Teszt: Volvo S80 2.5T Premium – Hosszú távú kapcsolat

---

---

Nehéz egy Volvo S80-asba csak úgy, spontánul beleszeretni. Formája nem különösebben izgalmas, vezetni gyerekjáték, így semmiféle különleges érzést nem tartogat. Egyszerűen jó benne utazni, bármelyik ülésen is ülünk, sok ezer kilométer levezetése után sem kell a fáradtsággal számolni.

A Volvo mindent megtett annak érdekében, hogy az S80-as valamivel sportosabb, dinamikusabb külsőt mutasson. Hans-Olov Olsson, a Volvo Cars Corporation elnök-vezérigazgatója szerint ugyanis autójuk már eddig is remek volt a tágasság és a biztonságosság terén, így a jobb menetdinamika és a visszafogottan elegáns és sportos kinézet volt most a megújulás fő szempontja.

Nehezen fedezhető fel az S80-as külső megújulása, de néhány apróság kiszúrható. Kockás lett a hűtőrács fekete rácsa, picit más a lökhárító és LED-ek világítanak a hátsó lámpatestekben. Az új hűtőráccsal a fiatalosabb S60-ashoz tették hasonlóvá az autót. Oldalról nézve az S80-ast, a krómkeretes ablakok és a krómozott kilincsek jelentenek különbséget az elődhöz képest.

Valóban nagyon tágas autó a Mercedes E-osztály, BMW 5-ös kategóriájú svéd limuzin. A két némethez képest nagy különbség, hogy a Volvo első kerekei élvezik a motor erejét, így a kardánalagút a hátul ülő középső utas lábától kevesebb helyet vesz el. Mindegyik ülés kényelmes a Volvóban, az elsők elektromosan állíthatók. A vezetőé a Premium kivitelben szériában, az utasé csak felárért.

Nem változtattak a középkonzolon, amelynek formája kicsit ódivatú, de cserébe a hifi és a fűtés-szellőzés példásan egyszerűen kezelhető. Más lett viszont az órák kinézete, melyeket krómcsík vesz körbe. Az összhatás remek, amit még a háromküllős, feláras fakormány fejel meg. Korábban a Volvónál büszkén hangoztatták, hogy az S60-as volt az első autójuk, amibe ismét háromküllős volán kerülhetett. Ez a sportosság valamiféle mércéje volt akkoriban a svédeknél. Azóta már az S40-eshez és mostantól az S80-ashoz is ez jár.

Ami nem látszik és szinte észre sem vehető, hogy az új kormány mögött új kormánymű dolgozik, amit a neves német ZF szállít. Az új szervokormánnyal pontosan irányítható az autó, de igazából nem igazán lehet észrevenni a különbséget az elődhöz képest.

Sajnos hibája is van a tökéletes közeli műszerfalnak, méghozzá az, hogy a világos kárpit erős napsütésben tükröződik a szélvédőn. Ugyanezt tapasztaltuk egyébként az XC90-esnél is. Felárért tesztautónkba GSM telefont is szereltek, amit a vezető könnyedén tud használni, mivel a mikrofont az A-oszlopba, a fejhallgatót pedig a fejtámlába építették. A kezelés is egyszerű, mivel a telefon menüje a kormányról kezelhető. A többi utas is tud telefonálni, mivel egy kézibeszélő is tartozik a csomaghoz. Az elődhöz képest ezt új helyre szerelték, így már a hátul ülők is könnyebben elérik.

Ami új még az S80-asban, az a 210 lóerős 2,5 literes benzines turbómotor. Az öthengeres gép a 2,4-es turbót cseréli le. Az új motornál a turbófeltöltővel nem elsősorban az volt a cél, hogy egy rettenetes erejű fenevadat kreáljanak, hanem hogy egy széles fordulatszám-tartományban működő erőgép szülessen. Ennek érdekében változó szelepvezérlést is alkalmaznak, így a legnagyobb, 320 Nm-es nyomatékát 1500 és 4500-as fordulat közt adja le a motor. Ez vezetés közben is jól érzékelhető, mivel egyáltalán nem érezni olyan tartományt, ahol hervatag teljesítményt produkálna.

Ötfokozatú, de kézzel nem kapcsolható automata váltót adtak a tesztautóhoz. Még több felárért kérhető kézzel kapcsolható is, de ezt igazából csak a váltó mániásoknak ajánljuk. A Volvo automatája ugyanis nagyon jól működik, mindig épp időben vált, és a visszaváltásokkal sem vacillál sokat. Az autó sugallta nyugalmas haladáshoz pont elengedő vehemenciával bír.

A teszt alatt 12,5 liter benzint fogyasztott az S80 2,5 T 100 kilométeren, ami átlagos és elfogadható egy ekkora teljesítményű és ekkora súlyú autótól. Városban 2-4 literrel többet, országúton pedig 1-3 literrel kevesebb benzint is fogyaszthat.

Meglepő az S80-assal kapcsolatban, hogy általában kényelmesen viselkedő futóműve elképesztően nagy kanyarsebességet tesz lehetővé. Azokban a kanyarokban, ahol egy átlagos családi limuzinnal már rég a szalagkorláton végeztük volna, az S80-as 10-20 km/órával magasabb tempóval is elfordul. A másik meglepetés azonban akkor érkezik, ha hirtelen kormánymozdulatra vagy gázelvételre, fékezésre kényszerülünk. Ekkor ugyanis kicsit bizonytalanná válik az útfogás, amit kisebb sebességnél a vezető, nagyobbnál a menetstabilizáló elektronika tud korrigálni. Persze esztelenül nagy sebességnél se a csoda, se a gép nem tud segíteni, így nem érdemes a fizika határait kóstolgatni.

Csendességben és nyugodtságban kikezdhetetlen az S80-as. 80-nal éppoly higgadtan, puhán és ingerszegényen szalad az autó, mint 180-nal. Különbséget csak az egyre gyakrabban elrobogó út menti faárnyak jelentenek.

Mióta átalakították az S80-ast, a felszereltség is megváltozott valamicskét. Sajnos drágább lett az autó 200 ezer forinttal, de ezért plusz felszereltség is jár, mivel a menetstabilizáló elektronikát alapáron adják. A Premium kivitelű S80 2.5T ára valamivel 13 millió forint alatt van, ami a német kategóriatársakkal abszolút versenyképes. Nyugodtsága és higgadt formája miatt az S80-as kevésbé hat az érzelmekre, de talán épp ezért a Volvo image-e nehezebben kikezdhető.

---

---