A belső térben hasonlóan sikeres volt a formatervezők munkája. Az összbenyomás kedvező, még akkor is, ha a részletmegoldások a külsőhöz hasonlóan más gyártóktól ismerősek. A matt ezüst gyűrűvel keretezett fő műszerekben piros mutatók mutatják a sebességet és a fordulatszámot.
A kupéknál megszokott módon alig van lábtér a hátul utazóknak, amit a Hyundai Coupe részben jól hozzáférhető és elfogadható térfogatú csomagtartójával ellensúlyoz, amely 312 literes.
Egy sportos autóban persze nem attól érzi jól magát az ember, hogy kövér kofferekbe pakolhatja úti holmiját. A Hyundai Coupét három motorral gyártják. A középső egy kétliteres négyhengeres, a legnagyobb benzines egy V6-os.
A soros négyhengeres az elődben is megtalálható volt, teljesítménye 136 lóerő. Ennél sokkal látványosabb tulajdonsága a kétezres kupénak, hogy hátul mindkét oldalon egy-egy kipufogócső vezeti el a gázokat.
A 167 lóerős hathengeres belső terét egy forgatónyomaték-jelzővel egészítették ki. Ennek nem sok értelme van, hiszen a 245 Newtonméteres nyomaték önmagáért beszél. A Santa Fé szabadidőautóból ismert motor 8,2 másodperc alatt gyorsítja nulláról százra az autót, a legnagyobb sebesség 220 kilométer/óra. Ebben a változatban is dupla kipufogó örvendezteti meg a tulajdonosokat, a váltó pedig hatfokozatú.
Nem minden országban árusítják a kupé Hyundai-t az 1,6 literes motorral, amelynek teljesítménye 105 lóerő. A kétezres és a 2,7 literes motorhoz automata váltó rendelhető.
A futómű a középkategóriás Elantrából származik, de a családi autóból átvett elemeket keményebbre hangolták, hogy sportosan vezetve se okozzon csalódást az autó. Elöl háromszöglengőkarok és rugóstagok dolgoznak, a csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű elég egyszerű konstrukció.
