Teszt: Alfa Romeo 147 TS - Minden meg van bocsátva! Alfa Romeo 147 TS
2000 őszén született meg az Alfa Romeo új alsó középkategóriás autója, a 147-es. Az eggyel nagyobb Alfa, a 156-os formatervéből építkező 147-esnél talán azóta sem alkottak szebb kompakt autó. Nem csak a formán érződik a családon belüli rokonság, hanem a technikán is.

A 147-es a 156-os módosított padlólemezére épül, és a futóművét is tőle örökölte. Az Alfa Romeo 147-es kezdetben csak háromajtós karosszériával volt elérhető, csak pár hónappal a bemutatást követően jelent meg az ötajtós a kínálatban. Az ötajtós 147-es érdekessége, hogy a hátsó ajtók kilincse belesimul a C-oszlopba, akárcsak a 156-os Alfánál.

Szemből és hátulról is jellegzetes megjelenéssel rendelkezik az Alfa Romeo 147-es. Elölről a motorháztetőből induló és az alsó légterelő aljában végződő Alfa pajzs, hátulról pedig az egyszínű lámpatest és a 145-öst is egyénivé tevő ötszögletű ablak teszi semmivel sem összetéveszthetővé a 147-est. Nehéz eldönteni, hogy melyik irányból a legjobb az autó megjelenése. Szemből kicsit agresszív, oldalról formás, félhátulról vonzó, hátulról meg Alfa.

A belső design is hibátlan, a középkonzolt fémes hatású keret veszi körbe, a műszerfal három csőként mered a vezetőre, a visszajelzőket és a fedélzeti számítógép adatit megjelenítő középső cső kicsit közelebb van a vezetőhöz. Ez különösen sötétben mutat jól, amikor minden kapcsoló és műszer pirosan világít. A műanyagok jó minőségűek, bár nem mindenkinek tetszett a műszerfalat borító recés gumi. De kétségtelen, hogy összes ponton pihe-puha anyagokkal találkozunk. A kormányoszlop bajuszkapcsolói viszont nem túl praktikus kialakításúak, hasonlóan rossz megoldással a Fiat Stilón találkoztunk. A rádió gombjai túl picik, vaskos ujjal nehéz eltalálni a kívánt gombot. A tesztautóban erre megoldást jelentett, hogy kormányról is vezérelhető.

A fűtésszabályozó kapcsolósor volt akinek elsőre gondot jelent, mivel a nyomógombok karimáját csavargatva, lehet a hőmérsékletet és a ventillátor fokozatait állítani. Megszokva azonban nagyon jól kezelhető, ritkán találkoztunk ennyire egyszerűen kezelhető fűtésszabályozóval. Külön dicséret jár azért, hogy a két oldalra külön állítható a hőmérséklet, és azért, hogy a hátsó sorba is fúj levegőt a rendszer. Azért viszont nem kapott dicséretet az Alfa, hogy tanksapkája csak kulccsal nyitható, és azzal is nehezen.

A teljesen egyedi, csinos formáért néhány dolgot kénytelenek voltak feláldozni a tervezők. A folyamatosan lejtő tetővonal és a folyamatosan emelkedő övvonal eredménye, hogy a hátsó üléssorban ülő magas utasok kénytelenek kicsit fejet hajtani. A csomagoknak sem jut túl sok hely, mindössze 280 literes a csomagtér.

A vezető üléshelyzete viszont nagyon jó. A felárért bőrhuzattal borított ülés becuppantja a vezető felsőtestét, a lábnál kicsit kisebb az oldaltartás. Az ülőlap eleje kissé magas, de ez nem zavaró. A kidolgozási minőség minden ponton nagyon jó, egyedül a nyikorgó ajtó lógott ki a kiváló összképből.

A 147-es két legkisebb teljesítményű benzinmotorja azonos lökettérfogatú, 1,6 literes. A gyengébbik 105 az erősebb 120 lóerős teljesítményű. Tesztautónkban az erősebb motor dübörgött. Az 1,6-os kategória átlagához képest jól gyorsít a 120 lóerős motorral a 147-es Alfa, alacsony fordulaton sem erőtlen a hengerenként két gyújtógyertyás motor, de kirobbanó menetdinamikát ne várjunk tőle. Jobban kipörgetve, 3500-4000-es fordulat felett erőre kap, és a hangja is ilyenkor a legszebb.

A végsebesség 195 km/óra, a gyorsulás alig több mint 10 másodpercig tart 0-ról 100-ra. A gyakori kipörgetéssel városban könnyedén 11 literes fogyasztás eredményezhető, ám országútra érve akár három-négy liter is lefaragható ebből az értékből.

A váltókar mögött lehet a kipörgésgátlót kikapcsolni. Ezt többnyire meg is tettük, mivel a kipörgésgátló többször látszólag indokolatlanul fosztott meg az egyébként sem bőséges teljesítménytől.

Nem a 120 lóerős motor érdeme a kimagasló vezetési élmény. A futómű remek, a kormányzás hiper-közvetlen, a váltókar csuklóból kezelhető, és ráadásul eszményien kapcsolható. A fék is megfelel a futómű és a kormányzás magas színvonalának.

A kormány a két szélső helyzet közt alig több mint kettőt fordul. Ez azt eredményezi, hogy a legkisebb Alfa szinte a vezető gondolatát és minimális kézmozdulatait követve fordul egyik ívről a másikra. A kormánykerék formatervezése is nagyon szép, fogása is remek. Sajnos a fordulókör majd egy méterrel nagyobb, mint a hasonló méretű kompakt autóké általában.

A váltókar fogása kevésbé jó, viszont nagyon jól kapcsolható és helyzete is kifogástalan. A vezető könyöklőn pihenő jobb kezével csuklóból tudja pakolni a fokozatokat, a kar nem akadozik és rövid utat tesz meg minden kapcsolás közt.

A 147-es futóműve is kiváló. A ballonos (195/60 R15) gumik valamit levonnak ugyan a feszes futómű sportosságából, ám pozitív mellékhatásként a minősíthetetlen budapesti utakon is elviselhető az autózás.

A Distinctive felszereltségű 120 lóerős Alfa Romeo 147-esért 5 110 000 forintot kell fizetni. A biztonsági felszereltség teljes, széria a blokkolás- és a kipörgésgátló. A két első és a két oldalsó légzsák mellett a függönylégzsákokért sem kell felárat fizetni.

A kényelemért is mindent megtettek, az összes ablakot motor mozgatja, a levegőt automata légkondicionáló hűti. A 147-est prémiumautóként pozícionálják, amit a nagyon jó anyagválasztás mellett hitelessé tesz például a kétzónás légkondicionáló és a motorháztetőt kitámasztó két gázos teleszkóp. A tesztautó bőrkárpitozásáért 250 ezer forintot kell fizetni, a váltógombot és a kormányt viszont szériában bőrrel burkolják. A konkurensekkel összevetve nem mérik olcsón a kompakt Alfát, viszont ha az alapáron nyújtott terebélyes felszereltségi listát és az egyéni megjelenést is beszámítjuk, rögtön kedvező ajánlat a 147-es Alfa.

Teszt: Alfa Romeo 147 TS – Minden meg van bocsátva! 29