Emlékeink szerint tavaly ősszel, a Párizsi Autókiállításon egy kocsit sem blokkoltak olyan hosszú ideig a többoldalas tömbökbe jegyzetelő kémek, mint az új Honda Accordot. A hivatalból érdeklődő spionok mellett a spontán kíváncsiság is erős: néhány hete olvasói levelet kaptunk, hogy mikor lesz végre Honda Accord teszt. Mi is nagyon vártuk az autót, amelyben itt-ott csalódás és sok őszinte öröm is ért bennünket.
Konzervatívabb ízlésű vásárlóknak talán túl dinamikus a forma, az Accord nem tör a simára vasalt Volkswagen Passat és a Ford Mondeo vagy a harmadik generációs Opel Vectra cégautós babérjaira. A formaterv szerintünk remekbe sikerült. A határozott orr-résztől autópályán nagy tekintélye van az autónak, oldalról és hátulról is erőteljesen sportos az Accord. A Mercedesek tükörindexe a Honda Accordnak is jól áll. Nagyon jó a légellenállás, az alaktényező csupán 0,26. Elegáns a krómdíszítés az ablakkeretek fölött és a kilincsen.
Elöl kényelmesen tágas az autó. Hátsó térkínálata a kategóriához képest szűk, sokkal kevesebb a hely, mint a természetes konkurensnek tartott Mazda6-ban. Hátul szerény a lábtér, a fejtér és a belső szélesség már eléri az átlagot. Hosszabb úton előjövő hiányosság, hogy a hátsó ajtókban nincs térképzseb, rakodóhelyként csak a kartámaszban található két pohártartó jöhet szóba. Jó ötlet a középső kartámasz alatt elhelyezett CD-tár. Az ajtócsukódást hangoló akusztikai szakemberek alapul vehetik az Accordot, az ajtók hangja becsukásukkor osztályon felüli. 459 literes a csomagtartó, ami átlagos.
Kiváló az üléshelyzet. A sportos külsőhöz illő mélységben ülhet, akinek ehhez van kedve. Hosszirányban és magasságában is tág tartományban állítható az ülés, legnagyobb örömünkre a kormány helyzete tengelyirányban is beállítható volt.
Amilyen jó az üléshelyzet, legalább annyira kényelmesek maguk az ülések. Méretük és párnázásuk is dicséretes, oldaltartásuk is jó. A műszerfalon és az utastérben minden kapcsoló és kezelőszerv hondásan, azaz kiváló minőségi benyomást keltve, olajozottan működik. A belső térben felhasznált anyagok minősége átlagos. A műszerfali órák nagyon tetszettek, a középkonzolban a hangerő és a hőmérséklet szabályozás gombjai jóval kevésbé. Funkcionális hiányosság, hogy csak a vezető oldali oldalablak mozog egy gombnyomásra föl és le. A kétállású kapcsoló a többi üveghez nem lehet olyan drága luxus, hogy egy középkategóriás autó árába ne férhetne bele, ha már az Opel Corsa ECO is tudja mindezt. Ugyanilyen fölösleges fukarságot éreztünk az acélpálcás motorház-kitámasztást látva, egy prémiumautós igényekkel fellépő kocsiban kár spórolni két teleszkópon.
Egy-két részlettől eltekintve a Honda Accord bátran kiemelheti fejét a népi középkategóriás autók közül, hogy célba vegye az Audi, a BMW, a Mercedes-Benz, a Jaguar, a Lexus vagy a Saab és a Volvo kisebb limuzinjait. Futóműve konstrukciójában igényes, viselkedésben pedig kiemelkedően jó. Elöl kettős keresztlengőkaros felállással van dolgunk, hátul oldalanként öt lengőkarból áll a kerékfelfüggesztés. A tesztautó 225/45 R17-es, Dunlop SP Sport 9000 márkájú gumiabroncsaival sportautós útfekvésnek örülhettünk. A kormányzás arányosan adagolt, hagyományos hidraulikus rásegítéssel dolgozik, pontos és érzékeny.
Hibátlan az egyenesfutás, az Accord igen gyors kanyarokban is stabil és kiegyensúlyozott. Jók a fékek. Futóműzaj gyakorlatilag nem hallható az Accordban. A Mercedes C-osztállyal közös, 0,26 százados alaktényezővel a szélzaj is jelentéktelen, a motor szintén csendes. Sportossága és igen jó stabilitása ellenére a Honda Accord nagyon kényelmesen rugózik.
