Hiába volt jó autó a Renault Safrane a maga idejében illetve kategóriájában, hiába volt pazar a felszereltsége és komfortja, jellegtelen megjelenése és csekély presztízse eleve sikertelenségre predesztinálta. Hazáján kívül a Safrane nem igazán fogyott jól, pedig aki kipróbálta, előnyős oldalait rögvest felfedezte.
Utódja, a teljesen más vonalon elinduló Vel Satis jövője sokkal kecsegtetőbb. A nagykategóriában korábban egyetlen gyártó sem próbálkozott a kisebb autók közt nagy sikerrel alkalmazott felfelé törekvéssel, vagyis egyterűsítéssel. Pedig az autó magasságának növelésével úgy lehet az utastér valódi nagyságát és a szubjektív térérzetet növelni, hogy a hossz változatlan maradhat.
Patrick le Quément 1987 óta a Renault vezető formatervezője, eddig azonban kezei valószínűleg erősen gúzsba lehettek kötve, mivel zseniális képességeiről nemigen adhatott számot újszerű, szériagyártású Renault modellek formájában. Korábban is voltak jelei extravagancia iránti fogékonyságának – gondoljunk például az 1993-ban bemutatott Twingóra vagy az 1994-es Espace-ra – de filozófiájának első valódi megtestesítője a Renault Avantime és Vel Satis. Az előbbi kupé-egyterű karosszériája révén új kategóriát nyitott meg, utóbbi pedig a felső középkategóriában mutatott másféle irányvonalat.
Kisautóknál és az alsó középkategóriában teljesen logikus lépés az egyterűsítés, mivel adott idő után az autók hosszát már nem lehet tovább növelni, hiszen akkor már egy kategóriával feljebb lépnének, ám a magasság növelésével eggyel feljebb helyezhető az utastér nagysága. Ez a lépés bármennyire is logikus, a felső középkategóriában merész húzásnak tűnik. A szépség szubjektív fogalom, így a Vel Satis szépségéről is megoszlanak a vélemények. Mindazonáltal azt ki lehet jelenteni, hogy a Renault felső középkategóriás autója nem vált ormótlan behemóttá a magasítás hatására.
Igényesen kivitelezett utasterével a Vel Satis még az erősen elfogult német vagy japán autó hívőket is elbizonytalanítja hitükben. A natúr fabetétek megmunkálása és az apró részletek kidolgozása tökéletes munkára vall. Apró szépségfolt, hogy a váltógomb tetejére ragasztott fabetét kissé mozgott. A középkonzol középső részét régi francia szokás szerint fedél rejti el az illetéktelen szemek elől. Gyönyörűen kivitelezett a rádió kapcsolósora, de a sok apró gomb között nehéz tájékozódni. A vezetőnek könnyű a dolga, mert a hifit a kormányról is vezérelheti.
Alacsonyabb termetűek nem csak az első, hanem a hátsó üléssorban is képesek nyom nélkül eltűnni. Kár az első ülőalkalmatosságokat egyszerűen „leülésezni”, a hátsó padot pedig üléssornak nevezni, mivel a Vel Satisba előre két fotelt, hátulra egy kanapét szereltek. Az első fotelokba integrálták a biztonsági övek felső és alsó bekötési pontjait, így jobban idomulnak az ember testhelyzetéhez, tehát biztonságosabbak. Megfelelő nagyságú az ülőlapok hossza, az oldaltámasztás is kiváló. Külön érdem, hogy a támla felső harmada a támla szögétől függetlenül állítható, így nincs többé hátfájás. Mivel egyterű-szerű a karosszéria felépítése, és a fotel a szokottnál magasabban van, könnyen átlátható a forgalom és a biztonságérzet is jobb.
Ugyan a konkurens német modellek is hasonló kényelmet nyújtanak az elöl ülőknek, amiben a Vel Satis viszont jobb, az a hátsó tér nagysága. A hasonló hosszúságú (4860 mm) BMW 5-ös (4775 mm) vagy Mercedes E-osztály (4818 mm) hátsó utasai csak szeretnék, hogy akkora hely jusson nekik, mint a Vel Satisban hátul helyet foglalóknak. Itt is tökéletes kényelmű az ülés, természetesen fejtámla és hárompontos biztonsági öv minden utasnak jár.
További praktikus vonása az egyterűknek a tágas beltér és a magas üléshelyzet mellett a számtalan rakodóhely. A Vel Satis is jobb ebben, mint a konkurensek. Az előny itt is a hátsó utasoknál van: a padlóba fedeles rekeszt illesztettek, az ülőlapokból kicsiny fiók hajtható ki.
