Ha beül valaki egy autóba, biztos hogy véletlenszerűen megfogja a közelébe eső műanyagok 60 százalékát, 30 százalékát látja, a maradék 10 százalék pedig örök rejtély marad előtte. Eddig a Toyotánál a láthatatlan 10 százalék ugyanolyan precízen készült el, mint a látható és tapintható 90 százalék, de érzésre nem tettek különbségek a műanyagok közt. Ma már az a cél, hogy a minőség látható is legyen. Ezért aprólékosan kell minden műanyag, fa és fémnek látszó felületet megmunkálni, hogy az utasok felé tökéletes közeli minőségérzetet produkáljanak.
A Land Cruiserben pont ilyen érzetünk támadt minden egyes alkalommal. Egy Toyotától meglepő, hogy nemcsak funkcionális, hanem szép is a középkonzol, bár hátrányként említeném, hogy erős napsütésben a fűtésvisszajelzők fényei nem látszanak. A műszerfal felső részét pihe-puha műanyag borítja, a fabetétek ugyan műanyagnak látszanak, de tálalásuk ízléses, és még a fémesen szürke betétekkel is jól harmonizálnak. Hozzájárul még a remek érzethez a szépen csengő hangzású, hat CD-t elnyelő hifirendszer is, ami a mélynyomóval kiegészítve koncerttermet varázsol a nagy légterű autóból.
Mivel tesztautónk a csúcsfelszereltségű VX Executive kivitel volt, mind a nyolc ülést bőrkárpit borította. Elektromosan állíthatók ugyan az első ülések, de a beállított pozíció sajnos nem menthető. Ettől viszont még kényelmes a vezetőülés és a kormány magassága és távolsága is állítható. Így olyan vezetői környezet állítható be, ami kilométerek százain túl sem lesz fárasztó.
Nem fárasztó a második sorban utazni. Még akkor sem, ha történetesen három széles vállú felnőtt feszül egymásnak. Széltében, hosszában és magasságában is tágas a tér, a hátra jutó levegő hőmérsékletét külön lehet szabályozni. Egyedüli hátránya a második sornak, hogy ezen keresztül vezet az út a leghátsó ülésekhez.
Használaton kívül a háromszemélyes pad két részletben oldalra hajtható. Ez majdnem olyan jó, mint a Volkswagen Touran vagy az Opel Zafira padlóba hajtható két ülése. Egyébként, ha akarjuk és van szívünk megrakni a szépen kárpitozott csomagteret, degeszre tömhetjük a végtelen térfogatúnak tűnő, egyébként 620 literes csomagtartót. Az autó igényességére vall a csomagtérajtóban kialakított szerszámos rekesz, amiből egyedül a cérnakesztyűt hiányoltuk.
Elindulva sem csalódunk a Land Cruiser viselkedésében. A lengéscsillapítók állítható keménységűek, négy fokozatban variálhatjuk a komfort és sport beállítást. Legsportosabb állásban sem kemény annyira a rugózás, hogy veseköveinket homokká aprítsa az út, de komfort módban sem dől meg annyira az autó, hogy kanyarban leérjen a kilincs. Igazából nagy különbséget nem érezni normál úton, egyedül az feltűnő, hogy nagyon puhára állított lengéscsillapítással egy-egy úthibát több és nagyobb karosszériamozgás követ.
Terepen már nagyobb a különbség, ugyanis ilyenkor a nagyobb hullámokat is jól veszi az autó, mintha egy vízszintes vonalat követve haladna előre. Ebben segít az automatikus szintszabályozású hátsó futómű is, amielynek feladata, hogy csomag- és utasmennyiségtől függetlenül azonos szinten tartsa az autó hátulját.
A terepjárózási tulajdonságok javítására létraalvázhoz csatlakozik a karosszéria és merev a hátsó tengely, de az első futómű független, ugyanúgy, ahogy az elődnél is volt. Mind a négy kerék hajtott, a nyomaték elosztását Torsen-differenciálmű végzi. Alapállásban a hátsó tengelyre jut az erő 60 százaléka (előre meg a maradék 40), de az első kerekek kipörgésekor hátulra, a hátsók kipörgésekor pedig előre jut több erő. Manuálisan is zárható a differenciálmű, a váltókar előtti gombról. Ez szorult helyzetben különösen jól jöhet.
A tengelyenkénti differenciálzár helyét a kipörgésgátló veszi át, mely a kipörgő kerék lefékezésével, önzáró differenciálműként szolgálva, a túloldali kerékre juttatja át az egyébként füstbe menő nyomaték egy részét.
Lesz négyliteres benzinmotor is az új Land Cruiserben, de egyelőre a 163 lóerős dízelmotorral kell beérnünk. A háromliteres, közös nyomócsöves dízelmotor nem jelent kompromisszumot, mivel óriási nyomatékával városban laza könnyedséggel viszi a hatalmas tömeget. A csúcskivitelű Land Cruiserben széria az automatikus sebességváltó is, ami sajnos csak négyfokozatú. A gázpedál erőteljes taposásakor az automatika hajlamos olyan fordulatszám tartományba is kihúzatni a dízelmotort, amikor zaja már bántóvá kezd válni. Pedig egyébként a 3,0 literes motor dízeljellegét nem meghazudtolva, de viszonylag csendesen működik. Még a zimankós reggeleken is gyorsan és visszafogott zajjal kel életre, minimális izzítási időt kérve. Finoman bánva a gázpedállal képes keveset is fogyasztani a dízel Land Cruiser, ami országúton 9,2 litert jelent. Ez több mint remek egy kéttonnás, automata váltós terepjárótól. A tesztfogyasztás azonban ennél két és fél literrel több volt, ami még szintén kedvező érték.
Attól eltekintve, hogy csak négy fokozatból választhat az automata, a váltóval nagyon elégedettek voltunk. Hegyre fel és lejtőn le is mindig jó fokozatot választott, a rövid váltási időkkel és finom kapcsolásokkal hozzájárult a tempós haladáshoz. Nincs külön téli állása a váltónak, de a 2nd start gombbal kettes fokozatból indítható az autó.
Hiába soroljuk fel a leg-leg Land Cruiser felszereltségi listáját, a 16,5 millió forintos ár akkor is magasnak tűnik. A konkurensekkel összevetve viszont a Toyota versenyképes áron adja terepjáróját. Az alapfelszereltség része az aktív futóművön és légrugózáson túl a menetstabilizáló elektronika, a kipörgésgátló, a két első, két oldalsó és a függönylégzsák, a teljes bőrkárpitozás és az első ülések elektromos állíthatósága, a műszerfalba szerelt 6 lemezes CD-tár, az elektromos tükör és ablakmozgatás, valamint a 17 colos könnyűfém felni.
