A rali támogatására megnyerték a Chronoswiss alapítóját és tulajdonosát, Gerd-Rüdiger Langot, helyszínként pedig a Balaton-felvidéket választották a szervezők. A mesés hangulatú táj mellé már csak megfelelő időre volt szükség. Épp ezért a Chronoswiss Hungária Classic versenyt szeptember elejére időzítették, amikor az időjárás általában kegyes az autós-motoros veterán találkozókhoz. A szeptember elei általános rossz idő ellenére erre a hétvégére kitisztult az ég, és csak egy-két kisebb zápor keserítette meg a kabriósok életét.
A jó idő mellett üdítő látvány volt a népes mezőny, mely szép számmal tartalmazott külföldi indulókat is. Ez meglátszott a szépen restaurált veteránokon is. 1936-ban készült az a Jaguar SS OTS, mely szépségével és idős korával is feltűnést keltett. Néhány évvel volt csak fiatalabb az az 1942-es Willys Jeep, melyen még a teljesen rozsdamentes ásó is eredeti volt.
Nehéz megmondani, hogy melyik autó számít a legkülönlegesebbnek a mezőnyből, hiszen számos modell pályázhatna erre a címre. Köztük van az 1957-es Cadillac Eldorado Brougham, amiből 1957 és 58 között 704 készült, vagy a V8-as BMW motorral hajtott Talbot Lago America Barquette, melyből 1957-ben mindössze hármat gyártottak. De különlegességek közé sorolhatnánk az előbb említett Jaguart és Jeepet, vagy a fődíjat felajánló Gerd-Rüdiger Lang 1952-es Jaguar XK 120 C-jét is.
Mercedes-Benz 190 SL-ből három is elindult a Chronoswiss ralin, melyek közül az egyiket az MB-Auto Magyarország Kft. két prominens vezetője kormányozta. Hesz Tamás, az MB-Auto Magyarország Kft. személyautó értékesítési vezetője mesélt lapunknak a versenyről:
„Mivel már régóta érlelődött a gondolat bennem, hogy valamilyen formában részt vegyek egyszer egy oldtimer ralin, örömmel kaptam az alkalmon, amikor megkaptuk Haris György invitálását. Nem kellett sokáig győzködni Hans Georg Pechackert sem, az MB-Auto Magyarország vezérigazgatóját, hogy ott a helyünk. Már csak megfelelő autót kellett találni a versenyhez. A Mercedes-Benz stuttgarti múzeuma nagy örömmel biztosított egy 1959-es 190 SL-t, mely már jó néhány hasonló eseményen derekasan helytállt.
Egy héttel a rajt előtt érkezett meg hozzánk az autó, amit azonnal birtokba is vettünk, hogy a versenyen már ne idegenkedjünk az 1959-es autótól. Az 50-es évek végi autó a XXI. századi forgalomban is tökéletesen használható volt, szokatlannak egyedül azt találtam, hogy nem volt az autóban biztonsági öv.
Meglepő módon a veteránautó vezetése szemernyi nehézséget sem okozott, egyedül a szervokormány hiánya tűnt fel az első kilométereken, de ezt is hamar meg lehetett szokni.
A Chronoswiss rali verseny részét igazából nem is nagyon fogtuk föl mindaddig, amíg az első nap végén be nem mondták, hogy a hetedik helyen állunk. Talán mi magunk lepődtünk meg ezen a legjobban, hiszen nem számítottunk ilyen jó eredményre, pláne, hogy vasárnapra eggyel feljebb is léphettünk.”
A verseny komolyságát nem csak a nagynevű támogatóval, az értékes díjakkal (az első helyezett párosnak egy-egy másfél millió forint értékű Chronoswiss órát ajánlott fel a rali névadója), hanem a precíz versenybírókkal is hangsúlyozni kívánták. A két nap alatt a 44 autót számláló mezőnynek 500 kilométert kellett autóznia, a verseny kimenetelében azonban az ügyességi szakaszok voltak sorsdöntők.
Ezeken a szakaszokon ugyanis az előbb említett versenybírók fénykapukkal századmásodpercnyi pontossággal mérték a versenyzők idejét. Ráadásul a gyorsasági szakaszokhoz hasonlóan itt sem a gyorsaság számított, hanem az, hogy ki tudja a legpontosabban megközelíteni a szintidőt.
Egy-egy századmásodpercnyi eltérésért komoly mennyiségű büntetőpont járt. Nehezítette a küzdelmet, hogy az ügyességi pályán nem lehetett megállni, ezért ugyanis még 1000 büntetőpontot adtak a bírók. Így történhetett meg, hogy a volvós Hagenbuchner- Hagenbuchner páros, akik végig magabiztosan vezették a mezőnyt, egyetlen másodpercnyi megállás miatt a negyedik helyre estek vissza.
A gyorsasági szakaszokat is meghatározott idő alatt kellett teljesíteni, de itt csak másodpercnyi pontossággal. Persze a szintidőket úgy állították fel, hogy 60-70 km/órás tempóval kényelmesen be lehessen érni a célba.
Szeptember 6-án még barátságtalanabb arcát mutatta az időjárás, amikor a veteránautók Zircről indulva 275 kilométert tettek meg Pápáig. Szeptember hetedikére az időjárás megszánta a mezőnyt és a lelkes rajongókat, így kisebb napfürdőben is megmártózhattak a ragyogó fényezésű veteránok. Vasárnap is Zircről rajtolt a mezőny, az ezúttal 220 kilométeres tekergés végállomása Veszprém volt.
A Volvo PV544 Sporttal induló Hagenbuchner páros a fent említett kis balszerencse folytán csúszott csak le az első helyről. Így viszont Gerd-Rüdiger Lang, az első díj felajánlója állhatott volna fel a dobogó tetejére, aki lemondott az első helyről. A legjobban az 1970-es NSU 1000 C-vel induló Guido Salzer járt, akik ezzel feljöttek az első helyre.
Mivel a szervezők sikeresnek ítélték az első oldtimer ralit, szeretnék jövőre is hasonló rendezvénnyel megajándékozni a veteránok szerelmeseit.