Ma már kevés gyártó mer ferdehátú kialakítású autót gyártani a felső középkategóriában, mivel a vevők általában nyitottabbak a klasszikus limuzin kialakítás iránt, ám a Renault hű maradt az ötajtós formához. Az ötödik ajtó nem rekordméretű, de könnyen pakolható és bővíthető, 460 literes csomagérhez nyit utat. Ha nem kellő erővel csapjuk be a csomagtérajtót, egy elektromos motor behúzza a mellé csukott ajtót.
Rossz a karosszéria áttekinthetősége, mivel a C-oszlop vastag, az autó eleje és hátulja pedig csak sejthető. Nem segít a városi közlekedésben a kevés képet mutató, kicsi visszapillantó tükör sem, parkoláskor viszont hasznos a szériában járó, előre és hátra is figyelő parkolást segítő rendszer.
A méltóságteljes megjelenésű Vel Satishoz jól illik a Nissantól származó 3,5 literes V6-os benzinmotor, mellyel a Vel Satis méltóságteljesen mozog. A 241 lóerős motort főképp amerikai modelljei számára készíti a Nissan, de ugyanez a V6-os kerül majd a Nissan 350Z-be is.
Eredeti céljának megfelelő a 3,5 literes motor viselkedése. A tengerentúl teljesen mindegy, hogy mennyi benzin fogy 100 kilométeren, a lényeg, hogy a motor öblös hangon szóljon, nagy teljesítmény-leadásához ne kelljen szétpörgetni, nyomatéka pedig irtózatosan sok legyen. A Vel Satis motorja pont ilyen.
Már 2500-as fordulatnál elérhető a 330 Nm-es csúcsnyomaték, ez alatt pedig a maximum nagy része segíti az autó mozgatását. Nem is a százra gyorsulás rövid ideje (8,3 másodperc) mutatja felettébb gyorsnak a közel kéttonnás nagyautót, hanem a száz fölötti tempóról való elrugaszkodás dinamikája.
Óvatos gázpedálkezeléssel tökéletes nyugalomban és kényelemben utazhatunk a Vel Satisban, de a ha a szükség úgy hozza, hogy a kekeckedőket meg kell leckéztetni, a gázpedál továbbtaposásával sportkocsivá változik az autó. Ebben nagy érdeme van az ötfokozatú automatikus sebességváltónak, amely késlekedés nélkül követi a vezető parancsait. Kézzel is kapcsolható a szerkezet, de ezt az opciót ritkán használtuk ki, mivel automata módban is finoman, de ami ennél is fontosabb, villámgyorsan kapcsol a váltó fel és le egyaránt.
160-nál ötödikben háromezret pörög a motor, de gyakorlatilag bármilyen hosszú áttételezésű váltót rakhatnának hozzá, annyira nyomatékos a motor, hogy úgyis játszi könnyedséggel vinné a nehéz kasztnit. 220-nál ötödikben padlóig nyomva a gázt negyedikbe vált vissza az automata, és még ekkor is erőteljes gyorsításban vágtáz az autó a 235 km/órás végsebességig. A sebességmérő szerinti 240 km/órát észrevétlenül érhetjük el, sem a motor-, sem a szélzaj nem jelzi az extrém nagy sebességet.
80 literes tankja ellenére nem jutunk messzire a legnagyobb benzinmotoros Vel Satis-szal, mivel a V6-os motor nem veti meg a jó minőségű benzint. Városban vagy heves tempójú autópályán könnyen 17-19 liter benzin is elfogy száz kilométeren, mérsékelt vezetési stílussal 11-13 literes átlagfogyasztás adódik.
Nem idegenkedik a futómű sem a nagy tempótól, sőt kifejezetten ezen a terepen érzi magát a legjobban, vagyis kevés kanyarral tarkított autópályán vagy országúton. Síri csendben rója a kilométerek százai a Vel Satis, egyenesfutása remek, de kanyargós országúton már kevésbé szerepel jól. Érzéketlen, kevés visszajelzést adó kormányával és billegős karosszériájával nem a szerpentinek királya a Vel Satis. Érdekes mód a rugózási komfortot jobbnak találtuk, mint a korábban kipróbált 3,0 literes dízel Vel Satis-nál. Rossz úton a 3,5 benzines könnyedebben siklott, de a nagyobb úthibákat nem sikerült teljesen kiszűrnie a futóműnek.
Minőségével, utasterének nagyságával, felszereltségével a Vel Satis egyértelmű vetélytársa komoly presztízzsel bíró ellenfeleinek, sőt, némely pontokon jobb is náluk. 12 350 000 forint a 3,5 literes benzinmotorral szerelt, Privil?ge kivitelű autó ára, ami a hasonló motorizáltságú vetélytársakkal egy szinten mozog, bár a Vel Satis felszereltsége nagyvonalúbb.