Teszt: Peugeot 206 SW 1.6 XS - Felpörgetett életmód Peugeot 206 SW 1.6 XS
A 206-os sorozat talán az egyik legellentmondásosabb modell a piacon. 2001-ben az összes változatot figyelembe véve a Peugeot 206 produkálta a legnagyobb eladási példányszámot Európában. Formailag is nagy népszerűségnek örvend az autó – főleg a hölgyek körében. Ugyanakkor számtalan negatív véleményt hallhattunk a 206-osról: sok kritika érte a kidolgozás minőségét és az anyaghasználatot.

Külsőleg az új SW-re nem lehet panasz: a hatalmas bumeráng alakú hátsó lámpák, a gyárilag jócskán besötétített hátsó szélvédő és a rejtett hátsó kilincsek sportos kinézetet biztosítanak az autónak. Tovább fokozzák az élményt az első lökhárítóba integrált ködlámpák, a 15 colos könnyűfém felnik és a négy jól látható féktárcsa, melyek mind-mind olyan részletek, amik már önmagukban is szemet gyönyörködtetők. Ezek összessége, az okkersárga fényezéssel megbolondítva, sok szempárt vonzott maga után a belvárosi közlekedésben.

Belülről már korántsem sikerült ilyen pozitív benyomást keltenie az autónak. Az első probléma az ajtó nyitásánál jelentkezett, mivel a kulcs markolatával teljesen egy síkban helyezték el a nyitó illetve záró gombokat. Szinte sosem sikerült bejutnunk anélkül az autóba, hogy tüzetesen meg ne vizsgáljuk a szép, krómozott oroszlánnal díszített kulcsot.

Ötletes viszont a hátsó szélvédő nyithatósága. Ha egy kicsit tovább tartjuk ujjunkat a nyitó gombon, máris kipattan a hátsó szélvédő zárja. Ha éppen nem nagy bevásárolunk, nagyon praktikus, hogy nem kell az egész csomagtartót kinyitnunk, hanem egyszerűen a hátsó szélvédőn keresztül bedobálhatjuk a kisebb szatyrokat. Nyitott központi zárnál kulcs nélkül is könnyedén kinyithatjuk az ablakot vagy a csomagtartót, elég csak hozzáérnünk valamelyik mikrokapcsolóhoz.

A 313 literes csomagtartó az ülések ledöntésével 1136 literre bővíthető, ami nem túl nagy előrelépés a rövid változathoz képest. Hosszanti gumírozások próbálják megakadályozni a csomagok csúszkálását, kisebb-nagyobb sikerrel. Széria a leszorító háló is, de ez tesztautónkból hiányzott.

Elsőre meglepően tágasnak hat a kocsi belső tere. Az első sorban helyet foglalva tényleg nem lehet panaszunk a helykínálatra. Kistestvérétől mindössze 1 centiméterrel magasabb utastérében a nyurgábbaknak sem kell behúzniuk a nyakukat. 192 centis magasságommal a legalacsonyabb üléspozícióban úgy gondoltam, hogy még nyugodtan nőhetnék pár centit felfelé, anélkül, hogy a hajam a tetőkárpitot simogatná.

Hátul a kombi felépítésnek köszönhetően ugyanilyen magas tér áll rendelkezésre. Komfort érzetünket porrá rombolja azonban az a tény, hogy nem tudunk mit kezdeni lábainkkal, mivel ebben az irányban semmit sem nőtt az autó. Változatlan maradt a tengelytáv, a 19 centiméteres növekedés kizárólag a hátsó tengely mögött jelentkezik. Szériafelszerelés a három hátsó fejtámla, illetve a három hárompontos biztonsági öv.

A 206-osban sokat kritizált kopogós műanyag nem tűnt el ugyan a műszerfalról, de még macskakövön haladva sem zörög vészesen. A kesztyűtartót kinyitva két pohártartó és egy olyan hatalmas tér tárul elénk, amiben akár egy jól megrakott hátizsák is elfér.

Az órák skálázása és dizánja elsőre kifejezetten nem tetszett. Sötétben már kicsit jobb a helyzet. Jól mutatnak a kék mutatók a narancssárga háttér előtt. Tetszetős és logikus a középkonzol kialakítása. Viszonylag egyszerűen állítható a hőfok és a fűtés intenzitása. Sajnos a motor lassan éri el az üzemi hőmérsékletet, ezért közel tíz percet kell várnunk míg rendesen felmelegíthetjük az utasteret.

