A Mercedes-Benztől szokatlanul rövid idő után, mindössze hétévesen leváltott E-osztály még gyártásának végén is sorban begyűjtötte a győzelmeket az összehasonlító tesztekben. Nagy kérdés, hogy hol és mennyiben jobb az új modell.
Az előző E-osztály annyira kiváló volt, hogy ugrásszerű javulást lehetetlen lett volna elérni. Aki a jó sorsnak vagy kivételes anyagi helyzetének köszönhetően sokat járt az előddel, az kevés ponton fedez fel javulást. Ez nem okoz csalódást, mivel a tökéleteshez közelin extrém ráfordítással is csak leheletnyi javulás érhető el.
Az előrelépés egyedül a kormányzásnál és a menettulajdonságokban szembeszökő: az új limuzin sokkal agilisabban vezethető elődjénél, de még így is van benne némi nehézkesség. Ez a jó értelemben vett nehézkesség azonban része a Mercedes érzésnek. Furcsa volna egy a kormánymozdulatokra izgágán reagáló nagyautó a Mercedestől.
Az új E-osztály ritka szép autó. A formaterv kívül-belül remekbe sikerült. Sikerült dinamikus, de tekintélyt parancsoló karosszériát kialakítani. Teljesen új a műszerfaldesign. A klasszikus Mercedes-Benz műszerfalat radikálisan megváltoztatták, de az új is szép. Különlegessége a kilométeróra, amely már önmagában is arra ösztönözheti a tehetős vásárlókat, hogy az E-osztály mellett döntsenek. Bár úgy tűnik, mintha a filigrán, csupán két centiméteres mutató lebegne, az óralap külső ívén egy egészen apró felfüggesztés segítségével fut.
A haszonjárműből kialakított Vaneót és az árérzékeny kategóriában szereplő A-osztályt leszámítva a Mercedesekben meghatározó az a benyomás, hogy az autót egy fából faragták. Jóllehet néhány hónapja gyártják csak, az új E-osztály is maradéktalanul hozta ezt a végtelenül jó és megnyugtató érzést. A kidolgozás és az anyagválasztás kitűnő. Minden műanyag elemről sugárzik az alaposság és a kiváló minőség. A fontos részleteknél a drágább és igényesebb megoldás mellett döntöttek. Egyedül a csomagtérben nem tetszettek a rögzítőfülek, mert nem rugósak és nem is túl elegánsak.
Az utastér nagyon tágas, de ezt sok nagyautó tudja. A Mercedeseket többek között átgondoltságuk emeli ki a tömegből. A gondos kialakítás része a tolatóradar tökéletes működése. A műszerfala tetejére illetve a hátsó szélvédő fölé helyezett visszajelző jól látható, egyre több kigyulladó lámpácskával és hangjelzéssel is figyelmeztet a távolság csökkenésére. Egy hiba tűnt csak fel az utastérben: a műszerfali krómcsíkra eső napfény erősen vakíthatja az első utast.
A tesztautóban hátul is állítható volt az ülés, bár enélkül is messze átlagon felüli a kényelem a második sorban.
Jó érzés volt viszontlátni a lábbal működtethető, de kézzel oldható rögzítőféket. A konkurenciát az elektronikus „kézifék” megjelenése a jövőben megkíméli attól, hogy ezt a jellegzetesen Mercedeses megoldást kelljen átvennie. Még egy praktikus ötlet, hogy a kilátást zavaró hátsó fejtámlák gombnyomásra lehajthatók. Felárért kanyarban felfúvódó párnákkal egészíthetjük ki a vezetőülést. Jobbkanyarban így az ülés erősebben támaszt a bal oldalon.
Látványos hangulatjavító elem a feláras dupla üvegtető, amelynek első része működik tolótetőként. A kárpitot a hátul ülők is elhúzhatják a tető elől. A középkonzolban hamutartó, hűtött, elég mély rekesz és egy családi gyufa méretű rakodóhely található. A kesztyűtartó kétemeletes, mindkét szint alacsony és a mélység is csekély. A műszerfalon van egy jól elérhető hosszú, keskeny fiók, ahol a parkoláskor tőlünk bekaszált aprópénzt tartottuk.
Az ülések tartása, kényelme és az elektromos ülésállítás működése is eszményi. A kormány egy kis kar segítségével motorral állítható. A kivételesen tág állítási tartomány miatt csak az nem ül tökéletesen az autóban, aki lusta megkeresni az ideális beállításokat. A menetkényelem fontos eleme az állandó tempónál eltűnő motorzaj, egyedül gyorsításkor hallani többet az öthengeresekre jellemző szép motorhangból.
