maximális teljesítménye 125 lóerő, amely 5500-as fordulatszámnál jelentkezik. 4000-es főtengelyfordulatnál adja le legnagyobb, 180 newtonméteres forgatónyomatékát a blokk. A tesztautó súlya gyári adatok szerint eleve 1375 kilogramm, a nagy homlokfelület miatt csak átlagos menetteljesítményre képes.

Hosszú áttételű, jó elosztású váltóval rendelkezik az 1,9-es Vaneo, amely könnyen és pontosan kapcsolható. A váltó karakterisztikája országúton és autópályán előnyös, 4. és 5. fokozatban érzi jól magát az autó. Normál országúti tempó mellett 8 literes fogyasztással számolhatunk, városban 11-12 literes fogyasztásra kell számítani.

A karosszéria csendes, 120 felett jelenik meg, majd válik meghatározóvá a motor hangja. 160 km/h-ig megfelelően gyorsul az egyterű, a 180 km/h-s végsebességig már hosszabb idő telik el. Ilyen sebességnél már szélérzékennyé válik a karosszéria.

A Vaneo felfüggesztése képes eltüntetni az úthibákat. Az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű kényelmes utazáshoz hangolt, ennek ellenére megfelelő tartalékokkal rendelkezik gyorsabb kanyarvételhez is. Nagy szerepe van a stabilitásban az alacsony oldalfalú 195/55 R 15-ös gumiknak is, valamint az autó csekély hasmagasságának is.

A Vaneo szervokormánya pontos, az autó jól irányítható vele, csak egy kissé kevesebb visszajelzést ad az útról, mint kellene. Szűk helyen is könnyű boldogulni a kis körön megforduló autóval. A karosszéria jól átlátható a nagy üvegfelületnek és a mindkét oldalon holttérmentes tükröknek köszönhetően. Tolatáskor kissé zavaró a D oszlop vastagsága, csakúgy, mint az A-oszlop holttere.

Természetesen ebben az autóban is hangsúlyos az utasok biztonsága, hiszen a Vaneo egy Mercedes. A már említett szendvicsszerkezetű felépítés mellett szériafelszerelésként négy légzsák, blokkolásgátló, kipörgésgátló, fékasszisztens, az elektronikus fékerő-elosztó, öt hárompontos öv és öt fejtámla növeli a benn ülők biztonságát. A kicsikre is gondoltak az átalakítható ülésekkel illetve az Isofix gyermekülés-rögzítéssel és a gyermekülés-felismerő rendszerrel a jobb első ülésnél.

Összességében egy nagyon jól használható, többfunkciós autót ismertünk meg a Vaneóban. Az ülések kiszerelésével áruszállítására is alkalmas, ám igazi erényeit egy hosszú utazás alkalmával mutatja meg. Öten nagyon kényelmesen, minden csomagjukkal együtt utazhatnak. Akinek nagy családja van, de nem akar sem a biztonságról, sem a minőségről lemondani, annak jó választás lehet 7 082 000 forintos Vaneo 190 Family.

Teszt: Mercedes-Benz Vaneo 190 Family – A sokoldalú családtag 35