Kétliteres benzinmotorral és automata váltóval járt nálunk az első Accord. A motor az egyik legigényesebb gép a középkategóriában. Az i-VTEC változó szelepvezérléses motorban a szelepek nyitása és a szelepemelés mértéke is a fordulatszámtól függően változik. 155 lóerő a maximális teljesítmény 6000-nél, a nyomatékcsúcs 190 Nm 4500-as percenkénti fordulaton.
A kiegyensúlyozó tengelyes motor finoman jár, zaja csekély. A kétliteres motor a fordulatszám-tartomány egészében érezhetően jó erőben van, de az autó menetteljesítményeiben ebből keveset látunk viszont. Nem a kellő lendülettel indul meg az automata váltós Accord. A kezdeti lomhaság után, 30 környékén, megugrik az autó egyesben, de kilőni nem lehet vele.
Szerintünk ez az automata váltó nem illik az Accordhoz, de a maga nemében minőségi szerkezet. Az ötfokozatú sebességváltó rángatás nélkül kapcsol, jókor vált, és áttételezése is jó. Hamar átáll a vezető megváltozott stílusára, takarékos helyett sportos ütem szerint cserélve a fokozatokat. Gázra egyet, majd még erősebben nyomott gázpedálra válaszul a váltó hamar még egyet visszakapcsol. Országúton és autópályán sem gyorsul sportosan az autó.
Egyvalamiben az Accord automatikus sebességváltója a világ legjobbjai közé tartozik, ez pedig a kézi kapcsolás. Bár egy automatánál nem a kézi váltás a normál üzem, nagyon sokszor kapcsoltunk kézzel. Az Accord sebességváltója ugyanis nem kapcsol föl a leszabályozási fordulatszámnál és nem vált vissza magától padlógázra sem. Lényegi jellemzőiben pontosan úgy vezethető vele az autó, mint egy manuális váltóval, természetesen kuplungolás nélkül. A hosszú áttételekből látszik, hogy ez mégsem kézi kapcsolású váltómű, másodikban például 120-ig húzatható az autó. A menetteljesítmények összességében átlagosak, egy kétezres benzines Hondától sokkal többet vártunk, amit valószínűleg a kézi váltós kivitel meg is adott volna.
Egy ideig nem hittünk a vészes apadást jelző benzinórának, de 350 városban megtett kilométer után jobbnak láttuk újratölteni a 65 literes tankot. Méréseink szerint a városi fogyasztás meghaladhatja a 16 litert, ami igen nehezen elfogadható. A takarékosnak tartott Honda benzinesek ismeretében az átlagos 13 literen fölüli mennyiséget az automata számlájára próbáltuk írni, de magunkat sem igazán győztük meg. Országúton a tesztautó nem tékozolta a benzint, itt 8,5-10 literrel minden további nélkül kijöttünk és még óvatoskodnunk sem kellett.
Alapáron 6,5 millió forintba kerül a tesztelt Comfort kivitel automata váltóval. Az automata felára nem magas, 300 000 forint. A felszereltség bőséges, alapáron jár négy első és két oldalsó függönylégzsák. Széria a CD-s hifi, a négy motoros ablakemelő és az automatikus klímaberendezés. A tesztautó 17 colos könnyűfém felnije feláras.
Aki nem ragaszkodik kényszeresen az automata váltóhoz, az a tesztautóban megismert szerkezet minden kedvező vonása ellenére válassza inkább a kézi kapcsolásos Accordot, amely valószínűleg jobban megy és sokkal kevesebbet fogyaszt. Akinek elég a külső sugallta és a futómű biztosította sportosság, elégedett lesz az automata változattal.
Műszaki adatok – Honda Accord 2.0 Comfort Aut Lökettérfogat (ccm) 1998 Furat x löket (mm) 86×86 Hengerek / szelepek száma S4/16 Max. teljesítmény (kW[LE]/ford) 114(155)/6000 Max. nyomaték (Nm/ford) 190/4500 Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 10,6 Végsebesség (km/h) 215 Fogyasztás (l/100 km) város 11,6 Fogyasztás (l/100 km) lakott területen kívül 6,2 Fogyasztás (l/100 km) vegyes 8,2 CO2 kibocsátás (g/km) 190 Gumiméret 195/65 R15 Hosszúság/szélesség/magasság (mm) 4665/1760/1450 Tengelytáv (mm) 2670 Csomagtér (liter) 459 Menetkész tömeg / terhelhetőség (kg) 1357-1463/457-563 Üzemanyagtank kapacitás (liter) 65 Listaár (forint) 6 499 000 A tesztautó ára (forint) 7 329 840