A modern dízelek gyakran kiegészítő fűtésre szorulnak. Az E-osztályban ez a berendezés nem gázolaj elégetésével működik, hanem elektromosan. A külső levegőt átvezetik a klímaberendezés elpárologtatóján és a fűtés hőcserélőjén, majd a fűtőradiátoron. A Mercedes nem a hűtőfolyadékot melegíti föl először üzemanyag elégetésével, így indítás után azonnal meleg levegővel kergethető le a pára az üvegekről. Ezt a szolgáltatást nem próbáltuk ki, szemben a feltűnésmentes és hatékony légkondicionálással. Az E-osztály az első autó a világon, amelyet felárért négyzónás klímaberendezéssel árulnak, ezért a hátsó utasok is oldalanként szabályozhatják a hőmérsékletet.
A motorról csak a legjobbakat mondhatjuk. Az öthengeres dízel 177 lóerős, nyomatéka 425 Nm. Kis fordulaton is erősen húz, az automata váltó miatt a turbólyuk egyáltalán nem érezhető. Nagyon jó a gyorsulás, még 200 fölött is érezni a tempó növekedését. A legszebb azonban a hihetetlenül csekély fogyasztás. Országúton 6,4 litert fogyasztott a tesztautó, ami visszafogottan fogalmazva is csúcsteljesítmény egy ekkora autótól. Autópályán 120 és 160 között 7,3 liter volt a fogyasztás, városban bő 10 liter gázolajat tankoltunk 100 kilométerre. Városon kívül a diétás fogyasztás részben a 0,26-os alaktényezőnek köszönhető. Nem volt olyan régen, amikor az Opel Calibra ezzel az értékkel világelső volt.
Hosszabb ideje ismert tétel, hogy Mercedest automata váltóval érdemes venni és ezt a tesztautó csak megerősítette. A váltó működése hibátlan. A kapcsolások végtelenül finomak, tökéletesen jó az áttételezés. A gép előzésnél és állandó sebességnél is kitalálja a vezető gondolatát.
Az új E-Mercedes különlegessége az elektrohidraulikus fék. A százezerszám készülő autók között az új E-osztály az első, amely a Mercedes-Benz SL-ben tavaly bemutatott elektrohidraulikus féket megkapja. Ennek lassítóképessége kiváló, adagolhatósága viszont lehetne jobb. A fékpedált lenyomva túl rugalmasnak tűnt a pedál, az elektrohidraulikus rendszer előnye viszont, hogy nem lüktet a fék az ABS működésekor. A hírek szerint ez a vívmány az ötödik generációs Golffal érkezik le a tömegautók közé.
A sportfutóművel szerelt Avantgarde gyenge pontja, hogy a felfüggesztés túl csontosan reagál villamossínen vagy más éles peremű úthibán áthajtva. A rugózási komfort városi forgalomban nem jobb az átlagosnál. Országúton vagy autópályán már a sportváltozat kényelme is pompás, legyen szó talajhullámokról, gödrökről, keresztfugákról.
A felső középkategóriás Mercedes igazi luxusautó volt és maradt. Ára ennek ellenére nagyon kedvező a konkurensek árszintjével összehasonítva. Az E 270 CDI alapára 11,8 millió forint. Abszurdnak tűnhet olcsónak mondani egy 12 milliós autót, de egy ilyen rendkívül jó luxusautóért sokkal többet is elkérhetnének.
Az alacsony ár soha nem volt jellemző a Mercedesekre, az viszont igen, hogy a listaár dupláját is el lehetett költeni egy extrákkal jól felszerelt autóra. A megrendelhető felszerelésekben páratlanul gazdag az új E-osztály is. A 270 CDI-be elsősorban az automata váltót fontos megrendelni, de ha kedvünk van rá, akkor kanyarban felfúvódó párnákkal egészíthetjük ki a vezetőülést. A tesztautó az Avantgarde nevű sportváltozat volt, árát ezenkívül a beszerelt extrák is növelték, durván 18 millió forintra.
A csillag a fejedelmi motorház elején egy igazi varázslat. Semmi mással össze nem téveszthetővé teszi a kocsit, és a rendületlenül futó, nyugalmából kizökkenthetetlen autóban azt szuggerálja, hogy az E-Mercedes sosem romlik el, értékei örök időkre szólnak. A legkomorabb hétköznapokat is bearanyozza a munkába járás az új E-Mercedes-szel. Az öthengeres dízel és az automata váltó párosításával közel jutott a tökéleteshez a felső középkategória iránymutató autója. Az elődmodell tulajdonosai pedig megnyugodhatnak: a most leváltott sorozat szinte ugyanezt tudja, csak a hangsúlyok mozdultak el a sportosság irányába.