Kifejezetten idegesítő, hogy a hátsó ablaktörlő reléje működés közben hangosan kattog a bal lábunknál. Az első szélvédő mosása viszont ötletes, a kar meghúzása után az egész szélvédőt egyenletesen beborítja a víz, mintha csak egy tusolórózsa lenne elrejtve a motorháztetőben. Szintén bosszantó, hogy miután kihúzzuk a slusszkulcsot a gyújtáskapcsolóból és elalszik a belső világítás, már nem tudjuk azt visszakapcsolni, csak ha újra visszahelyezzük a kulcsot.

Elektromos mozgatású a két első ablak és a tükrök. Sokak szokatlannak találják, hogy az ablakokat csak középről irányíthatjuk. Pozitívum viszont, hogy ott legalább kézre esik a kapcsoló.

A gyári cd-s rádió egyszerű modell, de kitűnően irányítható a kormányoszlopról. Kellemes hangzást csalhatunk elő a hat hangszóróból, de a rádió vétele néha gyengének tűnt.

Az első ülések enyhén kagylósak, oldaltartásuk viszont nincs. Ráadásul kicsit keményre is sikeredtek, ezért úgy érezhetjük, mintha egy zsák krumplin ülnénk. Állítható a vezetőülés magassága. Ennek ellenére a megfelelő üléshelyzet beállítása szinte lehetetlennek tűnt számunkra. Kezeink és lábaink kompromisszumra kényszerülnek, nem lesznek egyszerre optimális távolságban.

Nagyon tetszett az oroszlánnal díszített bőrkormány. Kiválóan kézben tartható vele a jármű, öröm markolászni. Nem vitték túlzásba a rásegítés mértékét, de így is fordulékony maradt a kis kombi. Nagyon direkt a kormányzás, oda megy az autó, ahová irányítjuk – akárcsak egy gokart.

A váltó szintén bőrborítást kapott, fém kupakkal. Sajnos kinézetén kívül nem sok pozitív tulajdonsága van, mert igen nagy robajjal jár a váltás, illetve túl nagy utat jár be a váltókar két fokozat között.

Kényelmes a pedálok elhelyezése. Tisztességesen lassítja az 1073 kilós kocsit a négy tárcsafék, a blokkolásgátló sem avatkozik be túl korán.

Tesztautónkat 1,6-os 109 lóerős benzinmotorral szerelték. Kis fordulaton, normális városi használatban meglepően gyengének bizonyul a motor. 3500-as fordulat alatt a gázadáskor nem szabad gyorsulásra számítani, legalábbis nem nagyobbra, mint egy lovas kocsin ülve. Közelítve a magasabb tartomány felé, egyre jobban iparkodnak az alufelnik, és próbálják behozni addigi lemaradásukat. Vizes úton alacsony fordulatszámról gyorsulva, a 4000-es határt elérve a kerekek egyszer csak hihetetlen kaparásba kezdenek.

Dinamikus gyorsulást csak úgy tudunk produkálni, ha csikorgó kerekkel rajtolunk, különben visszaesik a fordulat, és csúnyán alulmaradhatunk egy, a miénknél jóval gyengébb autóval szemben is. Piros mezőig húzatva szép hangot hallat a motor, és fordulat sem esik le vészesen váltáskor. Egész könnyedén elérhetjük a 194 km/órás végsebességet.

A futómű talán az autó legjobban eltalált része. Kicsit kemény, de kitűnően fekszi az utat. A közvetlen kormányzással együtt élvezettel vehetünk be minden kanyart. Hirtelen kormánymozdulatnál, a rövidebb testvérhez hasonlóan túlkormányozottság jellemző a kombira is.

Inkább a sportosabb vezetést kedvelők fogják szeretni a kocsit, csalódni fognak a kényelemre utazók. A dögös kinézet, a pontos kormányzás és kis fordulaton erőtlen motor, mind arra csábítják a vezetőt, hogy megmutassa mire is képes az autó valójában.

A délutáni csúcsforgalomban vitézkedve 9,5 literes fogyasztást mértünk. Aki megtudja állni, hogy ne a piros mezőig pörgesse a motort, annak bizonyosan be fogja érni a motor egy-másfél literrel kevesebbel is.

Az XS változat ára 3 370 000 forint, ami nem kevés pénz, de egyéb konkurens híján a Skoda Fabia kombi hasonló felszereltségű változatával összehasonlítva egyáltalán nem versenyképtelen.

Ezért a pénzért 15 colos könnyűfém felnik, sportosabb lökhárítók és ködlámpák díszítik kívülről az autót. Szériaként kapjuk a fűthető tükröket, az első két elektromos ablakot, a bőr borítású kormányt és váltót, a belső fémes hatású kilincseket, valamint a fedélzeti komputert. Biztonságunkról két légzsák, automatikus kapcsolású fényszórók, és a sebesség érzékeny, önműködő ablaktörlők gondoskodnak.