A 165 lóerős motor még nem nyújt a 250 lóerős GTA-hoz hasonló menettulajdonságokat, de bőségesen elegendő ahhoz, hogy igazi élményautózásban lehessen részünk. Olyan manőverekbe is belekezdhetünk, amikbe esetleg egy másik jelvénnyel az autó elején nem mernék.
Az Alfa 156 egyszerűen száguldásra csábít, és valami olyan érzést biztosít a vezetőnek, amitől többnek érzi magát a közlekedés átlag résztvevőjénél. Ízig-vérig versenyautóban érezhetjük magunkat a volán mögött, ráadásul mindezt a közutakon.
Tesztautónk piros fényezést kapott, ami abszolút ideális egy tüzes olasz telivér számára. A lapos orrkialakítás, a keskeny fényszórók, a rejtett hátsó kilincsek, az ovális visszapillantó tükrök, a könnyűfém felnik, és a még hátul is hatalmas féktárcsák ellenállhatatlanul vonzó karaktert biztosítanak az Alfának.
Igazából nem is a külső az, ami lényegesen megkülönbözteti versenytársaitól az autót, hanem a belső tér. Minden műszer kör alakban pompázik az autóban, és kivétel nélkül a vezetőt szolgálják.
Jól érezzük magunkat az autóban, magabiztosságot sugároz a belső. A formaterv nem ment a kezelhetőség rovására, egyszerűen és kézre állóan kapcsolhatunk minden funkciót, ha egyszer már feltérképeztük az autót. Ötletes megoldás, hogy a szellőzésnél a digitális kijelzők körüli krómkeret forgatásával állíthatjuk a hőfokot, és a befújt levegő intenzitását.
A fűtés kezelésén kívül az anyósülésen utazóknak főleg csak a táj szépségben való gyönyörködés marad. Már a középkonzolon elhelyezett órát is nehezen látják az ott utazók, mert a többi kijelzővel egyetemben az is a vezető felé fordul.
Kimondottan tetszett a műszerfal tetején elhelyezkedő képernyő, mely a fedélzeti számítógép adatainak kijelzésére szolgál.
Sportos kinézetével és kellemes fogásával minden igényt kielégít a bőrborítású kormánykerék, melyről felár ellenében vezérelhető a rádió. A váltó fogása sem hagy kivetni valót maga után, kinézetével azonban már nem mindenkiben keltett pozitív benyomást. Rövid úton, pontosan kapcsolgathatunk a fokozatok között, azonban a villámgyors váltások nem tartoznak a váltó erényei közé.
A kuplung már az első centiméteren harap, ami azzal jár, hogy a váltásnál a pedált szigorúan mindig koppanásig ki kell nyomni. Aki eddig hajlamos volt bal lábával a lustálkodásra, az most biztosan megtanul helyesen váltani, mivel ha nem így tesz, akkor a fogaskerekek hangos robajjal fognak tiltakozni.
A kormányszerkezet kiválóan teljesít, nagyon közvetlen irányítást tesz lehetővé. A futómű ideális keménységével pedig komoly partner a húzósabb helyzetekben is.
Hegyi utakon nagyon komoly ellenfél kell ahhoz, hogy maga mögé utasítsa az Alfát. A motor kellően erős az emelkedők leküzdéséhez, a futómű pedig hihetetlenül semlegesen viselkedik és élvezetesen szelhetők vele a kanyarok. A kipufogó hang és a csikorgó gumik utánozhatatlan érzést nyújtanak minden érző szívű embernek.
A gyárilag krómozott véggel ellátott kipufogó a kellemes látványon kívül, gyönyörű hanggal lepi meg az autózás szerelmeseit. A fordulatszám növekedésével egyre szebb duruzsolást hallunk hátulról, akár egy komoly tuning rendszer is megirigyelhetné.
Aki pedig szereti az efféle dallamokat, az nem fog csalódni, mivel a motor szinte vágyakozik a magasabb fordulatszám-tartományokba. Könnyedén a piros mezőben találhatjuk a fordulatszám mutatóját, sőt a megnövekedett kipufogó hang miatt észrevétlenül elérhetjük a leszabályozás szintjét is. Ez utóbbi elkerülése érdekében nem árt néha a fordulatszámmérőre pillantanunk, mert okozhat kellemetlen meglepetéseket egy be nem tervezett váltás.
A 180-as tempót pillanatok alatt elérhetjük, ahol még mindig rejt tartalékokat a motor a további gyorsításokhoz. Ekkora sebességnél is kiválóan uralható a jármű, és a fékek is tisztességesen végzik a dolgukat.
Minden adott tehát a nagy tempójú haladáshoz, de temperamentuma miatt inkább kanyargós utakra való az Alfa 156.
A motor és kipufogóhangon kívül szintén élvezetes hangzást nyújtott a cd-s BOSE hifirendszer. A rádió vétele ugyan néhol kicsit gyengének bizonyult, de tiszta vételnél nem volt panasz a hangzásra.
Viszonylag gyorsan melegedett a motor a mínuszokban is, ezért gyorsan befűthető volt az utastér, és jól működött az automata hőmérséklet szabályozás is.
A kényelmes vezetés kedvelőit szolgálja a tempomat, aminek kapcsolóját talán egy kicsit mélyen helyeztek el. Bekapcsolás után viszont kényelmesen, a kormányoszlop tövében elhelyezett karral szabályozhatjuk a sebességet.
Hosszabb úton a sportos érzésünket háttérbe szoríthatja jobb térdünk fájdalma, mivel 190 centiméteres magassággal már nem tudjuk kinyújtani a lábunkat, a műszerfal pedig igen keményre sikeredett.
Az enyhén kagylós vezetőülés oldaltartása megfelelő, állítható a háttámla keménysége is, tehát önmagában kényelmes utazást tenne lehetővé. Négy irányban állítható a kormány, így a kényelmestől a sportosig mindenféle vezetői pozíció könnyedén felvehető.
Hátul sem a lábtér a legnagyobb erénye az Alfának, viszont a belmagasság elegendő teret kínál olyanoknak is, akik sosem fognak hátul utazni a lábtér szűkössége miatt. Sajnos középen nem található fejtámla és hárompontos biztonsági öv sem az alapfelszereltség részeként.
A belső visszapillantó tükör kicsit egyszerűre sikeredett, és ráadásul a fényre sötétedő funkció is hiányzik belőle.
Pakolórekeszekben nem bővelkedik az autó, sőt a csomagtartó is meglehetősen kicsire, mindössze 378 literesre sikeredett, ráadásul nagyon magasra kell emelnünk a csomagjainkat. Ezt a modellt biztos nem a praktikus használhatósága miatt fogjuk szeretni.
A biztonság terén már sokkal fényesebb a helyzet, ugyanis szériában kapjuk a 6 légzsákot, illetve a menetstabilizáló elektronikát is. Az elektronika bármikor kikapcsolható, de a téli időkben nagyon jó szolgálatot tett a kipörgésgátló.
Aki kifizeti az olcsónak éppen nem mondható 7 300 000 forintos alapárat, az egy jól felszerelt autóval és egy örömteli érzéssel távozhat a márkakereskedésből. Feltétlenül érdemes kipróbálni az autót, mivel tényleg valami olyan pluszt ad, amire csak egy olasz autó képes. Egy próbát mindenkinek megér.
