Naptárainkban piros betűs bejegyzés olvasható: március 9-e, rakpart. A legtöbb autóversenyző és fanatikus szurkoló számára teljesen egyértelmű, hogy melyik rakpart és mi lesz ott. Az idén ismét barátságos tavaszi nap köszöntötte a garázsból előbújó versenyautókat és a szép számban megjelent nézősereget.
Az utóbbi években mindig csak találgatni lehetett a szalagon kívül tartózkodók számát, most a száz forintos belépőből valószínűleg már pontosabb adat ékesíti a statisztikát. A műanyag szalagok is jelentős EVOlúción mentek keresztül, ugyanis alumínium kordonokká váltak. Meg kell hagyni, előrelátó döntés volt a közlek. karos srácoktól a fejlesztés, így nem kellett állandóan figyelmeztetni a nézőket a pálya elhagyására, és fogasnak is kitűnő volt. A pilóták is jobban elereszthették a gépet, nem kellett a nézők miatt visszavenni a tempóból.
A magyar rali élmezőny szinte minden párosa képviseltette magát a rendezvényen (autóval és anélkül). Szerencsére a szereplést nem vitték túlzásba a bemutatókörökkel, meghagyták a lehetőséget a feltörekvő generációnak.
Két kivétel azért akadt, akik inkább színesítették a programot. A sok unszolásra Asi egy kölcsön Toyota Starlettel egyből megfutotta az első kör abszolút idejét, felidézve a régi időket és bizonyítva, hogy nem hátrány a rali menők közt a szlalomos múlt. A másik főszereplő Gerencsér „Titi” bácsi volt. Ő alkalmi navigátorával, egyben a futam fő MC-jével, Kőváry 601 Barnával karikázott a Cosworth-szal. Apropó Barna, szegény Lőkös mester többet nemigen ajánlja fel gondosan megépített Trabiját tesztkörre.
A kőolajszármazékok árának jelentős növelése nem vonta maga után a nevezési díj egekbe szökkenését. Háromezer forintért, tehát a tavalyi áron lehetett csapatni a vassal. Az előre tervezett százötven rajtszám már fél kilenc körül elfogyott, így volt, aki fájó szívvel vánszorgott a parkolóban. A gyors utánnyomást követően a kívül rekedtek is indulási jogot válthattak.
Ha már a pálya szóba került, nemrég friss aszfaltot kapott a rakpart a Műegyetem előtt (mondjuk ki, nem kis örömünkre), vége a korábbi évek kátyúkerülgetéseinek. A Gellért téren folyó földtúrás miatt jelentős mennyiségű por fedte a pályát, a rutinosabbaknak már csak a letakarított részt kellett figyelniük, megtalálva a helyes nyomvonalat. A rakparti verseny többek között nem egyszerű pályáival szerzett magának hírnevet. Idén azonban tényleg egyszerű lett a vonalvezetés, lendületesebben lehetett terelni a verdákat. A könnyítés ellenére sokan jégkorcsolyából ismert szabadprogramot mutattak be, több bóját begyűjtve a produkció végére.
Ebédidőben vége is lett az első körnek, gokart és rollerverseny, valamint a szokásos gumiégetés töltötte ki a szünetet a Lada Klub aktív közreműködésével. Persze előkerült a menzás műanyag tálca is, megkönnyítve az elsőkerekesek dolgát. A második futam kissé csúszkálósra sikeredett a szemerkélő eső miatt, úgyhogy köridő javításra nem nagyon maradt lehetőség. A végelszámolásnál a jobbik, tehát nagy valószínűség szerint az első kör számított.
Az idei évben abszolút trenddé vált a szükségpótkerék, a „bohóckerék” használata. Úgy tűnt hogy nem is haszontalan ötlet a poros pályán, és égetni is kitűnően lehetett. Új tuningfogásokat is megfigyelhetett az avatott szem: szabadba vezetett kartergázcső, belülről kapcsolható durrogó (ALS-t imitálva), kukatetőből készített légbeömlő, középdob után levágott kipufogó és szigetelőszalag-tuning ékesíti a listát.
Porból, gumifüstből, fémszálból jutott bőven, a ladások, bmw-sek osztották becsülettel, lesz mit kimosni otthon. Szervezetünk is küszködik majd a sok részecske elbontásával, bár a tüdőszűrő vizsgálatot most hanyagoljuk egy időre, legalább a következő szlalompartiig. Jövő márciust mindenki előre feljegyezheti, a Műegyetem Közlekkara ismét kitesz magáért.
