Teszt: Renault Thalia 1.4 Automata Expression

Kettős indíttatású volt a Renault Thalia tavalyi megújítása. Egyrészt a Törökországban készülő lépcsőshátú autót hozzáigazították a fél évvel korábban megújult Clióhoz, másrészt a kivitel színvonalasabbá tételével és a felszereltség bővítésével feljebb emelték a Thalia nívóját is.

Most a Thalia szemből tökéletes mása a Cliónak, ami kifejezetten jót tesz neki. A felvágott szemekkel és lyuggatott hűtőráccsal egész pofás az autó, már-már sportosba hajló megjelenésű. Sajnos a hátulján nem igen tudtak módosítani. Úgy tűnik, mintha az ötajtós Clióhoz tessék-lássék módon hozzácsaptak volna egy csomagtartót. A toldás, ha már szépsége erősen vitatható, a praktikum szempontjából közel tökéletes. Az így keletkezett csomagtartó ugyanis 510 literes, ami sokáig egyedülálló volt ebben a kisautós kategóriában. Pici azonban a csomagtér nyílása, ami nehézséget okoz a nagyobb kiterjedésű bőröndök vagy hajóládák beemelésekor. Ebben az árkategóriában teljesen elfogadható, hogy a csomagtérajtó burkolatlan, ám látványa mégis kellemetlen.

Utasterében a Thalia olyan, mintha az első kiadást egybemosták volna a faceliftes Clióval. Már fejlettebbek a szövet és műanyag burkolatok, de a műszerfalat körbeölelő anyag látványosan olcsó és betonkemény. A túl meredek szögben álló kormány is a Cliótól jön, a jövő szele, hogy a rádiót a kormányról is vezérelhetjük.

A középkonzol maradt, amilyen volt. Fejlődés csak abban látszik, hogy a rádió a donor Cliótól származik és hogy a középkonzol tetején a külső hőmérséklet megjelenítésére alkalmas központi kijelzőt helyeztek el.

A motor- és hajtáslánc paletta felfrissítése is a Thalia megújításával együtt került napirendre. Így jött a képbe az 1,4-es 16 szelepes benzinmotor no és az automatikus váltó. Ezek közül az előbbi modern, utóbbi kicsit régi vágású. Az 1,4-es könnyűfém motor 16 szelepes, és 98 lóerős teljesítmény leadására képes, ami derék eredmény. A váltó viszont csak négyfokozatú. Kézi váltásról ne is álmodjunk, de legalább normál tempó mellett a váltó finoman és viszonylag gyorsan kapcsol. Lassan bóklászva nem állítjuk túl nagy feladat elé a váltót, ám ha gyorsítani szeretnénk, túl sokáig vacillál a visszaváltáson és a motorból előtörő teljesítmény is kevésnek tűnik.

A kézi sebességváltóval ez a motor kifejezetten fürge haladást teszt lehetővé, ám az automatika gátat szab a száguldásnak. Kényelmes utazásra berendezkedve vagy szorult helyzetben lévőknek azonban tökéletesen megfelel ebben a szettben is az autó. Ugyanis ha nem akarunk Guinness rekordot dönteni Budapest és Gyöngyös között a 3-as úton, akkor meglepően kevés benzint fogyaszt el a motor. Írd és mondd, 6,5 liter benzinnel beéri száz kilométerre. Városi hajtáskor azonban ez felszökik akár 9-10 literig is, amit a sok ácsorgás és a csúcsforgalom okoz. Viszont ilyenkor talán még inkább élvezhető az automata váltó előnye, hiszen több millió kuplungolástól menekülünk meg.

Ebben az összeállításban (1,4 16V, automata váltó és Expression kivitel) nem szerepelt a légkondicionáló, mint alapáras tétel, ami a nagy kánikulában rányomta bélyegét az ismerkedés első fázisára. Dugókban állva gyakorlatilag elviselhetetlen a meleg, de ezt kár lenne az autó hibájaként felróni.

A Thalia célpiacát a fiatalítás és a modernizálás ellenére a szegényebb, kelet-közép-európai országok alkotják, ahol gyakorlatilag egyformán rossz minőségű úthálózat szolgál a mindennapokban. Épp ezért az autó rugózása komfortra hangolt, vagyis a lágy felfüggesztéseken gördülő Thaliával minden gyorsabb váltott ívű kanyarvétel izgalmas játék az elemi erőkkel.

Kereszthibákkal tarkított úton az autó régi szép nyári emlékeket idéz. Rugózásával egy balatoni hullámokon evickélő ladikot juttat eszembe, melynek utasai folyamatosan küszködnek elő-előtörő rosszullétükkel. Érzékeny gyomrúak nehezen viselhetik a dobálást, viszont az tény, hogy Budapest úttalan útjain kényelmesen lehet még nagy sebességgel is haladni. Megállni sem probléma, mivel a fejlesztés fázisai alatt erőteljesebb féket is adtak a Thalia alá, ami könnyen adagolható.

Utasterének méretét tekintve a Thalia nem különbözik a Cliótól, ami jó hír az elől ülőknek és rossz hír a hátul ülő kosárlabdázóknak. Kényelmesek az első ülések, magas vezető is jól elfér. Elhelyezkedését egyedül a csak fel-le állítható, és túl meredeken álló kormány nehezíti. Hátul viszont már nem szerencsés 175 centi feletti magassággal utazni. Az ennél magasabbak szégyenlős térdösszehúzásra és tisztelettudó főhajtásra kényszerülnek.

Magyarország egyik legolcsóbb kis családi autója a Renault Thalia, ami az automatikus váltóval ráadásul kategóriájának egyedüli képviselője is. Csak megrögzött automata váltó hívőknek vagy rászorulóknak ajánlható az automatikus váltó a kézivel szemben. Bár a fogyasztást az automata alig növeli, a beszerzési ár 250 ezer forinttal magasabb és az autó amúgy vehemens viselkedése is sokkal visszafogottabbá válik. A Thalia Expression Automata ára 2 860 000 forint. Ennél pont 100 ezer forinttal drágább csak a légkondicionálót is tartalmazó, akciós Oasis kivitel.