Csalódni fog, aki a Volvo XC70 név hallatán új autóra számít. Ilyen autó már korábban is volt a Volvónál, de előző életében még Volvo V70 Cross Country-nak hívták. A névváltoztatásra tavaly került sor, mivel hangsúlyozni kívánták az XC70 és XC90 külön kasztba tartozását a Volvo palettán belül. Eltérő mértékben ugyan, de mindkét modell a szabadidőautók újszerű képviselője.
Ahogy az eredeti név is mutatja, az XC70 a Volvo V70-esre épül, tehát méretei alapján egy felső középkategóriás kombi, ám megjelenése az eredetitől kissé eltér. Az egyszerű kombihoz képest különbség, hogy az XC70-es hasmagasságát néhány centivel megemelték, Haldex-kuplungos összkerék-hajtást ültettek a karosszéria alá, a könnyed terepjárózáskor esetleg megsérülő karosszéria elemeket fényezetlen műanyag betétekre cserélték, és az utasteret is telepakolták praktikus kiegészítőkkel.
Ne tévesszen meg senki az, hogy az XC70 az átlagos autókra fentről néz, és hogy összkerék-hajtáson keresztül keres fogást az úton. Ez az autó nem terepjáró, csak hobbi hegymászó. A Haldexes összkerék-hajtás is hangsúlyozza a szükség jelleget, mivel normál helyzetben csak az első kerekre jut erő, a hátsó kerekek csak az elsők kipörgésekor részesülnek a motor nyomatékából. Az intelligens nyomatékosztó azonban képes tartósan is mind a négy kerékre hajtást juttatni, ha a körülmények indokolják. Így az XC70-nel egy enyhén sáros sík terep, vagy száraz emelkedő és lejtő könnyen megmászható, de valódi terepjárásra nem alkalmas. Az autónak nem is ez a fő terepe, így számon sem kérhető rajta.
Betonúton viszont brillíroz az XC70-es, ami egyrészt a nagyszerű futómű, másrészt a remekbe szabott D5 jelzésű dízelmotor érdeme. A D5-ös motort azért nevezik így, mert dízel és mert öthengeres. Ez a Volvo első saját fejlesztésű dízele, és lassan már az összes modellbe beépítik a legkisebb S/V 40 párost leszámítva.
Finoman duruzsoló hangja és selymes járása mellett a D5-ös dízelmotor leginkább erejével és nyomatékosságával szerez jó pontokat. Mindemellett gázolaj-zabálónak sem lehet titulálni, ugyanis vegyes üzemben (zömében fagyos hidegben és városban használva) 9-10 liter gázolaj fogyott 100 kilométeren, de erőltetve is alig lépte túl a 10 litert.
Egyszerűnek és túlzsúfoltnak tűnik a középkonzol, pedig használata roppant egyszerű
Ha a XC70 D5 vásárlása mellett döntünk, a Geartronic funkcióval kiegészített automatikus váltóra is rá kell bólintanunk. Ezt a párosítást a S60-as Volvóban már volt szerencsénk kitapasztalni, és akkor nagyon elégedettek voltunk vele. Ugyanígy érzünk az XC70 D5 kipróbálása után is. Az automatika ugyanis remek összhangban van a motorral, a 340 Nm-es nyomatékmaximumot nullától végtelenig tartó tartományban érezni véljük. Ezek után csalódást keltő a 11,5 másodperces 100-ra gyorsulás, mivel látatlanban kevesebbre tippeltünk volna. A száraz adatoknál sokkal fontosabb a valós körülmények közt tapasztalt rugalmasság. A gázra lépve az automata villámgyorsan kapcsol vissza, ha úgy adódik, akár két fokozatot is, és a szükségszerű előzés pillanatok alatt kivitelezhető.
A Geartronic jelzés egy kézzel is kapcsolható automatikus váltót takar. Öt fokozat van, amiből vagy mi, vagy maga az automata választ. Kézi üzemben ha túlzásba esünk egy fokozat kihúzatásakor, akkor a gép kiveszi kezünkből az irányítást, és eggyel följebb vált. Lassításkor sem kell törődnünk az eseményekkel, mivel ilyenkor lejjebb-lejjebb kapcsol a váltó, és megálláskor beteszi egyesbe.
Bár a Volvo XC70-est a legtöbben terepjárónak nézik, mi mégis országúton szerettünk menni vele a legjobban. Ilyenkor is javítja az autó stabilitását a szükséghelyzetben működő összkerék-hajtás, viszont a magasabb építésnek nem érezni hátrányát. Nem billeg zavaróan a karosszéria, a kanyarvétel élvezetes is tud lenni. Városban sem rossz az XC70-es, mivel az úthibák közül csak a különösen durvákat érezzük bántónak.
A 485 literes csomagtartó minden deciliterje kihasználható, és könnyen pakolható. Egyedül a nagy padlómagasság teszi körülményessé a nehéz bőröndök beemelését
Autópályán is tökéletes az összhang, ha nem húzatjuk a motort, csendben marad, a szél sem fütyül, még a tetősínek felöl sem.
Sokban hasonlít az XC70 utastere a többi Volvóéhoz, és azokon belül is leginkább a V70-eséhez, ám néhány speciális kellék csak az XC70-hez jár. Ezek közül egy példa a két első ülés közti vaskos kapaszkodó, amibe utasunk kapaszkodhat terepen. Egyébként a középkonzol logikus felépítésével nyeri meg a vezetőt, egyetlen kapcsoló megtalálása sem tart tovább néhány pillanatnál, pedig a funkciók száma felsorolhatatlan.
Alaphelyzetben is igen tágas az XC70 csomagtere, pedig így is néhány literrel kisebb, mint az alapként szolgáló V70-esénél. Előre hajtott hátsó ülésekkel szinte egy kisebb franciaágy is elfér az autóban. Praktikus ötlet, hogy a csomagteret az utastértől masszív rács választja el, ami használaton kívül a plafonra hajtható.
Ha kedvünk tartja, kézzel is tudjuk kapcsolgatni az öt fokozatot. Használata azonban mégis csak játék, mivel az automata mód is remekül működik
12,5 millió forint az XC70-es, ami az autó praktikussága, használhatósága, remek teljesítménye, jó kidolgozású utastere, és remek dízelmotorja ellenére is sok. A felszereltség biztonsági oldalon elsőrangú, hiszen hat légzsák, kipörgésgátló, blokkolásgátló és aktív fejtámla is beletartozik az alapkivitelbe.
