Giorgetto Giugiaro stúdiója tervezte az első Puntót. Az Italdesign időtálló és nagyon kedvező légellenállású formát adott a kisautónak. Az első generációnál még nem volt különbség a három- és az ötajtós típusok orrkialakításában, ami a Punto II sajátossága. Felütésként az újdonság elnyerte az 1995-ös Év Autója címet. Sok a vita, hogy mely autó nyerte el megérdemelten és mely érdemtelenül a címet, de a Punto elsősége megalapozott döntésnek mondható. Utastere meghökkentően tágas, kényelme jó, fogyasztása csekély, formája pedig eredeti és vonzó volt.
Szolid 54 lóerős motoroktól turbós sportgépekig terjedt a kínálat az első generációnál. A Punto GT az Uno Turbo örökébe lépve, 133 lóerős feltöltött motort kapott, amely 7,9 másodperc alatt gyorsította százra az autót. Váltóból a legelső szériánál is jóval többféle járt a különböző Puntókhoz, mint általában. Az 1,1 literes alapmodellhez hatfokozatú kézi váltót is választhattunk, ami 1994-ben nagyobb szám volt, mint ma a hétfokozatú automata a Mercedes-Benztől. A széria ötsebességes kézi mellett az 1,2 literes, 60 lóerőshöz CVT automata váltó is szerepelt a programban, mint a Lancia Y 10-hez és a Fiat Pandához.
Létezett egy alacsony fogyasztásra hangolt kísérleti autó az első generációból. A Punto Economy Power ránézésre alig különbözött a szériaautótól. 200 kilós súlycsökkentéssel, az 1,7 literes turbódízel és a váltóáttételek optimalizálásával, valamint a légellenállás lefaragásával sikerült leszorítani a fogyasztást. A magnézium sebességváltóval felszerelt, 80 lóerős motorú tanulmány 3,8 litert fogyasztott átlagban. Igazi high-tech gép volt az Economy Power, kipufogójához titánt, kormányoszlopához karbont használtak. Az alacsonyabb súly érdekében 26 literesre csökkent a tank űrtartalma.
Egyvalamiben az első generáció biztosan megelőzi utódait: A Punto I-ből kabrió is készült, ezerhatos, 88 lóerős motorral, később a két ezerkettes benzinessel. Akkoriban a nyitott 205-ös Peugeot kifutása után ez volt az egyetlen nyitott autó a kiskategóriában. A Carozzeria Bertone gyártásában készített autó a második generáció bemutatása után is életben maradt a 2001-es modellévig.
1999-ben ugyanis, a rendkívül jó értékesítési adatok ellenére, a Fiat leváltotta az akkor hat éves Puntót. A Punto II megjelenése a márka századik születésnapjához kapcsolódó ünnepségek fénypontja volt. A 700 millió euróból (188 milliárd forint) kifejlesztett újdonság megint nagy dobásnak bizonyult. Formáját házon belül, a Centro Stile formatervezési központban alakították ki. Mintázat nélküli fényszóróburájával, a keskeny első lámpákkal, a vadóc hűtőráccsal és az eredeti oldalnézettel az új Punto párját ritkítóan dinamikus lett. Az új, kör alakú Fiat logót is a Punto II vezette be.
Jelentős átalakulást hozott a modellváltás a motorpalettában. Eltűnt az 54 lóerős alapmotor, a kínálat így a 60 lóerős ezerkettessel indult. Autórajongók számára a legfontosabb változás a turbós sportmodell szívómotorosra cserélése volt. A könnyen tuningolható, hengerenként kétszelepes motor kis hengerűrtartalomból feltöltéssel hozott ki nagyobb teljesítményt, míg az új HGT motorja egészen más elvet követ. A 133 lóerőről 131-re csökkent teljesítményt a Fiat Barchetta 1,8 literes szívómotorja adja.
Punto Rally néven versenyautó is készült a második generációból. Alapját az ezernyolcas HGT adta, de hengerűrtartalmát rövidebb lökettel visszavették 1579 köbcentire. A Kit Car 12,2 centivel szélesebb a széria Puntónál, az ültetés 4 centi. 9000-es percenkénti fordulatszámon a motor 215 lóerőt tud, a hatfokozatú váltó soros kapcsolású (szekvenciális).
Míg az elődben a hatfokozatú kézi, addig a második sorozatban a hét, kézzel kapcsolható fokozattal kiegészített CVT váltó számított forradalminak, amely a 80 lovas sportváltozathoz volt kapható. A Punto Speedgear ezzel olyan megoldást hozott a kisautók világába, amilyet az akkori Európában csak a Nissan Primera kínált, de kevesebb fokozattal.
Függönylégzsák olyan korán vált rendelhetővé a Punto II-höz, hogy sokan már alig emlékeznek rá. Pedig 2001-ben ez jórészt a középkategóriás, vagy még nagyobb autók kiváltsága volt. A Punto II e nélkül is nagyon jó, négycsillagos eredményt ért el a mára szabványértékűvé vált EuroNCAP törésteszten, ami döntő előrelépés az elődhöz képest.
Újdonság volt a kisautók között a közös nyomócsöves turbódízelmotor. A 80 lóerős JTD mellett megjelent a kínálatban ugyanaz a blokk előkamrás, szívó változatban, 60 lóerős teljesítménnyel.
A Punto évekig vezetett a kiskategóriás autók értékesítési rangsorában, és többször bizonyult a legkeresettebb autónak egésze Európában. Volt olyan év, amikor 590 000 kelt el belőle! Az első generációból kicsit több mint hárommillió talált gazdára Európa-szerte. A Punto II kétmillió eladott autóig vitte, mindössze 4 év alatt, ami önmagáért beszél.
Négy év után, idén tavasszal alapos modellátdolgozáson ment át a Punto. A frissítés eredményeként továbbra is egy tágas, kényelmes és biztonságos autóra találunk a Puntóban, amely felnőttebb külsővel és a kategória legkorszerűbb kis dízelmotorjával 2005-ig tartó új fejezetet nyit a sikertörténetben.